A szerepcserés filmeknek van az az alkategóriája, amikor az illető egy különös varázslatnak köszönhetően nem valaki más, hanem önmaga fiatalabb vagy épp idősebb verziójának bőrében találja magát - mint Jennifer Garner a Hirtelen 30-ban.
Van az a fajta film, amikor a NAGYON fiatal főhős hirtelen önmaga felnőtt változatának – esetleg egy családtagjának a bőrében találja magát, és persze megrémül a felnőttkor kihívásaitól, nem is beszélve a szexualitás ismeretlen és némileg bizarr és ijesztő terepétől. Ilyen a nagy klasszikus Segítség, felnőttem! (1988) vagy a Nem férek a bőrödbe (2003) Lindsay Lohannel – és ilyen ajánlott filmünk, a Hirtelen 30 (2004) is. A közös ezekben, hogy remekül kerültek ki minden buktatót, és
bár a téma sikamlós is lehetne, nem sétáltak bele semmilyen csapdába,
sőt, szerethetően mutatják be hőseiket. A Hirtelen 30 ráadásul mindezt egy romantikus vígjáték keretében oldja meg, ahol hősnőnk lelkileg végig 13 éves marad – pedig éppen 30, mármint testileg és élethelyzetét illetően.
Merthogy a szégyenlős, kevésbé népszerű Jenna elhívja a szülinapi bulijára a menő csajokat a suliból, akik meg is ígérik, hogy eljönnek, ha megcsinálja a házijukat. Ő megcsinálja, a lányok mégis megalázzák, majd faképnél hagyják megalázó helyzetben azzal a fiúval, Matt-tel, aki a legjobb barátja, és aki titokban szerelmes belé. A kétségbeesett lány azt kívánja, bárcsak felnőtt és menő lenne: és hopp, már az is, 30 éves és menő - Jennifer Garner bőrében. Kedvenc divatmagazinja menő szerkesztője, jó lakása és jóképű pasija van,
csakhogy semmire nem emlékszik az közben „eltelt” 17 évből.
És nem érzi jól magát ebben a szerepkörben, pláne úgy, hogy lassan kiderül, ugyan tényleg bejött neki az élet, de ennek az volt az ára, hogy átgázolt másokon. A jó a dologban, hogy változtatni akar, és ennek az is része, hogy felveszi egy megbízatásra a már felnőtt és fotós Mattet (Mark Ruffalo), és együtt még sokra vihetik – bár a srácnak már menyasszonya van. Ami a régi Jennának nem lenne probléma, mármint az eggyel korábbi Jennának...
Gary Winick rendező pedig szépen levezényelte ezt az igazság szerint kissé túl egyszerű, de rém szerethető történetet, ami leginkább Jennifer Garner és Mark Ruffalo kettősének köszönhető. Garnert addig inkább tévés színészként ismerték az Alias révén, az azóta szinte kizárólag drámai szerepeket vállaló Ruffalo – na jó, a Hulk nem annyira drámai karakter – pedig ekkoriban inkább romkomokban játszott. Hát most jól összehozták őket, és még táncolnak is, koreográfiára, ami mai szemmel bizarr, és van egy erős bollywoodi beütése, de ne feledjük, akkoriban kifejezetten szokás volt az ifjúsági romkomokba közösen táncolós betéteket pakolni. Volt, ahol működött, volt, ahol kevésbé.
Az azóta Oscar-díjjal jutalmazott Brie Larsonnak ez volt az egyik első mozifilmes szerepe, még gyerekszínészként: a 13 éves menő csajok egyik tagját játszotta több iskolai jelenetben és Jenna szülinapi buliján. Mert miből lesz a cserebogár, ugye?
A Segítség, felnőttem! női verziója csinált egy csapásra mozisztárt az addig inkább sorozatszínésznőként ismert Jennifer Garnerből. Vasárnap ismét leadja a tévé ezt a bűbájos romkomot, mi pedig utánajártunk, mit érdemes tudni a készültéről.
Tovább