Most, hogy A Király című sorozatnak köszönhetően Jimmy megint óriási sláger lett, megnéztük, hogy mit is tudott annak idején az önálló éneklős műsora, a Dalban mondom el. Döbbenet, de még több mint 20 év elteltével is megbabonázza az embert. De van rá magyarázat.
Furcsa tapasztalás 2023 elején úgy nézni egy 2001-es tévéműsort, a Dalban mondom elt, hogy határozottan emlékszem rá, annak idején, amikor még csak 13 éves voltam, nagyon maximum kényszerből viseltem el, hogy Jimmy-dalokat kell hallgatni. Sőt! Amikor a nagymamámnál aludtam, akkor nem is ezt, hanem a konkurens csatornát és a Dáridót "választottuk".
Most meg úgy nézem és hallgatom Jimmyt, hogy nem kell bevennem egy levél Daedalont, és nem jön elő az öklendezési reflexem sem.
A Dalban mondom el egész elképesztő élményt nyújt még több mint 20 év távlatából is. Illetve talán csak most lehet megérteni igazán, hogy mit is látott anno a néző. Ez nem egy egyszerű éneklős tévés hakni, aminek történetesen A Király a főszereplője. Ellenben a Dáridóval, na, az egy vidám, szórakoztató, habkönnyű, képernyőre vitt búcsús mulatság volt. A Dalban mondom el egy szeánsz volt. Nem is szeánsz, hanem istentisztelet.
A műsor díszlete úgy volt megcsinálva, hogy annak központi elemét Jimmy képezte. Ez nem meglepő, de valahogy minden úgy volt kitalálva, hogy adott az egésznek egy furcsa mennyország kapuja beütést. Minden apró részlet azt erősítette, hogy itt egy nem mindennapi, de nem is evilági esemény zajlik. A világító J betű a koronával a tetején; a néhány lépcsőfokkal feljebb helyet foglaló háromtagú lány kórus, mint az angyalok voltak jelen, ahogy a vonósok pedig a mennyei hangzást hivatottak előcsalni.
Az érzelmes dalok ritmusára lágyan jobbra-balra hintázó közönség, mintha transzba esett volna. Jimmy megbabonázta őket ezen a ceremónián, ami kinézetében és hangulatában olyan volt, mintha egy vallási gyülekezet összejövetelének zenés szegmense lenne. Csak itt a dalszövegekben a legkevésbé sem Jézus van a középpontban, akinek a szeretetét mondjuk el kéne nyerni vagy valami ilyesmi, hanem itt minden az Énről szól. Még a Nézz le rám, Ó Istenem! is. Mert nem az Isten a lényeg, hanem az, hogy RÁM nézzen. Ez az Én az, amit a közönség, vagyis inkább a hívők értelmezhetnek úgy, hogy ugyan Jimmy angyali aranyhangján szólal meg, de valójában az Én a mindenkori Jimmy-rajongóval, -hallgatóval, azaz velük azonos, róluk szól. Pont erről beszélt Lovasi András is a Port25 születésnapja alkalmából adott interjúban.
A Dalban mondom el ebből a szempontból tényleg egy tévétörténeti mérföldkő, ha úgy vesszük, hogy egy ilyen vallási műsor mennyi embert volt képes rabul ejteni.
Ha valakinek van közvetlenebb élménye a Dalban mondom el című műsorral kapcsolatban, esetleg volt egy felvételen, vagy az anyukája, nagymamája, ismerőse ült ott a közönség soraiban, és szívesen mesélne róla, az írjon az alábbi linken megtalálható email címre!
