Vannak a rossz filmek, az olyan rossz, hogy az már jó filmek, az Adam Sandler filmek, és van a Sátánka – Pokoli poronty, amiről úgy hirtelen nem is lehet mit mondani.
Persze hosszan el lehetne vitatkozni azon, hogy melyik Adam Sandler legrosszabb, vagy más nézőpontból, legidegesítőbb munkája, és biztos lenne, aki a Jack és Jillre (2011) szavazna, vagy akinek az Apa ég! (2012) szúrja a szemét, vagy az újak közül a Nevetséges hatost (2015) tartja igazán csapnivalónak, de mi az ágyból kiverve is bármikor a Sátánka – Pokoli porontyot (2000), amit még egy nagyon gáz magyar címmel is megvert a sors – az eredeti verzió csak Little Nicky volt. Az angolban az Old Nickie az ördög egyik „beceneve” volt egyébként.
A mi Nickynk (Sandler) az a fajta srác, aki békén elzenélget a szobájában, sem törtetés, sem különösebb ambíciók nem vezérlik. Ezzel csak az a gond, hogy ő a Sátán (Harvey Keitel) legkisebb fia, két idősebb fivére, Adrian (Rhys Ifans) és Cassius (Tommy "Tiny" Lister) azonban mindent megtesznek, hogy apjuk őket tegye meg az örökösnek. Csakhogy apu, akinek 10.000 év után elvileg lejárna a „műszakja”, egyiket sem tartja alkalmasnak, ezért Adrian és Cassius új területet keresnek maguknak. Ez a hely pedig New York, ám a gaz testvérek távozásával a pokol kapui befagynak, minek következtében a bűnös lelkek kívül rekednek. Bűnös lélek nélkül a Sátán ereje és végtagjai is rohamosan fogyatkozni kezdenek, így Nickynek kell megmenteni apját, és helyre állítani a "pokoli" egyensúlyt.
A "vidéki" fiúnak azonban nehéz a sorsa a nagyvárosban, hiszen még enni sem tud emberi módon, a tesók pedig betesznek neki, ahol tudnak, és csak egy beszélő bulldogra és néhány hibbant rajongóra számíthat – viszont lehet, hogy megtalálta a szerelmet Valerie (Patricia Arquette) képében. Mindez egy kissé ütődött sztori önmagában, ami még nem lenne baj, ha Sandler nem vette volna a saját karakterét ennyire eszelősen irritálóra. Pedig ekkor nagyon jól ment neki, a Sátánka közvetlenül két jó és jól fogadott, sokat dicsért filmje, a Nászok ásza (1998) és az Apafej (1999) után jött ki, talán ezért is sikerült annyi nagy nevet behúznia a produkcióba – még Quentin Tarantinonak is jutott egy kisebb szerep, az anyját pedig a nála egyébként úgy 10 évvel fiatalabb Reese Witherspoon játssza. És mivel minden filmjében minden magáról Sandlerről, a nagy gyerekről szól, itt szépen mindent hazavág, hogy a széteső sztorihoz egy elviselhetetlen főszereplő járjon. Érdemes megnézni – legfőképp okulásként.
