1. Sok ponton összeért a Magyar Rádió és a Magyar Televízió

Magyarországon a rendszeres rádiós műsorsugárzás 1925. december 1-jén indult meg Budapesten – azóta is ezt tekintjük a magyar rádiózás napjának. Az első rádióadás technikai hátterét a Magyar Királyi Posta biztosította, a műsorokat a Telefonhírmondó Részvénytársaság készítette (ez a Puskás Tivadar-féle rendszer, amelyben egy mikrofonba beolvasott hír a város több különböző pontján egyszerre volt hallható, 1893-ban szólalt meg először). A rádió és a telefonhírmondó egyesülésével jött létre a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. (rövidítve: MTR), ami kezdetben az MTI-t, azaz a Magyar Távirati Irodát is magában foglalta. A rádió szerkesztősége 1928-ban költözött a Nemzeti Múzeum mögötti Palotanegyedbe, az akkori Sándor utcában (ma Bródy Sándor utca) felépült első stúdióépületbe.

Érdekesség, hogy a rádió hegemóniája Magyarországon egészen az '50-es évek közepéig kitartott, és még a televízió megjelenése idején is „rangosabb” dolognak számított a rádióban dolgozni, mint a tévében. Ez volt az oka annak is, hogy a televízió nálunk elég sokáig a rádió „mostohagyerekének” számított – olyannyira, hogy 1955-ben a Magyar Rádió kötelékén belül hoztak létre egy Televíziós Osztályt, ahol egy kis stáb készítette a tévéműsorokat. A Magyar Rádió és Televízió (rövidítve: MRT) 1958-ban jött létre, évtizedekre bebetonozva azt a tendenciát, hogy számos ismert tévés személyiség eredetileg a Magyar Rádióban kezdte a pályafutását, Takács Máriától és Vitray Tamástól kezdve Juhász Elődön és Kondor Katalinon át Havas Henrikig.

2. Szepesi György legendás rádióközvetítései

 Szepesi György, a legendás magyar rádiós sportkommentátor (akit sokan csak úgy emlegettek, mint „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”) 23 évesen, 1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1967-75 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt, 1975-78 között bonni tudósítóként dolgozott, 1981 és 1992 között a rádió szórakoztató és sportfőosztályának osztályvezetője volt. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy tényleg együtt nevetett és együtt sírt a magyar labdarúgó-válogatottal, jellegzetes hangú, szívből jövő, a nemzeti tizenegyet mindig önfeledt lelkesedéssel buzdító, vállaltan elfogult sportközvetítéseit milliók kedvelik még a mai napig is itthon.

A focimeccsek közvetítéseit régen persze csak a rádióból lehetett hallani, ezért az '50-es években, vagyis a magyarországi televíziózás kezdetén

a focidrukkerek zsebrádiót vittek magukkal a meccsekre, hogy ne maradjanak le Szepesi kommentárjáról, a nézők pedig letekerték otthon a tévékészülékek hangját, hogy Szepesi lelkes tolmácsolásában élvezhessék a rangadót.

7 izgalmas érdekesség a 70 éves 6:3-as focidiadalról

A korabeli Népsportban még verset is írtak a győzelem örömére, az angolok pedig a vesztett meccs ellenére is a mai napig „az évszázad mérkőzéseként” emlegetik a rangadót.

Tovább

3. A Szabó család

A Szabó család egy legendás rádiós hangjátéksorozat volt volt, ami egészen elképesztő módon közel 50 éven át volt hallható a Magyar Rádióban. Összesen 2500 rész készült hozzá, 1959. június 30-tól 2007. május 21-ig a Kossuth Rádió sugározta keddenként, az ismétlések pedig csütörtökön voltak. A legtöbb részt a Rádió 14-es stúdiójában vették fel. A műsor népszerűsége a '60-as években volt a legnagyobb, később fokozatosan csökkent. A magyar színjátszás színe-java megfordult a rádió kultikus sorozatában: a Szabó család feje, Szabó néni például Gobbi Hilda volt, de olyan ismert színészek hangján szólaltak meg évtizedeken át a szereplők, mint Szerencsi Éva, Detre Annamária, Csákányi László, Moór Mariann, Körmendi János, Harkányi Endre, Inke László, Szirtes Ádám, Hacser Józsa, Láng József, Garas Dezső és Sinkó László. Érdekesség, hogy a Szabó család és a televíziós párja, a Szomszédok egy ponton összetalálkozott:

