Az 1991-es Holtpont megmutatta, hogyan kell három percben bemutatni a két főszereplőt, és előrevetíteni a viszonyukat.
Kathryn Bigelow rendező a kilencvenes évek elején bebizonyította, hogy egy akciófilm lehet egyszerre ütős és gyengéd is. A Holtpont izgalmas thriller, lövöldözős haverzsaru fim, miközben az érzelmeknek sincs híján. Középpontjában egy újonc FBI-ügynök, Johnny Utah (Keanu Reeves) és egy szörfös bankrabló, Bodhi (Patrick Swayze) áll – természetesen az előbbi megpróbálja elkapni az utóbbit. Olyanok ők ketten, mint egy Shakespeare-tragédia hősei, akik folyton-folyvást incselkednek egymással – egészen a szenzációs végkifejletig. Ennek esztétikáját már a film első három percében felvázolja nekünk Bigelow.
Az egyik legerősebb filmes főcím
A Holtpont nyitójelenete tulajdonképpen egy montázs, ami mindent elárul erről a két férfiről: kik ők, hogyan viszonyulnak a klasszikus férfiideálhoz, és hogy a sorsuk úgy fog egymásnak csapódni, mint a vad hullámok a partnak.
Bodhit és Utah-t is csuromvizesen látjuk, ám órási a különbség:
Bodhi épp a szörfdeszkáján lovagolja meg a hajnali hullámokat, Utah pedig egy autó motorháztetőjén ül a zuhogó esőben, ölében puskával, miközben lazán csócsálni kezd egy rágógumit. Aztán megszólal egy sípszó, és Utah lövöldözni kezd a gyakorlótéren – erre vágják rá a szörföző Bodhit, néha a hangok is összecsúsznak, ami egyértelműen jelzi, hogy ami most még csak gyakorlat, az nemsoká komolyra fordul. Bodhi a tünékeny kámfor, a jelenetben néha olyan, mintha eggyé válna a vízzel, feloldódna benne, olyan, akinek nem könnyű a nyomára akadni. A legzseniálisabb húzás pedig az, hogy a végső leszámoláskor ezt a két motívumot vegyíti Bigelow: a zuhogó eső veri az óceán vizét.
ez is érdekelhet
A film, amiben a szörfösök bankot rabolnak.
Lássuk!
(via Collider)