Az, hogy Hitlert megölték a második világháború alatt egy moziban, nyilvánvalóan Tarantino agyszüleménye. De sok jelenetben az egyenruhák és a kitüntetések sem stimmeltek.
15 éve mutatták be a mozik Brad Pitt, Christoph Waltz, Michael Fassbender és Diane Kruger főszereplésével Quentin Tarantino látványos második világháborús filmjét, a Becstelen brigantykat – ami azóta is a bakivadászok egyik nagy kedvence, mivel történelmileg több jelenete pontatlan. Persze nyilván nem veti senki a rendező-fenegyerek szemére, hogy történelmietlen a filmje, amiben a Brad Pitt vezette különítmény a teljes náci vezérkart megöli egy moziban, de azért szép számmal akadnak benne például egyenruha-bakik.
- Az emlékezetes kocsmai jelenetben például egy női náci őrmester is jelen van. A Harmadik Birodalomban azonban nem voltak női katonák – kivéve a légvédelmi ágyúk női személyzetét, az ápolónőket és a Luftwaffe női repülőgép-szerelőit.
- A kocsmában látható Gestapo-tiszt egy M1932-es Allgemeine SS-egyenruhát viselt, amelyet az SS-tagok az 1930-as években hordtak. 1944-ben (amikor a film játszódik) viszont már egyetlen Gestapo-ügynök sem viselt ilyet, mivel 1942-ben beszüntették a használatát. Ehelyett vagy civil ruhában, vagy Hans Landa ezredeséhez hasonló, szürke SS-egyenruhában jelent volna meg.
Vagy ott van Daniel Brühl karaktere, Frederick Zoller. Ő az a német háborús hős, aki több száz amerikai katonát ölt meg, és a tetteiről Goebbels propagandafilmet készíttetett, ennek az alkotásnak az ünnepélyes premierjére sereglik össze a náci elit pont Shosanna párizsi mozijában. Zoller a díszbemutatón teljes díszegyenruhában van, amire minden kitüntetését felaggatta. A nyakában Lovagkeresztet viselt tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal, a mellkasán pedig a II. osztályú Vaskereszt díszelgett.
Feltűnően hiányzott azonban az uniformisról az I. osztályú Vaskereszt,
amelyet minden bizonnyal viselt volna egy német katona egy ilyen jeles alkalmon – hiszen akinek nem volt I. osztályú Vaskeresztje, az nem is kaphatott volna Lovagkeresztet, pláne nem tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal ékesítve.
Azzal egyébként maga Tarantino is tisztában volt, hogy a filmje tele van történelmi pontatlansággal, de ő mindig is úgy volt vele, hogy „ez a Tarantino-univerzum”, aminek történelme az 1940-es évek elején különvált a miénkétől, és ahol nemcsak Adolf Hitlert lőtték agyon egy égő moziban, de az egyenruhák és a technológiai fejlődés is másképp zajlott le. De hasonló nézeteket vall a filmbéli szerepéért Oscar-díjjal jutalmazott Christoph Waltz is:
Ez a film egy műalkotás, nem történelemlecke.