a népszerű teleregény Taki bácsiját alakító Zenthe Ferenc kölcsönözte Icu második férjének, Kárpáthy Zoltánnak a hangját.

4. Ki nyer ma?

A legendás Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben a Kossuth Rádió komolyzenei vetélkedője volt, ami szintén évtizedeken át meghatározta a magyarok rádióhallgatási szokásait, hiszen 1969-től egészen 2007-ig jelentkezett hétköznapokon a déli híradó után az emblematikus, azonnal mindenkinél dallamtapadást okozó szignáljával. A Ki nyer ma? népszerűségét mi sem fémjelzi jobban, mint hogy 2023-ban a Bartók Rádió reggeli adásában újraindult, a Szolnok megyei kocsmakultúrában pedig valószínűleg máig él a „Ki nyel ma?” kifejezés, ami lényegében egy 10 perces leszéreszegedős ivóversenyt takar.

5. „Hajóvonták találkozása tilos!”

Ez a mondat, valamint a Déli krónika szignálja, pontos időjelzése és harangszója alighanem generációk meghatározó emléke idehaza, és jelen sorok írójával együtt már-már pavlovi reflexként idézi fel rögtön a hétvégi telken készülő vasárnapi ebéd, a rántott hús, a sült krumpli és az uborkasaláta illatát. A rádióban meghallgatott időjárás- és vízállásjelentés természetesen ma már egy régi, lelassultabb világ mementója, hiszen az internet korában bármikor rákattinthatunk a telefonunkon az Időképre, és megnézhetjük, hány fok van, vagy kell-e délután esernyő. A hajóvonták találkozása tilos kapcsán mégis sokaknak eszébe juthat a kínzó kérdés:

mi a csuda az a hajóvonta? És miért tilos találkozniuk?

Nos, ez a gyerekkorunkban megfejthetetlennek tűnő rejtvény valójában pontosan az, ami maga a kifejezés: a vontatóhajóknak és a melléjük vagy utánuk kötött úszóegységeknek folyamszűkület esetén a balesetveszély elkerülése érdekében tilos találkozniuk, mivel az alacsony vízállás miatt nem férnének el egymás mellett.

6. A legendás Rádiókabarék

Máig igen élénken emlékszem, hogy gyerekként, a '80-as évek végén és a '90-es évek elején mennyire vártam a Rádiókabarét, ezt a nagy múltú szórakoztató rádióműsort, amelyet minden szombaton a Kossuth Rádió adott le nagyjából 60 percben, és ahol túlzás nélkül a hazai humor nagyágyúi (Farkasházy Tivadar, Markos György, Nádas György, Boncz Géza, Nagy Bandó András, Éles István, Horváth Szilveszter, Maksa Zoltán, Ayala, később pedig a hazai stand uposok krémje, Litkai Gergely, Bödőcs Tibor, Kőhalmi Zoltán) szórták a poénokat. Kristálytisztán emlékszem, hogy a Rádiókabarék egyik koronagyémántja, Kern András legendás taxisparódiája például, ami jóval a születésem előtt, 1979-ben volt hallható először, még a '90-es évek elején is rendszeresen lement a rádióban – de nem csoda, mert egyszerűen megunhatatlan!

7. Poptarisznya

Beledumálsz, mint B. Tóth a kedvenc számomba!

