Szomjas György kultuszfilmje a kényszerű együttélés pikantériájáról mesél, avagy milyen az új pasinak és a kikapós feleségnek egy fedél alatt laknia a börtönviselt exférjjel - Eperjes Károllyal és Andorai Péterrel.
A nyolcvanas évek első fele elsősorban a lakásválságról szólt Magyarországon, nyilván főleg a nagyvárosokban. A dolognak nem elsősorban anyagi vonzata volt, hiszen a lakáspiac mint olyan, nem létezett, így sokan, akik nem rendelkeztek saját vagy tanácsi lakással, különféle fél-és kényszermegoldásoknak köszönhették a lakhatásukat. Ilyen volt a társbérlet, a lakáscsere, talán kicsit később az eltartási szerződés és persze a kényszerű együttélés. Ez utóbbi számtalan film témájává vált – lásd a Családi tűzfészek, Kézdi-Kovács Zsolttól A kedves szomszéd, Lugossy Lászlótól a Köszönöm, megvagyunk vagy az Ajándék ez a nap -, és nyilván ebbe a sorba tartozik a Könnyű testi sértés (1983).
Szomjas György (Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek, Kopaszkutya, Falfúró), a korszak egyik legmeghatározóbb magyar rendezője
egy korabeli újságcikkből vette a film alapötletét.
A rendezőnek sikerült megtalálnia a riportban szereplő férfit, aki a sátoraljaújhelyi börtönben töltötte büntetését, és az eredeti terv szerint vele és a valódi szomszédokkal készült interjúk képezték volna a film alapját. Ez végül nem jött össze, bár az illető édesanyja vállalta a szereplést, és a mellékszereplők nagy részét így is amatőrök alakították, mint Bikácsy Gergely filmkritikus a szomszéd szerepében, Schuster Lóránt zenész pedig kocsmai cimboraként, de a feleséget játszó Erdős Mariannak sem volt komolyabb színészi múltja – őt végül Görbe Nóra utószinkronizálta. A végeredmény egy félig fiktív dokumentumfilm és egy teljesen fiktív szatíra kényszerházassága lett a nyolcadik kerületben. De miről is van szó?
Csaba (Eperjes Károly) most szabadult a börtönből, 28 hónapot töltött elzárva egy késelésbe torkolló kocsmai verekedés miatt. Fiatal feleségéhez siet a közös 8. kerületi, kétszobás lakásukba, ám ott egy ismeretlen férfit, Miklóst (Andorai Péter) találja. Miklós szeretné, ha Csaba eltűnne a lakásból, de ő ragaszkodik a helyhez és Évához is. Hárman élnek együtt tovább, állandó konfliktusok között, még a válás kimondása után is, miközben
a feleség is elbizonytalanodik, kihez is vonzódik igazán.
Miklós szeretné, ha Csaba eltűnne a lakásból, de ő ragaszkodik a helyhez és Évához is. Hárman élnek együtt tovább, állandó konfliktusok között. Miklós el akarja üldözni Csabát és folyton provokálja. Egészen addig, míg Csabának egyszer eljár a keze...
A Könnyű testi sértés, amely Szomjas, Vásárhelyi Miklós és az operatőrként is dolgozó Grunwalsky Ferenc forgatókönyvéből, illetve Fábry Sándor novellájából született, sok minden egyszerre, kisrealista filmdráma, groteszk vígjáték és kísérleti film, amely eljátszik a történetmesélés különböző eszközeivel, mint egy kíváncsi gyerek. Ezért váltják a fekete-fehér jeleneteket színes betétek, ezért ismétlődnek különböző filmkockák vagy jelennek meg „beszélő fejek”, mint egy riportműsorban. A negyedik játékfilmjét készítő Szomjas tökéletesen érezte mind a társadalmi, mind a filmnyelvi változásokat, sőt, az utóbbiak esetében
nem csak lereagálta őket, ő maga is részese volt ennek a folyamatnak
– gondoljunk csak a közvetlen a rendszerváltás után készült Roncsfilmre (1992). Ez a film persze hagyományos történetként is értelmezhető és nézhető, elsősorban a két nagyszerű főszereplő, Eperjes Károly és Andorai Péter miatt – utóbbi most lenne 75 éves -, akiknek képzetlensége ellenére is egyenrangú partnere lett Erdős Mariann.
