Két olyan színésszel, mint Kate Winslet és Harvey Keitel aligha lehet hibázni, és ezt a megannyi díjjal kitüntetett ausztrál rendezőnő, Jane Campion is nagyon jól tudta.
Tudták, hogy van olyan foglalkozás, hogy szektagyógyász? Az a dolga, hogy szekták befolyása alá került embereket térítsen vissza a régi életükhöz, és lehet, hogy valójában nincs is ilyen szakma, de az Oscar-díjas rendező/forgatókönyvírónő, Jane Campion 1999-es munkájában van, és nehéz a dolga. Adott ugyanis egy átlagos ausztrál lány, Ruth, aki a barátnőjével Indiában vakációzik, ahol amúgy is rendesen elereszti a gyeplőt, majd váratlanul egy szekta gurujának mágikus befolyása alá kerül. Gondolkodása egy csapásra megváltozik, ezért nem is akar többé hazatérni. Családja kétségbeesésében szakemberhez fordul: Amerika első számú "szektagyógyászát", P. J. Waters-t hívják lányuk megmentésére.
Miután csellel hazacsalták, Ruthnak három napot kell eltöltenie egy kunyhóban, valahol kint az ausztrál sivatagban teljes elzártságban kettesben Watersszel. Egy dolog, hogy milyen család „adja oda” napokra a kislányát egy vadidegen pasasnak, de a Szentek és álszentek nem erről szó. A hidegvérű szakember régimódi macsó, a „megtévesztett” lány pedig egy modern, szókimondó nő, aki nem hagyja magát, és a szellemi kijózanítás a nemek kíméletlen harcává válik. Ennél többet aligha érdemes elárulni a történetből, ami különben is alig több, mint Kate Winslet és Harvey Keitel karakterének állandó csatája – és az a tény, hogy a filmet egy nő rendezte, könnyen előrevetíti, ki nyeri meg ezt az ütközetet.
Az „alig több” persze relatív, mert végig vicces, tempós, friss és meglepő ami köztük zajlik, és Winslet valósággal ragyog ebben a szerepben, amit hol száriban, holt teljesen meztelenül játszik végig.
