Minden, amit az Ideglelésről tudni akartál.
- Daniel Myrick és Eduardo Sánchez 1999-es horrorja az egyik első olyan mozifilm, amely nagyszabású vírusmarketing-kampánnyal próbálta elhitetni, hogy a nézők a valóságot látják. A promóciós anyagokban azt állították, hogy a három főszereplő valójában elutazott egy dokumentumfilm forgatására, és soha többé nem látták őket, kivéve az általuk készített felvételeket, amelyeket eltűnésük után egy évvel találtak meg. Egy évvel a bemutató előtt élesedett az a weboldal, amely a dokumentumfilm előzményeit hivatott bemutatni, részletes beszámolókkal a keresésről, a trió felvételeinek megtalálásáról egy régi faházban, a családtagok reakcióiról és szakértői véleményekről. A három színészt arra kérték a rendezők, hogy tartózkodjanak a nyilvános szerepléstől. A mítoszt csak a bemutató után cáfolták meg, de a pozitív szájpropaganda már akkor annyira népszerűvé tette a filmet, hogy jóval sikeresebb lett, mint a vele egy időben bemutatott nagy költségvetésű horrorfilm, Az átok.
- A filmre utólag több pénzt költöttek, mint a befejezése előtt. A rendezők az eredeti gyártási költségvetést 20 000 és 25 000 dollár körülire becsülték, ami 500 és 750 ezer dollár közé emelkedett, miután a stúdió további utómunkálatokat végzett. A stúdió 1,1 millió dollárért szerezte meg a film jogait (az eredeti költségvetés több mint 40-szereséért) és további 25 millió dollárt költöttek a film forgalmazására (az eredeti költségvetés több mint 1000-szereséért).
- A meghallgatás elég szigorú volt, mert a rendezők komoly improvizációs tehetséggel rendelkező színészeket kerestek. A castingon általában azt a feladatot adták a jelentkezőknek, hogy képzeljék el, hogy most ültek le 10 évet egy 25 éves börtönbüntetésből, és mondják el, miért kellene feltételesen szabadlábra helyezni őket. Ha a jelölt túl sokáig habozott, a meghallgatásnak vége lett. Heather Donahue válasza az volt, hogy "szerintem nem kellene".
- Az eredeti történet szerint három férfi filmes téved el az erdőben. Eduardo Sánchez és Daniel Myrick rendezőket azonban annyira lenyűgözte Heather Donahue teljesítménye a castingon, hogy úgy döntöttek, ő lesz a főszereplő filmes két férfi asszisztenssel.
- A film eredetileg az eltűnt diákok történetét és az eltűnésük utóéletét is bemutatta volna. A trióról készült talált felvételeket a keresésükről szóló híradások, valamint a családtagokkal és szakértőkkel készített interjúk keretezték volna. Ennek az anyagnak a nagy részét azonban kivágták a rendezők, mert túlságosan mesterkéltnek tartották, és inkább a három diák történetére koncentráltak. A törölt anyagok nagy részét azonban később fel lehetett használni a film vírusmarketingjében.
- A film forgatása nyolc napot vett igénybe, de a vágás nyolc hónapig tartott. Szinte az összes felvételt a három főszereplő, Heather Donahue, Joshua Leonard és Michael C. Williams rögzítette. A karaktereik eredetileg Jane, John és Bill névre hallgattak volna, de a színészek azt javasolták, hogy használják a valódi nevüket, hogy az improvizáció természetesebbnek tűnjön.
- Mindhárom főszereplőnek alá kellett írnia egy nyilatkozatot, amelyben engedélyt adtak a produkciónak arra, hogy összezavarhassák őket. A forgatás megkezdése előtt csak egy 35 oldalas vázlatot kaptak a cselekmény mögötti mitológiáról. Minden szöveget rögtönöztek, és a film szinte minden eseménye váratlan volt számukra, így például a késő esti sátortámadásnál is valódi volt a rémületük és zavarodottságuk.
- Az a jelenet, ahol a szereplők berúgnak a szállodában szintén valódi. A színészek tényleg lerészegedtek, miközben nagyjából másfél órányi felvételt rögzítettek.
