1. A tanú ma már nemcsak a magyar kultúrkincs része, de szervesen beépült a nyelvünkbe is. Bacsó Péter eredetileg 1969-ben forgatta le ezt a filmet. Felsőbb nyomásra azonban dobozba került, és legálisan csak 1977-ben vetítették le, legelőször a Bányász moziban (más források szerint viszont csak 1979-től játszották, akkor is amiatt, mert a készítők benevezték a Betiltott Filmek Fesztiváljára), 1981-ben viszont Cannes-t is megjárta. A Rákosi-korszak személyi kultusza idején játszódó történet főhőse Pelikán József gátőr (Kállai Ferenc), aki régi barátja és harcostársa, a miniszter Dániel Zoltán (Fábri Zoltán) megvédése miatt börtönbe kerül, ám onnan Virág elvtárs (Őze Lajos) közbenjárására egyre magasabb beosztásba helyezik. Ő lesz a vidámpark, az uszoda, majd a narancstermelő kutatóintézet vezetője, és bár Pelikán folyton slamasztikába keveri a magas rangú Bástya elvtársat (Both Béla), Virág elvtárs minden alkalommal segít rajta, cserébe azért, hogy egyszer majd kérhessen tőle valamit. És ez az alkalom el is érkezik, amikor Dániel Zoltánt koholt vádakkal letartóztatják, Pelikán pedig a per címbéli tanúja lesz.

A film nyomasztóan fekete humorral mutatja be a kommunista diktatúra fából vaskarika kirakatvilágát, miközben ötpercenként repkednek az olyan frappáns mondatok, amelyek mára beépültek a közbeszédbe. Gondoljunk csak „A nemzetközi helyzet fokozódik!”, „Az élet nem habos torta!”, a „Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?!?”, a „Szerénység! Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.” vagy a „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának!” sorokra, no és persze a magyar narancsra és a békaembereknek átadott, ürgebőrbe varrt dobozra.

2. A Rákosi-korszak valódi kommunistái ihlették a történet kitalált szereplőit. Bástya elvtárs figurájában a korabeli honvédelmi miniszter, Farkas Mihály hadseregtábornok alakja köszön vissza. Dániel Zoltán alakja részben utalás a koncepciós perben kivégzett Rajk Lászlóra, de Bacsó belegyúrta a karakterbe az akkori filmgyári főnökét, Újhelyi Szilárdot is, aki Horthy, Rákosi és Kádár idején is megjárta a börtönt. Virág elvtárs pedig nem más, mint az egyszerű szabólegényből rettegett ÁVH-főnökké felemelkedett Péter Gábor. Erre többek között az utal, hogy a Gogolák elvtársnő által felszolgált estebéd idején Virág elvtárs szakavatott szemekkel véleményezi Pelikán öltönyét. Csakhogy a szabó szakma többszöri emlegetése túl direkt utalás lett volna Péter Gáborra, így aztán a kultúrpolitikai vezetés nyomására a filmben Virág elvtársnak végül az órásmesterség lett a kedvenc elfoglaltsága.

3. A korabeli cenzúra már a forgatást is megnehezítette. A Kádár-korszak teljhatalmú kultúrpolitikai ura, Aczél György nemcsak hogy betiltatta 1969-ben A tanú vetítését, de már a forgatás során is sajátos csiki-csukit játszott Bacsó Péterrel és a stábbal. Kezdetben a filmnek még kitűnő sajtópropagandája volt, olyannyira, hogy 1969-ben a Film Színház Muzsika egy elismerő hangú, terjedelmes, werkfotókkal gazdagon illusztrált forgatási beszámolót is leközölt róla. Kezdetben Aczél támogatta a filmtervet, hiszen őt magát is életfogytiglanra ítélték a Rajk-per után, sőt, mivel maga Kádár János is megjárta Rákosi idején a börtönt, a „legvidámabb barakk” kultúrpolitikájába már belefért, hogy egy filmben maró gúnnyal ábrázolják az '56 előtti Rákos-diktatúrát. A forgatást azonban a felénél mégis leállították, és a további munka engedélyezése csak úgy volt lehetséges, hogy Bacsó nyakába ültették politikai komisszárként Aczél bizalmasát, Rényi Pétert, a Népszabadság akkori főszerkesztő-helyettesét, a kulturális élet szürke eminenciását, hogy ideológiai konzultánsként felügyelje a munkálatokat (Rényi ötlete nyomán került bele a filmbe Csetneky, a kisnyilas karaktere). De beleszólt a filmbe Orbán László akkori kulturális miniszter is, aki elrendelt egy pótforgatást, hogy egyértelműen kiderüljön: a film végén, az elmaradt kivégzés után a börtönigazgató elmondja, hogy a koncepciós perben elítélt Dániel Zoltánt (Rajk Lászlóval ellentétben) „már régen kiengedték”.