B. Tóth László és a Poptarisznya legalább annyira emblematikus része a hazai könnyűzenei életnek, mint Juhász előd és a Zenebutik. Az, hogy a ma már 76 éves zenei szerkesztő, producer, műsorvezető és lemezlovas az 1984 és 2002 között sugárzott összes Poptarisznya adásban beledumált a zenékbe, senkit sem zavart – legfeljebb azokat, akik annak idején

egész nap őt várták egy Videoton magnóval felfegyverkezve, hogy Agfa- és Maxell-kazettákra rögzíthessék az Edda, a Neoton Família, Madonna és C.C. Catch legújabb slágereit.

A Poptarisznya népszerűségét egyébként mi sem fémjelzi jobban, mint hogy 1988-ban matricás album formájában is megjelent, a műsor pedig 2018-ban visszatért az országos éterbe (természetesen B. Tóth Lászlóval együtt) a Retro Rádió frekvenciáin.

8. Pozsgay Imre népfelkelésnek nevezi '56-ot a rádióban

Evezzünk egy kicsit komolyabb vizekre, hiszen a Magyar Rádió nemcsak a mókáról és a kacagásról szólt az elmúlt évtizedekben! A magyarországi rendszerváltáshoz vezető út egyik fontos állomása volt ugyanis a Kossuth Rádió 168 Óra 1989. január 28-i adása, amelyben Pozsgay Imre arra használta fel az ország első emberének, Grósz Károlynak a távollétét (aki ekkor Svájcban, a davosi világgazdasági fórumon vett részt, elsőként a kelet-európai kommunista pártvezetők közül), hogy nyilvánosságra hozza az MSZMP KB történész albizottságának jelentését 1956-ról, ami

kimondta, hogy az addig ellenforradalomnak bélyegzett '56 népfelkelés volt, és innentől kezdve már nem volt megállás, mert a forradalom tagadására épülő, minden eresztékében recsegő-ropogó rendszer hónapokon belül összeomlott.

Az ominózus Pozsgay-interjú teljes szövege ebben az Index-cikkben olvasható el, itt pedig egy 2009-es interjúban a 2019-ben elhunyt politikus maga olvas fel részleteket belőle a 20 éves évfordulón:   

9. Az 1994-es kirúgási hullám

A fentiekből is világosan látszik, hogy a '80-as évek végén és a '90-es évek elején a Magyar Rádió egy olyan pezsgő szellemi műhely volt, ahol a riporterek a személyes pártpreferenciáiktól teljesen függetlenül tudtak együtt dolgozni. Sőt, az erjedő Kádár-korszakban és a rendszerváltást követő első években olyan, a hatalomnak kínos dolgokat is ki lehetett mondani a közrádióban, amelyek ma már egészen biztosan nem mehetnének ugyanott adásba.

Ennek az aranykornak vetett aztán véget 1994 márciusában az a kirúgáshullám, amikor a Magyar Rádió akkori ügyvezető alelnöke, Csúcs László összesen 129 munkatársát bocsátotta el egyetlen nap alatt, többek között a 168 Óra című rádióműsor egyik alapítóját és felelős szerkesztőjét, Mester Ákost.

Ekkor került az utcára Havas Henrik, Bolgár György, Farkasházy Tivadar és Fiala János is, ami a Fideszt akkor annyira felháborította, hogy nyilvánosan tiltakoztak „a Rádióban zajló politikai tisztogatások ellen”.

A Fekete Doboznak hála a 169. Óra című dokumentumfilmben a saját szemünkkel láthatjuk, mennyi akkori kiváló rádiós kötött ki végül a tévében, és micsoda egyetértés volt az eltérő politikai nézeteket valló kollégákban: miközben Frei Tamás káromkodik, Friderikusz pedig az első rádióinterjújának szalagjait keresgéli, Pálffy István vigasztalja a pityergő Obersovszky Pétert!

10. „Szeretnék kérni valamilyen jó kis diumdisu zenét!”

Listánk legvégére hagytuk a Roxy Rádió felejthetetlen adásrészletét, amelyben a ma már mémmé vált médiasztár, bizonyos István, elképesztően viccesen tudatta a kívánságműsor házigazdájával:

Sterbinszky konkrétan jó lesz!