A Farkas című sorozat egy elrabolt családról, egy régi kettős gyilkosságról és egy eltűnt kisfiúról szól, de minden kellőképpen meg van benne keverve - és szépen meg van szórva nagyon fekete és fanyar angol humorral.
Ki tudja miért, én nem, vagy csak nagyon nehezen tudom nézni az ún. home invasion filmeket – a műfaj neve magyarra kvázi lefordíthatatlan -, mint például Michael Haneke rendezte Furcsa játék (1997) és annak amerikai remake-je. Számomra a legtöbb horrorfilmnél is riasztóbb az az elképzelés, hogy valakiket a saját otthonukban ejtenek foglyul, ahol aztán teljesen kiszolgáltatottá válnak olyanoknak, akiknek nem a pénzük vagy az értéktárgyaik kellenek, hanem a szadista, beteg öröm, amit mások megkínzása jelent. Az HBO MAX-on frissen indult, de a BBC gyártásában készült angol Farkas (2023) is úgy kezdődik, mint egy szokásos home invasion történet. Egy gazdag londoni család, apa, anya és felnőtt lányuk érkezik tágas wales-i nyaralójukba, ám kisvártatva két udvarias nyomozó csönget be hozzájuk, majd amikor beinvitálják őket, túszul ejtenek mindenkit. Aztán minden másként folytatódik!
A két férfi (Iwan Rheon és Sacha Dhawan) alapos munkát végez, minden szökési lehetőséget eleve kizárnak, és borzalmas kínzásokat helyeznek kilátásba, de az embernek van egy olyan érzése, hogy ennél valami többről (is) szó lehet. Már csak azért is, mert többször is szóba kerül egy, a közelben öt éve elkövetett kettősgyilkosság. Eközben a több éves londoni szolgálatból hazatérő Jack Caffery nyomozó (Ukweli Roach), a régi ügyet kezdi el újra vizsgálni. Azt érzi, hogy
annak idején egy ártatlan embert dugtak rács mögé,
és meglehet, hogy a gyilkos vagy gyilkosok most is szabad lábon vannak. A két ügyet az elrabolt család kutyája köti össze: az öleb valahogy Caffery-nél köt ki, és bár nincs semmiféle chipje vagy más azonosítója, a béltartalma azonban érdekes nyomokkal szolgál.
A bulldog természetű, magának való Caffery-nek 8 éves korában elrabolták a bátyját, de a testet sosem találták meg, a gyilkossággal vádolt, börtönviselt szomszéd ellen pedig nem került elő semmiféle bizonyíték, így nem csoda, ha a férfit saját démonai gyötrik. Talán pont ez a tény segíti az új nyomozásban, mert átmegy minden falon és nem érdekli, mit gondolnak a kollégiái, akik
természetesen nem akarják újranyitni a régi aktákat.
Ahogy a nyomozó kezd, ha csak apró lépésenként is, közelebb jutni hozzájuk, a két álnyomozó a saját tervét igyekszik megvalósítani a saját tervét – amiről sokáig azt sem tudjuk, mi az -, de egyre több akadályba ütköznek, és a túszok is egyre több mindennek próbálkoznak.
A hat részes sorozatba rengeteg dolgot sikerült belepréselni, mégsem érződik a cselekmény zsúfoltnak. A home invasion és az egykori gyerekrablás különböző részletei mellett eldurvult rave party-k, elkényeztetett gazdag tinik és egy folyóparti fegyverbuzi hippi kolónia is megjelenik, nem beszélve Caffery magánéletéről és a két emberrabló közötti dinamikáról. Ez utóbbi viszi el leginkább a sorozatot a hátán, mert a rendkívül szuggesztív Sacha Dhawan és Iwan Rheon nagyon jó, néha burleszkbe hajló párosa a bizarr és sokszor fenyegető alapfelállás ellenére – vagy pont azért? - is rendkívül szórakoztató.
Hol egyikük, hol másikuk kerül a másik felé,
függően attól, ki követ el valamilyen hibát vagy old meg egy hirtelen felmerülő problémát, és nagyon is jót tesz a sorozatnak, hogy a legvégéig nem tudjuk, melyikük a veszélyesebb. Rheont a Trónok harca Ramsay Boltonjaként, a széria egyik legbetegebb, leggonoszabb karaktereként ismerhetjük, és a Farkas készítői nyilván építettek erre, hol alámenve a vele kapcsolatos elvárásainknak, hol rácáfolva azokra, de nem akarunk spoilerezni.
Angol sorozat lévén a Farkas nyilván másként működik, mint amerikai kollégái, más sebességen forog, mások benne az emberi kapocsolatok és más az erőszakhoz való viszonya, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne éppen olyan izgalmas vagy pont olyan ijesztő, még akkor is, ha nem minden történetszál működik egyformán jól.
A morbid angol humor viszont extra ajándék a nézőknek,
akárcsak a megbízható brit – jelen esetben főleg walesi – színészek nagyszerű játéka. Ukweli Roach alakítása elsőre kissé laposnak tűnt, őt azért meg kell szokni, miatta érdemes eredeti hangon nézni a sorozatot, mert ő nagyrészt a hangtónusával játszik, és a második résztől már érthető, miért őt választották. A jó hír pedig az, hogy a záró epizód nem is zár le mindent, Mo Hayder regényfolyama, amely alapján a Farkas első évada készült hét könyvből áll, így van alapanyag bőven a folytatáshoz.
Értékelés: 8/10