4. A film 50. évfordulóján bemutatták a cenzúrázatlan verziót. 2019-ben a Cannes Classics-világpremier után a Magyar Nemzeti Filmalap a filmforgalmazó Pannonia Entertainmenttel együttműködve a hazai mozikban is bemutatta A tanú eredeti, ún. cenzúrázatlan változatát. Ez 5 perccel hosszabb az annak idején bemutatott verziónál. Látható benne többek között egy Rajk Lászlóra utaló sötétzárka-jelenet, és az a beszélgetés is bővebb, ahol az egyház ezeréves stabilitását állítják szembe az épp csak megszületett kommunista rendszerrel. Amikor Pelikánt az őr a kivégzés helyszínére viszi, megérkezésükkor a cenzúrázatlan változatban a kamera megmutatja a felállított akasztófát is – ezt a visszaemlékezések szerint azért kellett annak idején kivágni, mert az aczéli kultúrpolitika nem nyomasztó és félelemkeltő, hanem vígjátékba hajló filmet akart látni. A börtönös jelenet végén a foglár eredetileg azt mondta: „Tűnjön el, vagy a seggibe lövök!”, ám ezt a cenzor újraszinkronizáltatta „Tűnjön el, mert dühbe gurulok!”-ra – csakhogy a régi változatban a börtönőrt alakító Fehér Tibor szájáról le lehetett olvasni az eredeti szöveget. A felújított verzióba végül az eredeti mondat került bele. A kivágott részek közül többnek is a Mafilm raktárából került elő negatívja, a Filmlabor pedig még évtizedekkel később is hiánytalanul be tudta illeszteni ezeket a restaurált anyagba. A 2019-es változatban a fenti betoldások mellett nem szerepel viszont az az évekkel később játszódó villamosjelenet, amit egyes források szerint Bacsó a cenzúra utasítására illesztett be a film végére 1969-ben. Máshol viszont épp ennek az ellenkezőjéről írnak: a rendező egy 2006-os beszélgetésében például arról mesélt Hirsch Tibornak, hogy két befejezést készített, és sokáig vívódott, míg végül a villamososat választotta, mert ezt tartotta a szomorúbbnak és igazabbnak (a másik verzióban, ami a 2019-es verzióban látható, Pelikán a szabadulás után egyszerűen elvegyült a városi tömegben).

5. Tényleg létezett a magyar narancs. Ki ne emlékezne a film magyar narancsra vonatkozó mondatára, ami tulajdonképpen egy citromot takart: „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!” A Rákosi-rendszerben valóban történtek idehaza is próbálkozások citrusfélék termesztésére id. Porpáczy Aladár növénynemesítő akadémikus vezetésével – természetesen politikai nyomásra, szovjet példát követve. Csakhogy amíg a Kaukázusban vagy a Fekete-tenger partján meg tudott honosodni a mandarin és a narancs, megfelelő klíma és talaj nélkül a magyar próbálkozások kezdettől fogva kudarcra voltak ítélve.

6. A Szomszédok Virág doktora Virág elvtárs fia? Virág elvtárs egyik fotózásért rajongó „fiát” Kézdy György alakította A tanúban abban a jelenetben, amikor Virág elvtársék egy fekete autóval látogatást tesznek Pelikánéknál. Kézdy György volt az is, aki ebben a jelenetben a kabátja alól előrántott  golyószóróval szitává lőtte Pelikánék befőttjeit, miután az egyik gézengúz Pelikán-gyerek kidurrantott egy staniclit a szomszéd szobában, és Virág elvtársék azt hitték, rajtuk ütött az ellenség. Kézdy György a Szomszédokban dr. Virág György (néhol Virágh-ként is emlegetik) fül-orr-gégészt alakította. A két Kézdy-karakter közötti rokoni kapcsolat akár életszagú is lehet: ha az 1950-ben játszódó A tanúban Virág György egy koravén arcú, 26 éves ÁVÓ-s katona volt (Kézdy György a harmincas évei elején járt a forgatáskor), akkor 1987-ben, 63 évesen simán lehetett Virág elvtárs fiából egy zsémbes főorvos, hiszen az efféle karrierutak egyáltalán nem voltak ritkák a szocializmusban (gondoljunk csak Komlós János újságíró-humorista-konferansziéra, aki korábban az ÁVH kihallgatótisztje és kémelhárító is volt).

