Az ugyan mókás, hogy az eredeti címből, A szürkeségből a magyar forgalmazó egy másik színre váltott, de a Fehér pokolban ez az egyetlen mókás dolog. Mert a farkasokkal nem viccelünk!
Tény, hogy a messzi északon üzemelő vállalatok, olajkitermelő cégek, meteorológiai állomások és mások rendszeresen alkalmaznak hivatásos vadászokat, akiknek elsődleges feladata a túl kíváncsi állatok, medvék és farkasok elriasztása, ha kell, lelövése, bár az utóbbira ritkán kerül sor. Az állatokat rendszerint nem az emberek, hanem a felhalmozott élelmiszerkészletek vonzzák, de jó biztosra menni. Ez John Ottway munkája is, aki egy alaszkai olajmezőn dolgozik vadászként. És szükség lesz az összes tudására és tapasztalatára, amikor lezuhan a repülőgép, ami őt és a szabadságolt munkásokat szállítaná haza.
Merthogy a maroknyi túlélő a hófedte vadon kellős közepén találja magát, és a film szerint nem indul keresés utánuk – a valóságban persze ez nem így működne. De a Fehér pokol nézői ne számítsanak arra, hogy itt minden a valóságnak megfelelően működik. Mert egy vadász nem dobna el egy puskát azért, mert törött a tusa, egy farkasfalka nem támadna egy csapat egészséges felnőtt férfira, még akkor sem, ha azok pont a lakhelyük felé tartanának, és a farkasodúk sincsenek egész szarvas- és bölénycsontvázakkal díszítve, akármit is magyaráz Liam Neeson a sokat látott és sokat tudó vadász szerepében. Ez a film a túlélésről és a spirituális utazásról szól, akármilyen furcsán is hangzik.
Merthogy hősünk, aki a túlélésért harcol, és akitől egy tucatnyi ember sorsa függ, nem igazán akar élni. Rossz passzban van, képtelen feldolgozni szeretett felesége elvesztését. Joe Carnahan forgatókönyvíró-rendező A szupercsapat után ismét Neesonnal dolgozott, remekül ábrázolja azt a lelkiállapotot, aminek a farkasok - bár nagyon is valós veszélyt jelentenek - csak mintegy kivetülései, beteljesülései. Neeson pedig, ahogy szokta, most is viszi széles vállain a filmet, és bár szinte alig van mimikája, viharvert arca mégis mindent elárul. Segítségére van pár remek karakterszínész, mint Dermot Mulroney vagy James Badge Dale, és persze a forgatási helyszínként szolgáló fagyos brit-kolumbiai táj, mert Kanada olcsóbb, mint Alaszka.
És bár az élő farkasok helyett gyakran géppel mozgatott műállatokat vetettek be – ez sajnos néha elég nyilvánvaló is - az elpusztult példányok valódi farkastetemek voltak, amiket egy közeli gazdától vásároltak meg. Sőt, hogy az állatok elől menekülő szereplők jobban átérezzék a helyzet súlyát, az egyik farkasból összeütöttek egy jóféle ragut. Nem nagy örömmel falatozták, viszont Neeson, a tökös ír fickó pillanatok alatt legyűrte a saját adagját.
