Anthony Mackie Magyarországon forgatott netflixes akció sci-fije komoly identitászavarban szenved. Akciófilmnek nem elég ütős, sci-finek és politikai kommentárnak meg buta.
A Netflix újévi fogadalma az volt, hogy idén minden héten bemutatnak egy új filmet. A sort a Mundruczó Kornél-féle Pieces of a Woman nyitotta, de az ígéretes kezdés után már a második héten kiderült, hogy a mennyiség és a minőség valószínűleg most sem lesz összhangban.
A Halálos harcmező ugyanis pont az a produkció, amit „tipikus netflixes”-ként szoktunk csak emlegetni, és ilyenkor nem Az írre, a Házassági történetre, a Romára vagy a Buster Scruggs balladájára gondolunk, hanem azokra a látványfilmekre, amelyek a poszterük vagy az előzetesük alapján megtévesztésig hasonlítanak egy valódi blockbusterre, és csak akkor derül ki, hogy az igazi helyett teszkógazdaságos verziót kaptunk, amikor már negyedórája nézzük.
Ilyen volt tavaly A halhatatlan gárda és a Tyler Rake: A kimenekítés, és ilyen Mikael Hafström akció sci-fije is. Ami közös bennük, hogy nem vállalhatatlanul kínosak, és egy A-kategóriás sztár szerződtetésével is igyekeznek eloszlatni azt a gyanút, hogy esetleg B-filmek lennének.
Charlize Theron és Chris Hemsworth után ezúttal Anthony Mackie vállalta, hogy a vállára veszi a filmet, és rá nem is lehet panaszunk. A színész a Marvel-filmek Sólyomaként már bizonyította, hogy bármikor akcióhőssé tudja gyúrni magát, és itt is elhisszük neki, hogy a megnyerő külső egy android szuperkatonát rejt. A sztori szerint ugyanis 2036-ban járunk, és az amerikai kormány harci robotokat, úgy nevezett Gumpokat vet be a világ különböző konfliktuszónáiban. A Mackie által alakított Leo kapitány prototípus, ő már a gépevolúció következő fázisát képviseli, annyira emberinek tűnik, hogy a bajtársai sem tudják róla, hogy nem anya szülte. A helyszín a polgárháború által feldúlt Ukrajna, ahol az amerikaiak tetszelegnek a békefenntartó szerepében. Itt jelentkezik szolgálatra a fiatal Harp hadnagy, akit a drónpilótaként elkövetett parancsmegtagadása miatt, büntetésből osztanak be Leo mellé. A szuperrobotnak és a puska helyett eddig csak joystickot forgató újoncnak közösen kell megakadályoznia, hogy az oroszbarát terrorista, Victor Koval rátegye vérmocskos mancsát a hidegháborúból visszamaradt atomfegyverekre.
Az első félórában az a legnagyobb rejtély, hogy Leo miért egy zöldfülű társaságában indul az egész világ sorsát meghatározó küldetésre, de a forgatókönyv csavarjai erre még tudnak elfogadható választ adni. Különösebb kritikával az akciójeleneteket se illethetjük, Leo egy T-1000-es terminátor kíméletlenségével irtja Koval katonáit, és a háborús díszletek is hihetőnek tűnnek – már ha képesek vagyunk elvonatkoztatni attól, hogy a filmet Budapest ismerős helyszínein forgatták a Kelenföldi Erőműtől Gazdagréten át a Hajógyári-sziget K-hídjáig.
Mackie mellett az újoncot alakító Damson Idrisnek is jól áll a szerep, a néző az ő naiv figuráján keresztül csodálkozhat rá a háború borzalmaira (ezt a dinamikát valószínűleg az Antoine Fuqua-féle Kiképzés ihlette), de Emily Beecham, Michael Kelly vagy a Trónok harcából ismert Pilou Asbæk castingja is korrekt. A technikai kivitelezés és a látványvilág, amelyen a stáblista szerint magyarok is dolgoztak, sem a videóra forgatott alsópolcos filmeket, hanem a középkategóriás hollywoodi filmekét idézi.
A Halálos harcmező inkább a katartikusnak szánt sztorin hasal el. A film ott ugorja át a cápát, amikor megpróbálja elhitetni a nézővel, hogy Leo annyira mélyérzésű robot, hogy az már szinte fáj is neki. A sci-fi műfajától persze nem idegen a mesterséges intelligencia öntudatra ébredésének ötlete és a kapcsolódó dilemmák, de ehhez semmi újat nem tud az amúgy is elcsépelt fordulatokkal dolgozó forgatókönyv hozzátenni. Hafströmék egyszerre akarják kiszolgálni az akciózásra vágyó nagyközönséget és az agyasabb sci-fik híveit, aminek egy látványos identitászavar a vége. Az alkotók ráadásul a saját nézőik értelmi képességeiben sem bíznak, ezért a legolcsóbb módszerrel, bevillanó flashbackekkel próbálják a főszereplő zavaros motivációját megindokolni.
A Halálos harcmező sajnos csak annyira mély, mint egy szerencsesüti-idézet, és mindenki jobban járt volna, ha Hafströmék a nagyotmondás helyett inkább felvállalják a B-filmes vonalat, és készítenek egy önfeledt zúzást, ahogy a műfaj nagymestere, Michael Bay tette a szintén netflixes Six Underground - Hatan az alvilágbóllal.
Amíg persze a kritikusok fanyalognak, addig a film a magyar Netflix első helyén trendinggel, ahogy a Tyler Rake és A halhatatlan gárda is benne volt a tavalyi népszerűségi toplistában, úgyhogy kimondhatjuk: a végén úgyis mindig a gép, vagyis az algoritmus győz.