- A főszereplők a forgatás alatt el is hitték, hogy a Blair Witch egy valódi legenda, bár természetesen tudták, hogy a film nem dokumentarista. Csak a bemutató után jöttek rá, hogy az egész mitológiát a film alkotói találták ki.
- A „félelemfaktor” fenntartása érdekében a főszereplők beleegyeztek abba, hogy a forgatás teljes nyolc napja alatt a szerepükben maradnak. Időnként, ha egy színésznek ki kellett szakadnia a szerepéből, akkor a két társának is ezt kellett tennie, de csak miután közösen elmondták a biztonsági "taco" szót.
- A színészeknek interjút kellett készíteniük a városlakókkal, akiket gyakran - a színészek tudta nélkül - a rendezők készítettek fel.
- Az a nő, aki az utcán mesél a Blair Witchről és a Burkittsville-ben történtekről, csak egy járókelő volt, aki az egész sztorit a helyszínen találta ki. A forgatás után a rendezők sikertelenül próbálták megtalálni, hogy aláírassák vele a hozzájárulási nyilatkozatot.
- Az erdei forgatás alatt a színészek többnyire nem tartottak kapcsolatot a rendezőkkel és a stábbal, bár azok mindig a közelben voltak. A stáb kapott egy walkie-talkie-t, hogy vészhelyzetben kapcsolatba léphessenek velük, valamint egy GPS-készüléket, amellyel egy előre elhelyezett ládát kerestek meg, amelyre egy piros kerékpáros biztonsági zászlót erősítettek. A láda tartalmazta az aznapi forgatásra vonatkozó utasításokat, a rendezők jegyzeteit, nyersanyagot a kamerákba, valamint rágcsálnivalókat, vizet és egyéb kellékeket. A szereplők pedig ugyanebbe a ládába tették az általuk rögzített napi felvételeket. A stáb a sátrat is felállította számukra a következő helyszínen.
- Annak ellenére, hogy a színészek walkie-talkie-n el tudták érni a stábot, legalább háromszor eltévedtek. Bár rövid gyorstalpalót is kaptak a 16 mm-es kamera használatáról, a forgatás első napjaiban Joshua Leonard még sokat hibázott, ezért van az, hogy a Mary Brownnal készült interjúnál olyan rossz a fókusz.
- Az erdőben hallható recsegő hangokat a rendezők és asszisztenseik úgy adták ki, hogy a tábor közelébe lopóztak, botokat törtek, majd különböző irányokba dobálták őket.
- Az éjszaka hallható gyerekhangokat Eduardo Sánchez rendező rögzítette, az édesanyjának háza körül játszó gyerekeket hallani. A szalagot az erdőben lévő hangszórókon keresztül játszották le. Michael C. Williams később úgy nyilatkozott, hogy ez volt a legijesztőbb jelenet, amit le kellett forgatni.
- A színészek közötti viszálykodás elősegítése érdekében a rendezők minden forgatási napon kevesebb ételt adtak nekik.
- Gregg Hale producer találta ki, hogy a főszereplőket nappal sokat gyalogoltatják, éjszaka pedig zaklatják őket, és megfosztják őket az élelemtől. Inspirációként saját katonai kiképzéssel kapcsolatos emlékeit használta, mivel ilyen taktikákat alkalmaznak a "Túlélés, kitérés, ellenállás és menekülés" (SERE) kiképzési programban, amely a katonákat különböző túlélési forgatókönyvekre készíti fel.
- A ma már ikonikusnak számító közeli felvétel Donahue arcáról, amint a búcsúvideóját veszi fel, nem volt szándékos. A színésznő úgy tervezte, hogy az egész arca a képben lesz, de túlságosan ráközelítette a kamerát. A rendezők azonban úgy gondolták, hogy könnyes-taknyos felvétel hozzátesz a jelenet "csúnya realizmusához", és bent hagyták.
