Már a címből lehetett tudni, hogy a film rossz lesz, nem úgy, hogy elrontották, hanem úgy, hogy talán bele sem kellett volna kezdeni a pozitív gondolkodás mantrázásába.
Ez az év egy fostalicska volt, de megérdemeljük, hogy egy kicsit jól érezzük magunkat, ránk fér egy kis pozitív üzemet, gondolhatták a Netflixnél, amikor A titok: Merj álmodni című melodrámába bújtatott, romantikus vígjátékkal leöntött életvezetési tanácsadási darabot műsorra tűzték – merthogy nem saját fejlesztésű tartalomról van szó. Itt történet szinte alig van – röviden összefoglalva annyi történik, hogy egy pasas csak többszöri próbálkozás után tud odaadni egy borítékot egy nőnek -, csak azt az üzenetet ismétlik ezerszer, ha mindig jóra gondolsz, akkor jó dolgok történnek veled.
Próbáljuk meg fél mondatnál azért kicsit részletesebben elmesélni a történetet! Adott egy nyúzott, de csinos fiatal özvegy (Katie Holmes) három eltérő méretű gyerekkel és egy rogyadozó házzal valahol New Orleans külvárosában, teli problémákkal és adósságokkal. Még egy gyökérkezelést sem tud bevállalni a fogorvosnál, mert nincs biztosítása, és közeledik a hurrikánszezon, és mint tudjuk, az elég kemény szokott lenni New Orleansban. Aztán egy szép napon autójával beleszalad egy udvarias és jóképű pasas (Josh Lucas) autójába, aki, ahelyett, hogy nekiállna balhézni, felajánlja a segítségét. Először csak az autójavításban, aztán tetőfoltozásban, aztán szinte mindenben. Bár hősnőnknek van egy Tucker nevű pasija (Jerry O'Connell), aki egyben a főnöke is, egyre közelebb kerül a titokzatos idegenhez, akiről mi már tudjuk, hogy eleve akart tőle valamit, hiszen a legelején megpróbált egy nagy sárga borítékot kézbesíteni neki, nyilván valami hivatalos ügyben.
Andy Tennant rendező (Kettőn áll a vásár, Bolond szél fúj, A randiguru) mindig is középszerű, de nem vállalhatatlan vígjátékokban utazott, de most kimozdult a komfortzónájából, hogy valami szép és magasztos dologgal foglalkozzon. Legalábbis ő így gondolhatta – legalábbis én így gondolom, hogy gondolta, de simán lehet az is, hogy ez is csak egy meló volt neki, amire felkérték. Mert az üzenethez képest minden másodrangú, Amerika talán legszebb városából, New Orleansból nem látunk semmit, a karakterek múltjáról, jelleméről semmit sem tudunk meg, a boríték átadását pedig öt perc alatt lezavarhatták volna, ott megnézik, hogy mi van benne, aztán mindenki mehet haza. De nem, itt elhúzták az egészet másfél órára, beletették az elmúlt évek legidegesítőbb gyerekszereplőit és Celia Weston személyében egy nyugtalanító anyóst, miközben főleg annyi történik, hogy a két főhős bazi nagy eldobható kávéspoharat tart a kezében, mert attól olyan, mintha dolguk lenne.
De mi az a rém fontos üzenet, ami körül kering a film, és mit jelent? Szép dolog azt mondani, hogy ha jóra gondolsz, jó történik veled, és tényleg érdemes pozitívan gondolkodni, nyilván, de ez itt úgy megy át, hogy ne csinálj semmit, majd valaki más megoldja a problémáidat, mondjuk egy jóképű pasas, aki mindent megcsinál. Tényleg érvényes ez az üzenet ma, amikor az egész világ bajban van? Nem az lenne a helyes közölnivaló, hogy küzdjünk, amíg bírunk? És mi van azokkal, akik még egy kicsit sem hasonlítanak Katie Holmesra? Nekik ki segít?
Értékelés: 5/10
