Bruce Willis akcióklasszikusáról a bemutató 30. évfordulója kapcsán már megírtuk az alapvető tudnivalókat, például azt, hogy melyik regényből készült, miért nem Frank Sinatra lett a főszereplő, hol áll a Nakatomi Plaza, vagy miért tartották a producerek kockázatosnak Willist megtenni főszereplőnek. Maradtak azonban még érdekességek bőven!

• Egy ponton Clint Eastwood is birtokolta a film alapjául szolgáló regény jogait, és a nyolcvanas évek eleje körül adaptálni is akarta saját magával a főszerepben.
• Bruce Willis akkoriban hallatlanul magas, 5 millió dolláros gázsit kapott, amit a Fox elnöke, maga Rupert Murdoch hagyott jóvá.
• Azért lett Alan Rickman a Die Hard főgonosza, mert Sam Neill nem ért rá. 1987 tavaszán a film casting directora meglátta Rickmant, amint épp a Broadway-n játszotta hallatlan átéléssel az aljas Valmontot, és azonnal őt akarta a produkció a gonosz terroristavezér, Hans Gruber szerepére. Bár a Die Hard Rickmant azonnal Hollywood élvonalába repítette, később bevallotta, hogy Sam Neillhez hasonlóan kis híján ő is visszautasította a szerepet, mert nem vonzotta az akciófilm műfaja.
• A jelenetet, amelyben Bruce Willis és Alan Rickman először találkozik, nem próbálták el, hogy még spontánabb legyen a két színész közötti dinamika.

• A forgatókönyv szerint John McClane egy "kőkemény New York-i zsaru", de McTiernan és Willis csak a forgatás felénél alakították ki igazán a karaktert. Ekkor jöttek rá, hogy McClane egy olyan fickó, aki nem nagyon kedveli magát, de mégis a legjobbat hozza ki magából. Az a pillanat, amikor McClane az ajtókeretbe veri a fejét a Hollyval való veszekedés után, utóforgatás eredménye – azután vették fel, hogy a karaktert kiismerték.
• A német terroristákat játszó színészek közül csak néhányan voltak valóban németek. A kiválasztásnál nem a nemzetiség, hanem inkább a fenyegető megjelenés volt a szempont. A 12-ből kilencen magasabbak voltak két méternél.
• Ironikus, hogy Bruce Willis, akit a német Hans Gruber azzal gúnyol, hogy ő a sztereotipikus amerikai hős, valójában németebb, mint a legtöbb gonosztevő. Alan Rickman angol volt, Alexander Godunov pedig orosz. Willis ezzel szemben Nyugat-Németországban született egy amerikai apa és egy német anya gyermekeként.
• John McTiernan rendező javaslatára Ludwig van Beethoven Örömódája lett a terroristák zenei témája. Hans Gruber a film egy pontján (amikor Takagival a liftben van) még dúdolja is. Michael Kamen zeneszerző először úgy gondolta, hogy "szentségtörés" Beethovent használni egy akciófilmben, de McTiernan azzal érvelt, hogy az Örömóda volt a témája a Stanley Kubrick-féle Mechanikus narancs erőszakjeleneteinek is. A Kubrick-rajongó Kament ez meggyőzte.
  
  

• A külső felvételeken látható robbanások valódi, nem szimulált robbantások voltak, amelyeket ténylegesen a Nakatomi Plaza környékén hajtottak végre.
• A film ikonikus káromkodása, a "Yippie-Ki-Yay, Motherfucker!" (fonetikusan: jippi-ká-jé) majdnem máshogy hangzott el. McTiernan úgy gondolta, hogy a sornak "Yippie-TY-Yay"-nek kellene lennie (fonetikusan: jippi-tá-jé). Mindkét verziót kipróbálták, hogy melyik hangzik jobban, és végül a "Yippie-Ki-Yay" győzött.
• A ma már a Smithsonian múzeumban kiállított ikonikus atlétatrikóból valójában 17 különböző állapotú verzió állt készenlétben a jelmezrészlegen a forgatás alatt.
• A leglátványosabb baki: McClane számos jelenetben mezítláb rohangál, de persze Willis valójában nem vagdostatta sebesre a lábát a film kedvéért: a legtöbb mezítlábas jelenetben zokniszerű műtalp volt rajta. Időnként azonban kilógott a (gumi)lóláb, és ez a kamutalp láthatóvá vált – például a lenti videó végén, amikor a helikopterből lőnek rá.

• A német változatban a német származású terroristák neveit és hátterét britre változtatták: Hans Gruberből Jack Gruber lett, Karlból Charlie, Heinrichből Henry. Az új háttérsztori szerint ők radikális ír aktivisták, akiket azonban a profit jobban érdekel, mint az eszmék. Ennek az volt az oka, hogy a német terrorizmus a Rote Armee Frakció (Vörös Hadsereg Frakció) által elkövetett rémtettek miatt az 1980-as években még mindig kényes kérdésnek számított a német kormány számára.
• A Die Hard nehezen fordítható le, így minden nyelvben különböző kreatív megoldások születtek. Finnül a film címe: "Die Hard -vain kuolleen ruumini yli" („Csak a holttestemen keresztül”), Portugáliában "Assalto ao Arranha-Céus" lett, ami lefordítva "Felhőkarcoló-rablás". A szerb, horvát és bosnyák nyelvterületen "Umri Muski" ("Halj meg, mint egy igazi férfi" vagy "Halj meg férfiasan") lett. A kalóz VHS-fordítás 1988-ban "Skupo Prodaj Svoju Kozu" ("Drágán add a bőröd") volt. Spanyolországban a címet "Kristálydzsungel"-nek fordították. Franciául "Piège de cristal" („Kristálycsapda”), lengyelül "Az üvegcsapda" lett.
• Az örök kérdés: karácsonyi film-e a Die Hard? 2020 decemberében maga a rendező is kifejtette a véleményét erről a kérdésről. Elmondta, hogy a filmhez az inspirációt számára Az élet csodaszép karácsonyi klasszikusa adta, ennek ellenére

nem karácsonyi filmnek szánták, „de az öröm, amely belőle fakadt, karácsonyi filmmé változtatta.”  

Via: IMDb