Vajon Christopher McCandless csodálatos szabad lélek volt, vagy egy túlságosan naiv dilettáns, akinek sosem lett volna szabad nekivágnia a nagy útnak? Erre próbál válaszolni Sean Penn filmje.
Íme, a tények! A 22 éves Christopher McCandless most diplomázott ragyogó eredménnyel, ígéretes jövő előtt áll, de a biztos pálya helyett az ismeretlent választja, és kalandot keresve nekivág Amerikának. Mármint az egész kontinensnek, a legdélibb csücsöktől egészen Alaszkáig. Ami ezen az úton történik az ifjú utazóval, az számtalan ember számára vált örök szimbólummá. Vajon McCandless hősies utazó volt vagy naiv idealista; thoreau-i lázadó az 1990-es években vagy egy újabb útját vesztett amerikai fiú? Merész kalandor, avagy tragikus figura, aki harcra kelt az ember és a természet közt feszülő érzékeny egyensúllyal? McCandless útja a dél-dakotai búzamezőktől a Colorado folyó zuhatagain és egy kaliforniai neohippi kolónián át egészen Alaszka áhított, ám veszélyes vadonjáig vitte. Amire egyáltalán nem volt felkészülve, hogy finoman fogalmazzunk.
Az Út a vadonba megvalósítása Sean Penn számára amolyan álomprojekt volt, tíz évig tartott, mire minden összejött neki, beleértve a McCandless család még élő tagjainak áldását és a megfelelő főhős kiválasztását. Penn eredetileg Leonardo DiCapriót nézte ki a szerepre, aki időközben túl nagy sztárrá vált, és különben is, A part révén megvolt a maga saját, külön bejáratú hippi világjárása, így végül Emile Hirsch mellett döntött, akiből ez a film akár sztárt is csinálhatott volna. Hirsch furcsa karakter Hollywoodban, aki valahogy nem találja a neki megfelelő műfajt, amióta kinőtt a tinivígjátékokból, főleg mellékszerepekben láthatjuk, pedig megvan a tehetsége, a külseje nagyobb dolgokhoz is – lehet, hogy csak a megfelelő ügynöke nincs meg. Christopher McCandlessként viszont ragyogó, és a film nyilvánvalóan a tragikus sorsú, szabad lélek verzió mellett teszi le a voksát.
Olyan a film, leszámítva persze a legvégét, mint amikor az ember arról álmodozik, hogy egy hónapra eltűnik a világ elől, végigstoppolja az országot, ha nincs mit ennie, alkalmi munkát vállal, és közben nagyszerű emberekkel ismerkedik meg. Ami a rendező számára remek lehetőséget kínál olyan nagyszerű színészek szerepeltetésére, mint az ekkor még nem olyan híres Kristen Stewart, a nagyszerű Catherine Keener vagy Zach Galifianakis. Csak ezt az egy hónapot helyettesítsük több évvel. Amit valóban lehet irigyelni, minden fajta kötöttség és kötelezettség hiányát, amikor nem kell a munkahely, az adók, a számlák miatt aggódni, amikor minden új nap új kalandot hozhat, ám a film azt is megmutatja, milyen árat fizethetünk mindezért a legvégén.
