Telefere

Aki azt hiszi, hogy a nyugati típusú talkshow formátumát hazánkban Friderikusz Sándor valósította meg a kilencvenes években, óriási tévedésben van, hiszen Fridi valójában Vitray Tamás köpönyegéből bújt elő (szó szerint is, hiszen az ő keze alatt kezdte a karrierjét). Vitray már a nyolcvanas években jelentkezett egy Tóksóval, aminek a címét hamarosan hálistennek Teleferére keresztelték át. Az 1985 és 89 között futott műsorban nem volt semmi különös: egyszerűségében rejlett a nagyszerűsége. Maga Vitray beszélgetett benne meghívott vendégekkel, híres emberekkel – nyugodtan, ráérősen, sok mindenre kitérve. Ma már ilyen sajnos nincs, pedig nagyon jó volna! (Vitray Tamás többi felejthetetlen műsoráról ebben a cikkünkben írtunk korábban.)

Lehetetlen?!

Vámos Miklós írónak a kilencvenes évektől kezdve több műsora is volt a tévében – a legjobb talán ezek közül a legelső, az 1994 decemberétől 73 adáson át 1998-ig futott talkshow, a Lehetetlen?! volt. Bár a műsorvezető következetesen kerülte a talkshow elnevezést, és minden rész elején elmondta, hogy a program a régimódi, ráérős történetmesélés hagyományait eleveníti fel. A Radnóti Miklós Színházban rögzített beszélgetések olyan legendákkal zajlottak, mint Sinkovits Imre, Lázár Ervin, Kaló Flórián, sőt maga Szabó Magda, akik „emlékezetes és egyben lehetetlen történeteket meséltek életükről, családjukról, munkájukról”.

De nagyon élvezetes volt a műsornak az a része is, amikor az elején Vámos magáról mesélt: innen értesülhettünk róla, hogy eredetileg Tibor a keresztneve, hogy a hatvanas években volt egy Gerilla nevű rettenetes polbeat együttese, illetve hogy egyszer megkopasztotta a család fikuszát.

Vámos Kikötő a Holdon című blogját pedig a PORT.hu-n lehet követni. (A régi jó beszélgetős műsorokról ebben a cikkünkben írtunk korábban.)

Apád, anyád idejöjjön!

Vitray csak úgy ontotta magából a jobbnál jobb műsorokat, és mi ezt a programot is nagyon szerettük. Sajnos csak két éven át, 1990-91-ben futott, de rengeteg kedves percet szerzett a nézőknek – elsősorban a bűbájos sztárgyerekeknek köszönhetően, akik feltűntek benne. Az Apád, anyád idejöjjön! lényege ugyanis az volt, hogy a stúdióban jelenlévő versenyzőknek pár keresztkérdés után ki kellett találniuk, melyik híres embernek a gyermekével állnak szemben. Ezt követően az illető művész és sarja előadtak valamilyen közös szórakoztató műsorszámot. Alant Benkóczy Zoltán és három fia produkciója látható, de a NAVA.hu oldalán a teljes adás is végignézhető – például az a rész is, amikor a Haumann család műsorszámában a még igen zsenge korú Haumann Máté nekiszalad a díszletfalnak, majd apukája letereli a színpadról.

Házaspárbaj

Ezt a Vágó István által vezetett szórakoztató műsort a nyolcvanas évek végén szilveszter idején vette elő a Magyar Televízió. Habár hasonló olyan programok, amelyekben celebpárok vetélkednek egymással, ma is vannak – de nagyon nem mindegy, hogy valaki azért híres, mert szerepelt egy ilyen műsorban, vagy azért szerepel egy ilyen műsorban, mert híres. A Házaspárbaj esetében az utóbbira találhatunk példákat, hiszen az 1987-es adásban például Felföldi Anikó és Körmendi Vilmos, Pécsi Ildikó és Szűcs Lajos, Poór Klára és Farkas Bálint, valamint Schmidt Bea és Tahi Tóth László mérkőztek meg egymással „ügyességben, társismeretben és más művészi ágakban való jártasságban”.

