Új, fiatal, elképzelésekkel teli tanárnő érkezik a konzervatív lányiskolába. Ugye ismerős a felállás? Pedig a történet teljesen másfelé vezet, mint azt gondolhatnánk!
Tetszik ismerni azt a filmet, amiben egy konzervatív fiú- vagy lányiskolába – fontos, hogy ne legyen koedukált! - új, forradalmi elveket valló tanár érkezik, aki aztán felbolygat mindent? Egészen biztosan tetszik ismerni, hiszen a Holt költők társasága óta elég sok ilyen készült, és fog is készülni még jópár, mert a recept időtálló, és mindig lehet rajta variálni egy kicsit. Ilyen Jordan Scott filmje is, a Merülések (2009), amely Sheila Kohler bestselleréből készült, minimális változtatásokkal – az eredeti helyszín például Dél-Afrika volt. És nem véletlenül lehet ismerős a Scott név, Ridley Scott kislányáról van szó – apuci és a nagybácsi, Tony Scott voltak a film executive producerei –, és eddigi első és egyetlen nagyjátékfilmes próbálkozása.
És igen, van új tanár és van konzervatív iskola. Miss G. egy angol bentlakásos lányiskolában tanít a múlt század harmincas éveiben. Sajátos nézeteivel teljesen elbűvöli az úszócsapat tagjait. A szabad szellemű tanárnő önálló gondolkodásra próbálja nevelni a lányokat, a testiséget és az erotikus vágyat ébresztgeti bennük. Jelszava, hogy a legfontosabb minket irányító erő a vágy -aztán csodálkozik, hogy a vágy őt is elragadja. Mert egy napon új diák érkezik az iskolába. Az arisztokratikus spanyol lány érkezése megbontja a tanárnő és a lányok sajátos kapcsolatát, Miss G. ugyanis túlzott érdeklődést tanúsít Fiamma iránt. A lányok egyre féltékenyebbek a jövevényre, mígnem súlyos döntést hoznak.
A Merülések csak nagyjából a félidőig vagy még addig sem követi a klasszikus receptet, amely szerint az új tanárnő megtanítja a gondolkodásra, és ami még fontosabb, a szabad érzelmekre, döntésekre tanítványait, amellyel ő maga szembe kerül az iskola vezetőségével. Onnantól viszont valami más következik: hősnőnk saját tanításával és diákjaival kerül szembe, mivel úgy él és viselkedik, ahogy azt nekik tanítja, de a vágy olyan dolog, amit nem tud mindenki irányítani. És innentől egy kicsit A legyek ura motívumai is bejönnek, ami jót tesz a profin megcsinált és nagyon mutatós filmnek. Merthogy a legtöbben nem azért nézték vagy fogják megnézni a Scott lány rendezését, mert kíváncsiak a 30-as évek brit oktatási rendszerének visszásságaira, vagy arra, milyen konfliktus lép fel a régi és az új kedvencek között az úszócsapatban, hanem, mert a csodaszép Eva Green a főszereplő, aki hosszú combú, különböző mértékben ártatlan vagy romlott fiatal lányokkal van körülvéve, köztük Juno Temple-lel és María Valverdével.
