1974-ben a királyi palota előtti polgárházak egyik betömött pincéjéből került napvilágra az a több mint hatvan összeállítható szobortorzóból és több ezer kisebb-nagyobb töredékből álló gótikus szoborlelet, amely alapvetően kitágította ismereteinket Zsigmond király korának udvari művészetéről. Az egyházi és világi témákat egyaránt ábrázoló szobrok Európa különböző régióiból érkezett elsőrangú mesterek alkotásai, amelyek a szobrászműhely felbomlása után több esetben még félkészen földbe kerültek máig tisztázatlan körülmények miatt. A budai szobrok rendkívüli művészi értékűek, mestereik nem egyszerűen másolták a kor szokásos ábrázolási formáit, hanem éppen ők alakítottak ki új művészi megoldásokat. A szobrok megalkotása közben többféle kőfaragó hagyomány, Európa különféle vidékeinek művészeti stílusa ötvöződött itt össze. A kisméretű, egyházi szobrok formáinak eredetét leginkább a francia királyi udvar szobrászai által a 14. század végén kialakított stílusban találhatjuk meg. A világi témájú alkotások stíluskapcsolatai szintén ugyanide vezetnek, de áttételesebb módon: a közeli Ausztria, Stájerország és a környező vidékek szobrászatában találunk a legtöbb rokonságra.