1988-ban pedig többek közt Pogány Judit és Koltai Róbert csapott össze a Böröndi Tamás–Kovács Zsuzsa, illetve a Zsadon Andrea–Szolnoki Tibor házaspárral. Utóbbi adás a Facebookon meg is nézhető: rögtön az elején látható az a nagyon vicces részlet, amikor Koltainak ki kellene találnia, hogy melyik kéz tartozik a feleségéhez,

de a műsorkészítők azzal szívatták meg, hogy Pogány Judit egyáltalán nem volt ott a paraván mögül a kezüket nyújtogató hölgyek között.

Álljunk meg egy szóra!

Az Álljunk meg egy szóra! szintén Vágó István műsora volt, amelyben frappáns 9 percben reflektáltak Grétsy László nyelvészprofesszorral együtt egy-egy szó vagy kifejezés eredetére, helyességére, illetve nézői kérdésekre válaszoltak. A stúdiófelvételek mellett

gyakran kimentek külső helyszínre, az utcára is,

ha éppen ott értek tetten egy-egy helyesírási vagy nyelvhelyességi hibát (a kinti felvételek bája figyelhető meg az alábbi videóban is, amelyben egy rosszcsont gyerek kiszúrja, hogy tévéfelvétel zajlik, és bolondozik egy kicsit a kamerának). Érdekes módon ma már nem tudni, pontosan mikor indult és meddig tartott ez a műsor, mert arra még maga Vágó István sem emlékszik. Az biztos, hogy valamikor a nyolcvanas években, talán a nyolcvanas évek közepén kezdődtek az adások, 1997-ben pedig az 500. adás alkalmából az Álljunk meg egy szóra! nívódíjat kapott, de nem sokkal ezután Vágó elbocsátása miatt meg is szűnt. Nagy kár érte!

Cimbora

Habár maga a műsor is csodálatos volt, a Cimborának a legtöbb egykori gyerek ma már minden bizonnyal leginkább a főcímére és főleg a főcímdalára emlékszik (alant látható-hallható az eredeti, ide kattintva pedig a szerző, Cseh Tamás előadásában is élvezhetjük). Az 1973-ban indult program a gyerekkultúra fejlesztésének legfáradhatatlanabb harcosa, É. Szabó Márta tevékenységének köszönhető, aki nagyon fontosnak tartotta, hogy a kicsik és kicsit nagyobbak minőségi tudáshoz jussanak. A Cimborában ennek megfelelően volt szó irodalomról, festészetről, színháztörténetről, komolyzenéről is – emellett a legnagyobb vívmánya talán, hogy nem lekezelte, hanem partnernek tekintette a gyerekeket.

A műsorvezetők között É. Szabó Márta mellett olyan művészekkel találkozhattunk, mint Káldy Nóra, Juhász Jácint vagy Tahi-Tóth László. A műsor 1998-ig működött a Magyar Televíziónál, majd É. Szabó kirúgása után pár évvel később a Duna tévén ment tovább. Miután lekerült a képernyőről,

Mindent vagy semmit

Minden idők egyik legszínvonalasabb magyar műveltségi vetélkedőjét 1993 és 1999 között sugározták, és sokan talán azt hiszik, saját formátumról van szó, de

Vágó István valójában az idehaza (akkor még) teljesen ismeretlen amerikai kvízműsorokat gyúrta össze benne: a Jeopardy!-t és a Sale of the Centuryt.

A frappáns témakörök, a sokképernyős elrendezés és az egyre nehezebb ötletes fejtörők pedig telitalálatnak bizonyultak – ahogy az az izgalomfaktor is, hogy a győztes játékosnak az adás végén mindig döntenie kellett, hogy bevásárol-e az addig összegyűjtött pontjaiból a tárgynyereményekből vagy visszatér a következő részben, és folytatja a versenyt, amelynek a végén (ha mindenki mást megver) talán övé lesz a főnyeremény, az „álomautó”. A Mindent vagy semmit olyan nagy kedvence lett a nézőknek, hogy társasjáték formában is kiadták, így a szerencsések ma is bármikor lenyomhatnak belőle pár fordulót. (Vágó István legjobb kvízműsorairól ebben a cikkünkben írtunk korábban.)

Nyitókép: Mindent vagy semmit (Forrás: Magyar Televízió)