Bár a kultfilmnek tartott SPL nem hivatalos folytatásaként jegyzett Nincs választás (2017) alapvetően hongkongi-kínai koprodukció, van egy nem is olyan kicsi thai beütése is, ami izgalmas harcművészeti elegyet eredményez.
A távol-keleti film már rég elveszítette a határait, különösen azután, hogy az elképesztő filmes, és azon belül is akciófilmes hagyományokkal rendelkező Hongkong „hazatért” Kínához. Hacsak nem valami nagy presztízsfilmről van szó, ma már természetes, hogy egy produkcióban a tágabb régió több országa is érdekelt legyen, és ilyenkor a politika sem számít. A népi Kína akár Tajvant is beveszi a buliba, de jöhet Japán, Indonézia, Malajzia vagy éppen a több szempontból is előnyös, remek infrastruktúrával és amúgy is jelentős és befolyásos kínai közösséggel rendelkező Thaiföld, és ilyenkor a történetet is ennek megfelelően kanyarítják. Mondjuk úgy, hogy egy hongkongi rendőrtiszt tinilánya eltűnik a thaiföldi nyaralás során, így hősünknek mindenképpen a mosolyok országába kell utaznia, ahol megannyi kaland vár rá a Nincs választásban (2017).
Az illető Lee Chung-Chi, a hongkongi rendőrség tiszt tárgyalója, 16 éves lánya pedig az amúgy is rossz hírű Pattayáról tűnt el. Thaiföldön egy kínai származású felügyelővel, Tsui Kittel és annak thai partnerével, Takkal társul, és szembeszállnak a feketepiaci szervkereskedő-hálózat fejével, az amerikai gengszterrel, Sachával (Chris Collins, a tengerészgyalogosból lett harcművész). Lee hamarosan rájön, mi történt eltűnt lányával, ám az is kiderül, hogy az ügyben nem csak korrupt politikusok, de maga a thai rendőrség is érintett, és a három férfinek egyre több ellenféllel kell szembenéznie, ami mindig jó a nézőknek, mert ez azt is jelenti, hogy elképesztően sok összecsapás vár ránk, és erre nem csak a főszereplő Louis Koo neve a garancia, hanem ott van az oldalán a thai legenda, Tony Jaa (Ong-Bak), az akciókoreográfiáért pedig egy hongkongi élő legenda, Sammo Hung felelt.
És ne feledkezzünk meg a rendezőről sem, a szintén hongkongi Wilson Yip nem csak a Donnie Yen főszereplésével készült Ip-Man trilógiát jegyezte, de ő rendezte, szintén Yennel a 2005-ös SPL-t, aminek a Nincs választás amolyan nem hivatalos folytatása, vannak olyanok is, akik SPL 3-ként hivatkoznak rá. Merthogy, és most kicsit spoilerezünk, a két filmben közös, hogy egy olyan zsaru a főhősük, akinek már nincs semmi veszítenivalója – lásd a címet is -, ezért képes átlépni szakmája és a moralitás bizonyos határait, képes könyörtelen és kegyetlen is lenni. Ennek megfelelően senki ne számítson kesztyűs kézzel megvívott küzdelmekre, de aki ismeri a távol-keleti akciófilmek világát, az régóta tudja már, mire számíthat.
