Mi van, ha az erdő mélyén álló faházban nem belterjes vidéki degeneráltak élnek, hanem pár jófej fazon jár ide horgászni, és azok az idióta egyetemisták maguktól kezdenek meghalni?
Van az a fajta horrorfilm, amelyben fotogén, de minden különösebb személyiséget nélkülöző fiatalok kirándulni mennek valahová az isten háta mögé, ahol aztán helyi redvesnyakú suttyók támadnak rájuk és irtják őket ki egyenként. Nincs segítség, mert a helyi benzinkutas, seriff és újságkihordó is családtagja, illetve bűnrészese ezeknek a belterjes vadállatoknak, akiket bamba tekintetükről, izzadt trikójukról és kifakult baseball sapkájukról ismerhetünk fel. De mi van, ha csavarunk száznyolcvan fokot ezen a jól bejáratott, közkedvelt klisén?
Pontosan ezt tette Eli Craig író-rendező a Trancsírák (2010) című horror-paródiájával: eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy vértől fröcsögő történetet a trancsírozók szemszögéből láthatnánk? Pontosabban – és íme, egy újabb csavar – a belezőknek vélt, de teljességgel ártalmatlan baltás fickók szemszögéből? Ehhez különlegesen magabiztos arányérzék és a műfaj – a horror, azon belül is a tinédzser-aprító következményekkel járó idegenföldi turistáskodás – tökéletes ismerete (és szeretete) szükségeltetett. Első nagyjátékfilm-rendezésével Craig már a nyitókockáin megidézi az Ideglelés – The Blair Witch Project című opust, és a későbbiek során is megidéződnek olyan klasszikusok, mint A texasi láncfűrészes, és az alkotókat dicséri, hogy olyan horror-paródiát készítettek, mint a Horrorra akadva-széria. Ők az egész műfajt teszik más megvilágításba, úgy, mint mondjuk a Haláli hullák hajnala vagy a Zombieland.
Mert mi van, ha az elhagyatott erdei vityilló nem azért olyan ijesztő, mert naponta mészárolnak le és trancsíroznak fel benne valakit, hanem mert frissen vásárolták, és épp fel akarják újítani, és az a rengeteg éles szerszám is pont ezért van ott? A gyerekkori jó barátok, a nyurga Tucker (Alan Tudyk) nem is itteniek, csak horgászni jöttek ide, de mit tudják ezt a kies erdőbe vakációzni induló egyetemisták? Akik persze kapásból a helyi pszichopata parasztoknak nézik a fiúkat, és amikor azok megmentik a csapat széplánya életét egy vízi baleset során, és az alélt szöszit – nem találván a társait – a házikójukba viszik, a sztereotípiákban gondolkodó egyetemisták azonmód a "borzalmak házát" vizionálják, és a lány megmentésére indulnak. Csakhogy saját hülyeségük miatt akciójuk balul sül el, jámbor hőseink pedig nem győznek csodálkozni, hogy eszement, öngyilkos hajlamú fiatalok közé csöppentek…
