Az Újszínházban látható Csíksomlyói passió című darabot nem csak a nézők szeretik, a társulat tagjai is a legnagyobb örömmel játszanak benne. Ahogy Nagy Viktor rendező az olvasópróbán elmondta, ez a próbafolyamat vagy megosztja a társulatot, vagy összekovácsolja. Az Újszínházban az utóbbi történt, pedig három frissen végzett színész is csatlakozott a csapathoz. Orosz Csenge, Bánföldi Szilárd és Kazári András arról meséltek, mit jelent számukra ez a darab.
A Csíksomlyói passió egy nagyszerű alkotás, először 81-ben mutatták be Kerényi Imre
rendezésében. A ti korosztályotok számára mit jelent ez a darab? Miben látjátok az aktualitását?
Orosz Csenge:
A bibliai történetek örökérvényűség. Mint a népmesék, amin a mi szüleink is felnőttek, mi is, és a mi
gyerekeink is fel fognak nőni. Ez a darab gyönyörű csokorba fogja ezeket a szép gondolatokat és tiszta,
egyértelmű módon közvetíti őket.
Kazári András: Én bevallom, először megijedtem. Láttam már passiójátékot, nehezen tudtam
elképzelni, hogy működhet egy színház nagyszínpadán. Aztán ahogy elkezdtük próbálni, már nem volt
kérdés, helye van a palettán. Olyan emberi értéket mutat fel, olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyekre igenis szüksége van a mai embernek.
Bánföldi Szilárd: A keresztény vallás az egyetemes kultúra szerves része. Ennek az előadásnak az a
szerepe, hogy a néző egy átfogó, érthető, tiszta képet kapjon Jézus életéről és a Bibliáról. A hit és a szeretet két olyan fogalom, amely alapvetően határozza meg az embert kortól, vallástól, identitástól függetlenül. Ezen érdemes elgondolkodni.
A darabban játszott szerepetek miért kedves vagy fontos nektek?
Orosz Csenge: Az én szerepem egy zsebkendőnyi, mégis annál értékesebb. Négy sor dal erejéig
megáll az idő a színpadon, és csak én, mint Veronika és Jézus találkozunk. Úgy érzem, ez egy nagyon
áldott jelenet és örülök, hogy ott mélyen egymás szemébe nézhetünk Szilárddal, ez egy olyan sűrű
pillanat, amiben benne van az elmúlt 5 évünk és a szerepünk súlya is.
Kazári András: Én a négy Sátány egyike vagyok. Hálás, a szívemhez közel álló feladat. Igazi komikus
szerep, rengeteg tánccal, énekkel és vaskos poénokkal.
Bánföldi Szilárd: Jézust és Ádámot játszom olyan személyeket kell alakítanom, akiknek a nevét szinte
mindenhol ismerik a világon. Hálás vagyok Viktornak, hogy kiválasztott, és megbízott ezzel a nemes
feladattal.
Kiknek ajánlanátok a darabot? esetleg Mitől különleges ez az előadás?
Orosz Csenge: Ez az előadás képileg is nagyon erős, mintha a templomi festmények kelnének életre. A
mi előadásunk sajátossága többek közt a népzenei elemek felhasználása. Olyan energiák robbannak a
színpadon, aminek nézőként nem lehet nem a hatása alá kerülni. A katarzis garantált.
Kazári András: Nagyon univerzális előadás született, szerintem gyakorlatilag mindenki talál benne
valamit. Egyszerre tiszteli a hagyományt és közben van benne egyfajta fiatalos, újszerű lendület is.
Bánföldi Szilárd: Mindenkinek! A nagyszerű zenészek, a táncosok, a kórus elképesztő atmoszférát
teremtenek meg a gyakran humoros kicsengésű ördögi jelenléthez, illetve a tragikus kimenetelű ikonikus bibliai jelenetekhez. Mindemellett nagyszerű színészi alakításoknak örvendhet a néző kollégáim jóvoltából.
