A Spangol - Magamat sem értem nem azért NEM tipikus Adam Sandler-film, mert nincs benne idétlenkedés és altáji humor, hanem azért, mert nem is ő az igazi főszereplő.
Alapvetően kétféle Adam Sandler–film létezik. Az elsőben ő az abszolút főszereplő, egy nagyra nőtt gyerek, aki valamilyen baseball csapat mezét hordja, 80-as évekbeli zenét hallgat és egy olyan lányra hajt, akinek V-betűs a neve, mint Veronica Vaughn, Virginia Venit, Vicki Vallencourt, Vanessa, Valerie Veran, és így tovább. A másik típusnak ő a producere, és valamelyik haverja a főszereplője, ő pedig egy nyúlfarknyi szerepben jelenik meg, mintegy támogatásként. A Spangol - Magamat sem értem (2004) az a ritka állatfaj, amely egyik kategóriába se esik.
Akkor ki az ördög a főszereplő? – kérdezheted kedves olvasó a körülményes felvezetés után, és el is áruljuk. Ez Paz Vega filmje, aki A szex és Lucia (2001) című filmje révén lett ismert, és már rögtön ezután keresték Hollywoodból, mindenáron szerepeltetni akarták, és ez most jött össze. Adam Sandler jelen esetben egy jól csengő név lett, és az persze túlzás, hogy csupán mellékszereplő, de az biztos, hogy a dolog nem róla szól. Vega kisasszony ezúttal nem spanyol, hanem mexikói, egy gazdag pár házvezetőnője azok malibui nyaralójában, és innen a cím: a család nem nagyon tud spanyolul, ő nem igazán beszél angolul, a két nyelv keverékét használják, ez a spangol. A családfő (Sandler) menő séf, de otthon nem ő az úr, hanem mindent kontrollálni igyekvő, megkeseredett, türelmetlen felesége, Deborah (Téa Leoni). Ő mindenki életét megkeseríti, beleértve a saját anyját, akit mindenért hibáztat, a férjét, kisfiút és túlsúlyos tinilányát.
Flor Moreno ugyan egyedül neveli a lányát, Cristinát (Shelbie Bruce), aki egyben a tolmácsa is, de van számára olyan fontos a család, hogy amikor azt látja, hogyan esik szó szerint szét munkaadói családja, úgy dönt, rendet rak. Kell hozzá diplomáciai érzék, egy kis pimaszság, bátorság és anyai ösztön – pláne azután, hogy Deborah, a feleség Cristinában látja meg az ideális lányt, akire mindig vágyott, és elkezdi elhalmozni ajándékokkal. Lesz is mindenféle galiba, a szórakoztatásról pedig James L. Brooks rendező-forgatókönyvíró gondoskodik. Brooks elképesztő fazon, hihetetlen karrierrel. Egyrészt ő az Oscar-díjas Becéző szavak (1983) és a zseniális Lesz ez még így se! rendezője és írója, másrészt ő A Simpson család (1989) egyik „alapítója” és állandó forgatókönyvírója, és bár nem értem, hogyan egyezteti össze a kettőt, megsüvegelem érte.
Adam Sandler azért nem szorult teljesen háttérbe, kap elég időt arra, hogy kicsit bohóckodhasson, de ezúttal nem tolja túl, Téa Leoni a drámáról gondoskodik, Paz Vega pedig nagyon cuki. És ki ne örülne annak, ha valahol végre helyreáll a családi béke?