7. Színdarab is készült A tanúból. Bacsó Péter kultfilmjéből Hamvai Kornél és Márton István készítettek színpadi változatot és tévéjátékot. Az eredeti alapanyag hol megkurtított, hol kibővített verziója a nézők szerint igencsak felemásra sikerült, pedig elég nagy nevek szerepeltek benne: Csányi Sándor alakította Pelikánt, Pindroch Csaba Virág elvtársat, Szombathy Gyula Bástya elvtársat, Szabó Győző Dániel Zoltánt.

8. Könyv formátumban is kiadták A tanút. A film regényváltozatát 1980-ban adta ki a Magvető, a furcsán nagybetűs A Tanú címmel. Akkora siker lett, hogy 1982-ben megélt egy második kiadást is ugyanitt, majd a mókás nevű Pelikán Könyvek égisze alatt jelent meg újra 1992-ben (az akkor már javában készülő Megint tanú regényváltozatával együtt). A könyv több ponton is eltér az 1969-es filmtől, lényegében az eredeti elképzelések, és az ismert, de cenzúrázott változat keveréke. Tartalmazza a sötétzárkás jelenetet, a börtönőr az eredeti „A seggibe lövök!”-szöveget mondja benne, de a filmvégi villamosozós jelenet is benne van (igaz, itt Pelikán nem évekkel később fut össze Virág elvtárssal, hanem rögtön a szabadulása után). További érdekesség, hogy a regényben Virág elvtárs az éjszakai kihallgatás előtt nem órákkal bíbelődik, hanem (megerősítve a tényt, hogy Bacsó tényleg Péter Gáborról mintázta a karaktert) egy varrógépen szorgoskodik. 2010-ben és 2012-ben a Kossuth Kiadó adta ki újra a kötetet 3 tanú címmel, amely A tanú, a Megint Tanú és a Te rongyos élet című Bacsó-filmek regényváltozatait gyűjtötte egybe, Lehoczky Károly rajzaival kísérve.

9. A tanú folytatása már 1992-ben megjelent könyvként. A Megint tanú című 1994-es filmszatíra, vagyis A tanú negyed évszázaddal később leforgatott folytatása könyv formátumban már a film előkészületi szakasza idején kijött. A forgatókönyvet és a regényváltozatot az első rész rendezője, Bacsó Péter írta, a társszerzője pedig nem más volt, mint Fábry Sándor, a humoros retróban utazó showman – aki persze '92-ben még dramaturgként és a frissen elindult Friderikusz Show geggyárosaként kereste a kenyerét. A Megint tanúban Pelikán József nyugdíjas gátőrként lesz tanúja a születőfélben lévő magyar demokráciának és a kibontakozó kapitalista piacgazdaságnak. Pelikánt jóhiszemű emberként a maguk céljaira akarják felhasználni a különböző hatalmi csoportok: polgármestert akarnak belőle csinálni Oroszváron, egy kicsiny, de értékesnek tartott dunai szigeten. Ezzel újra elkezdődnek Pelikán keserves és mulatságos kalandjai, miközben a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik... Sajnos a Megint tanú sem könyvben, sem az '94-es filmváltozatban nem tudta megismételni az első rész fergeteges sikerét.

10. Kissé zavaros Pelikán születési éve. A Megint tanúban az hangzik el, hogy Pelikán József 1928-ban született. Holott sokkal korábban, 1905 körül kellett megszületnie, hogy kijöjjön a matek, hiszen A tanú eseményei 1950-ben, a Rákosi-diktatúra idején kezdődtek. Kállai Ferenc a negyvenes évei elején járt a film forgatásakor, és semmi sem utalt arra, hogy Pelikán egy huszonéves fickó lenne – hiszen akkor egy huszonéves színészre bízzák a karaktert. Ráadásul 1950-ben már volt nyolc gyereke is, akik közül Gizi a tizennyolcat is betöltötte a filmbéli események idején (be is bújt Dániel Zoltán mellé a paplan alá). Viszont ha az 1905-ös születésű Pelikán a magyarországi rendszerváltást és az utána nyakunkba szakadt vadkapitalizmust is megélte, akkor a folytatásban 90 körüli aggastyánként kellett volna ábrázolni...

A Filmio.hu streaming platformon a régi és a 2019-ben bemutatott cenzúrázatlan változat is elérhető.