Legalábbis néhány hétre, hónapra, amikor a világ megismerte Tiger Hu Chen nevét, majd, miután A Tai Chi harcosa nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, el is felejtette. Kivéve Kínát.
Hallotta már valaki Tiger Hu Chen nevét? Ugye, hogy nem? Pedig világsztár is lehetett volna belőle, mondjuk egy új Jet Li, de nem lett, pedig megvolt hozzá a tehetsége. Például rendkívül fiatalon megnyert odahaza, Kínában egy sor országos harcművész bajnokságot, majd fogta az érmeit és kupáit, és Amerikába költözött, hogy filmcsillag legyen. Nem lett, de a tudása ahhoz bőven elég volt, hogy a legendás hongkongi akciókoreográfus és rendező, Yuen Wo Ping tanítványa és segédje legyen. Ilyen minőségében ismerte meg Keanu Reevest, akinek részben dublőre, részben kaszkadőr koordinátora lett – és a barátja is. És mivel Keanu Reeves nagyon jó fej, ez a barátság évtizedekkel később is megmaradt, és végre egy főszerepet eredményezett.
Merthogy amikor Reeves felcsapott rendezőnek, úgy döntött, hogy egyrészt kínai koprodukcióban fog dolgozni – 2013-ban járunk, amikor az igencsak tőkeerős kínai cégek elkezdték kilóra megvenni a hollywoodi sztárokat egy-egy kínai tematikájú filmre -, talán azért, mert apai nagyanyja félig kínai volt. És azt is elhatározta, hogy barátja lesz filmjének főszereplője. Ami így logikusan harcművészfilm lett, visszahozva a mátrixos, régi szép emlékeket. Főhőse az ifjú Tiger Chen – nem bajlódtak egy új név kitalálásával - aki hétköznapokban futárként dolgozik Peking utcáin, közben a Tai Chi-t öreg mesterétől tanulja. Tiger nagyon jó harcossá válik, a Tai Chi szellemi tanait azonban nem igazán tudja elfogadni és magáévá tenni. Magával ragadja a Tai Chi adta erő, és a belső béke már nem igazán érdekli. Ettől válik sebezhetővé.
Egy harcművészeti versenyen Mark Donaka (Reeves alakítja, aki tudta, hogy színészként is benne kell lennie a filmjében, különben senki sem nézi meg) felfigyel az ifjú harcos tehetségére. Donaka egyik fő profilja, hogy illegális harcokat szervez. Bár Tiger eleinte nem akar vele üzletelni, mikor mestere temploma veszélybe kerül, kénytelen pénzért küzdeni, a baj csak az, hogy Donakát nem csak a pénz érdekli, hanem az, hogyan korrumpálhatja a Tai Chi tiszta szellemét és faraghat gyilkost Tigerből. Ez persze a sokadik A Sárkány közbelép vagy Véres sport sztori a nagy titkos harcművész bajnokságról, de Reeves szerencsére mélyebben is igyekszik feltárni ezt a világot, hősei indítékait, a Tai Chi lényegét küzdősportként, és ehhez némi pluszként a média, az internet hatalmát, ha eszközként egy rossz ember kezébe kerülnek.
És ez a rossz ember történetesen maga Reeves, aki volt olyan menő, hogy gonosz legyen, és ha harcművészként nem is mindig meggyőző, ott van mellette főszereplője, aki egyben koreográfusa. Merthogy A Tai Chi harcosa nagyon korrekt módon összerakott, koreografált és vágott harcművészfilm is egyben, ahol egy sor, a szakmában nagyon is ismert név lép a porondra, köztük az indonéz Iko Uwais is, aki A rajtaütés (2011) után már igencsak nagy sztárnak számított. És szegény Tigerből nem lett sztár, mert a film nem váltotta be a reményeket: a Nyugatnak talán túl keleti volt, a Keletnek talán túl nyugati, vagy csak hősünkben nem volt meg az a plusz valami, ami az áttöréshez kellett – Kínában viszont mégis felfigyeltek rá.