- Donahue és Williams nem tudta, hogy Joshua Leonard a forgatás vége felé eltűnik (eredetileg Williams karakterére várt volna ez a sors). A rendezők hagytak Leonardnak egy üzenetet, amelyben azt az utasítást adták neki, hogy várja meg, amíg a többiek elalszanak, és csak utána hagyja el a sátrat.
- A rendezők eredetileg valamilyen sokkoló befejezést terveztek, de amikor elfogyott a pénz, megelégedtek azzal, amit a végső verzióban használtak, ahol Heather megtalálja Mike-ot a sarokban állva. Bár a befejezés megijesztette a tesztközönséget, ők is zavarosnak találták, ezért a stúdió további költségvetést biztosított a rendezőknek, hogy leforgassanak néhány alternatív befejezést. Ezek között szerepelt, hogy Mike-ot felakasztják, keresztre feszítik egy nagy botfigurához, és hogy véres mellkassal jelenik meg.
- Heathernek és Mike-nak nem mondták el, hogy mire számíthatnak a ház pincéjében a végén. Mike-nak azt az utasítást adták, hogy mielőtt a pincébe szaladna, rohanjon fel és le a lépcsőn Joshért kiabálva, és Heathert tartsa maga mögött, amennyire csak lehet. Amikor Mike az alagsorba ért, két feketébe öltözött produkciós asszisztens megragadta őt, és azt mondták neki, hogy álljon a sarokba. Amikor Heather megérkezett, őt is megragadták, és óvatosan a földre tették a kameráját, miközben gesztikuláltak neki, hogy hagyja abba a sikoltozást. A hangproblémák miatt azonban a jelenetet kétszer kellett felvenni. Donahue elmondta, hogy az első alkalommal annyira megijedt, hogy hiperventillált, és a stábnak kellett megnyugtatnia.
- A film első vágata 2,5 órás lett, ami majdnem kétszerese a végső verziónak. A felbontása eredetileg sokkal jobb volt, de utólag szándékosan lerontották, hogy hitelesebbnek tűnjön, hiszen a történet 1994-ben játszódik.
- A „fuck” szó 154 alkalommal hallható a filmben
- A premier előtt a három főszereplő az IMDb-n "eltűntként, feltételezett halottként" szerepelt. Heather Donahue édesanyja kapott is részvétnyilvánításokat, mert sokan azt hitték, hogy a lánya valóban meghalt vagy eltűnt.
- A kézi kameramozgások miatt néhány mozilátogató émelygést tapasztalt, és voltak, akik el is hányták magukat. Válaszul néhány torontói moziban arra kérték az érzékenyebb gyomrú nézőket, hogy üljenek az első sorba, és próbálják meg nem "lehányni a többi embert".
- A valódi Burkittsville városát, ahol a film játszódik, a premier után elárasztották a rajongók. A várostáblát ellopták, és a temetőben történő randalírozások miatt a polgármester extra rendőri védelmet rendelt el. A helyi mozi úgy döntött, hogy nem vetíti a filmet.
- Az 1999-2000-es vadászati szezon is nagyon megszenvedte a filmet, a hatására ugyanis a rajongók országszerte nekivágtak a vadonnak, hogy saját Blair Witch-stílusú dokumentumfilmeket forgassanak. Ennek eredményeként a vadvilág nagy részét elriasztották a vadászterületektől.
- Az Ideglelés bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a legjobb arányban megtérülő film. A büdzsé 60 000 dollár volt, és 248 millió dollárt hozott vissza, ami azt jelenti, hogy minden 10 931 dollár bevételre 1 dollárt költöttek.
- A produkciót Arany Málnára jelölték a legrosszabb film kategóriában, miközben a Rotten Tomatoes-on 85%-kal áll, ami az aranymálnás filmek mezőnyében rekord.
- Bár a „talált felvétel” koncepcióját már az 1980-as Cannibal Holocaust is használta, az Ideglelésnek sikerült újjáélesztenie a "found footage" filmes stílust, és olyan alkotásokat inspirált, mint a Parajelenségek (2007), a [Rec] (2007) és Az utolsó ördögűzés (2010), vagy akár a Cloverfield (2008), Az erő krónikája (2012) és a Project X - A buli elszabadul (2012).
