Kereken 100 évvel ezelőtt, 1922. február 5-én született Budapesten Szepesi György, a legendás magyar rádiós sportkommentátor, akit sokan csak úgy emlegettek, mint „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”, annyira nagy átéléssel közvetítette az '50-es években a focipályák széléről Puskás Öcsiék felejthetetlen meccseit. Jellegzetes hangú, szívből jövő, a nemzeti tizenegyet mindig önfeledt lelkesedéssel buzdító, vállaltan elfogult sportközvetítéseit milliók kedvelik még a mai napig is itthon.

Szepesi György 23 évesen, 1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa, 1946-tól pedig már a lapokban is publikált. 1967-75 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt, 1975-78 között bonni tudósítóként dolgozott, 1981 és 1992 között a rádió szórakoztató és sportfőosztályának osztályvezetője volt. 1979 és 86 között a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke volt. 1982-től 1994-ig a FIFA vezető testületének tagja volt, 2012-ben a szervezet legrangosabb kitüntetését, a FIFA Érdemrendet is átvehette. A 2018. július 25-én, 96 éves korában elhunyt rádiós hosszú és tartalmas életpályájáról 10 érdekességet szedtünk össze születésének 100. évfordulója alkalmából.

1. Eredetileg Friedländer György volt a neve. Friedländer Miklós és Rajkovits Irén gyermekeként született meg Budapesten. Később, 10 éves korában a családjával Angyalföld és az akkor még különálló, a fővároshoz csak 1950-ben hozzácsatolt Újpest határára költözött. Az édesapja (aki 1944-ben a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg) Szepesváralján született, ezért vette fel később a Szepesi nevet.

2. Focista szeretett volna lenni, élt-halt a sportért. Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal, és mint akkortájt minden fiúgyermek, ő is focista szeretett volna lenni. Később azonban úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, hogy lemondott a sportkarrierről, amikor kiderült, hogy az akkori kortársai (például Puskás Ferenc és Szusza Ferenc, akikkel évtizedes barátság kötötte össze) sokkal tehetségesebbek nála. Amikor egyszer megkérdezték tőle, honnan jött ez a szívből jövő kommentátori stílus, azt felelte, hogy az ifjúkori focimeccsektől eredezteti:

Aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot.

3. Annyira szerették a hangját, hogy a tévénézők is őt hallgatták rádión meccs közben. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy Szepesi György tényleg együtt nevetett és együtt sírt a magyar labdarúgó-válogatottal. A közvetítéseit akkoriban persze csak a rádióból lehetett hallani, ezért a magyarországi televíziózás kezdetén a szurkolók gyakran zsebrádiókat vittek magukkal a meccsekre, hogy ne maradjanak le Szepesi kommentárjáról. A nézők pedig inkább letekerték otthon a tévékészülékek hangját, hogy Szepesi lelkes tolmácsolásában élvezhessék a rangadót (és ne mondjuk a fiatal Vitray Tamás tolmácsolásában, aki számára Szepesi nemcsak nagy példakép, de sokáig nagy rivális is volt).

4. A legendás 6:3-as közvetítés. 1953. november 25-én, Wembley-ben Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Bozsik József, Hidegkuti Nándor és az Aranycsapat többi nevezetes tagja 6:3-ra verte az otthonában 90 éve veretlen angol válogatottat. Szepesi György lelkes közvetítését ma is öröm visszahallgatni: gyerekként nekem az volt kedvencem, amikor Szepesi nagy lelkesedésében megcsókolt egy angolt, aztán Hidegkuti Nándor „Nándi-bombáját” emlegette, a meccs végén pedig elkezdett kiabálni, hogy

Gyula, Gyula, Gyula, mit csináltál?!?

5. Szepesi is szerepelt a 2x2 néha ötben. Az '50-es években a fél ország imádta Szepesi Györgyöt, nem csoda, ha a Filmgyártól kapott egy rövid cameoszerepet a korszak emlékezetes látványfilmjében, Zenthe Ferenc repülős blockbusterében, az 1954-es 2x2 néha 5-ben is. Természetesen saját magát, a fiatal és lelkes rádiós sportkommentátort alakította a történetben:

6. „Jönnek a csehszlovákok! Jönnek a csehszlovákok!” 1969 szilveszterén Szepesi György a szintén nagy sportbarát Peterdi Pállal lépett fel a Rádiókabaréban. Kiestünk a sombreróból! címmel kommentálták az 1969-es esztendő Szepesi-közvetítéseiből kiollózott legendás mondatokat, többek között a személyes kedvencemet, az emlékezetes „Jönnek a csehszlovákok! Jönnek a csehszlovákok!”-at, ami egészen a '90-es évekig kedvelt szállóige volt. Ez volt egyébként az a meccs, amikor a magyarok a csehszlovák válogatottal játszottak pótselejtezőt az 1970-es világbajnokságra való kijutásért, de végül sajnos 4:1-re kikaptunk.

7. Nemcsak a rádióban, a tévében is otthonosan mozgott. Számos műsorban láthatták őt a nézők: egy időben ő ismertette a totóeredményeket, 1966-ban ő volt a Hat ország vetélkedője című kvízjáték műsorvezetője, 1970-ben Dévényi Cecília színésznővel vezette a Hajrá magyarok!-at, de szerepelt A Hét című, legendás hírműsorban is.

8. Szepesi legemlékezetesebb sportközvetítéseit 1989-ben külön kiadta a Magyar Rádió. Bár sosem voltam egy megveszekedett focirajongó, anno a '90-es években még én is rongyosra hallgattam a kissé hosszú és kacifántos Szepesi György közvetít: Legszebb góljaink: a 6:3, 7:1 és a többiek címen futó kazettát, ha épp rugósfocit és gombfocit játszottunk apukámmal. Illetve kicsit később akkor is, amikor a magyar válogatottba érthetetlen módon odakeveredő Ernest Slobodan bombagóljaival lyuggattam ki a brazilok hálóját a még csodálatosan pixelgrafikás FIFA 94 című videójátékban.

9. „Rombolnak, gyilkolnak, rabolnak” – Szepesi ellentmondásos '56-os beszéde. A kiváló szakmai pályaív és a hallatlan népszerűség mellett Szepesi György életének volt egy kevésbé ismert, a kirakatba nem annyira kirakott, ma sem mindenki számára köztudott árnyékos oldala is. Többek között az, hogy az 1956-os forradalom idején a Magyar Rádióban arra kérte a „rendbontókat”, hogy tegyék le inkább a fegyvert, hogy az ország nyugalomban készülhessen fel a novemberben elkezdődő melbourne-i olimpiára.

10. Galambos fedőnéven még Puskásról is jelentéseket írt az állambiztonságnak. 2006-ban a magyar származású osztrák újságíró és televíziós műsorvezető, Paul Lendvai írt egy cikket az Élet és Irodalomba arról, hogy Szepesi György az '50-es és a '60-as években a magyar titkosszolgálat III/II-es, majd III/III-as osztályának ügynöke volt. A beszervezése 1950-ben történt, a tartótisztje személyesen Harangozó Szilveszter állambiztonsági főcsoportfőnök volt, akinek Szepesi még a jó barátjáról, Puskás Öcsiről is jelentéseket írt a külföldi meccsek után Galambos fedőnéven. A tényt Takács Tibor történész a Szoros emberfogás - Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban című könyvében is megerősítette.

A Port.hu zenés videósorozatának első évadának utolsó részében az ismert szinkronhang, Király Attila ült be a dobok mögé.