Minden bizonnyal azért válhatott a játékbaba a horrorfilmek egyik legnyugtalanítóbb rémévé, mert már önmagában van benne valami bizarr: emberszerű, de mégis élettelen. És minél jobban hasonlít ránk, annál félelmetesebb, hiszen ha nem mozdul, akkor egy holttestre emlékeztet, ha pedig megmozdul, akkor a frászt hozza ránk. Vannak azok az élethű játékbabák, amikre találó szófordulattal azt mondják: “mindjárt megszólal”. Persze csak képletesen, hiszen a horror ott kezdődik, ha a baba mozogni és beszélni kezd magától. Legalábbis pár éve még ott kezdődött, ám a technika ma már ott tart, hogy simán mozog és beszél egy játék, szóval a modern világban akkor veszi kezdetét a borzalom, ha a játékbaba gondolkodni kezd.

A M3GAN című horrorfilm egy olyan világban játszódik, ahol mindent körülvesz a technológia: tableten, mobiltelefonon olvasunk, játszunk, kommunikálunk, és osztjuk meg a gondolatainkat másokkal. Ez a jelenünk, amibe egy olyan generáció született bele, amelyiknek már mindez természetes, ahogy ennek a korlátozása is, az úgynevezett képernyőidő. A M3GAN erre reflektál, de egyúttal ezt is szolgálja ki. A történet pofonegyszerű, és valójában nagyon hasonlít arra, amivel a Gyerekjáték 2019-es remake-je próbálkozott:

egy mesterséges intelligenciával felvértezett játékbaba erőszakosan kezd viselkedni.

Ám négy éve az újragondolt Chucky keservesen megbukott. Ennek legfőbb oka, hogy egy már létező horrorikont próbáltak modernizálni, és nyilvánvalóan a keményvonalas rajongók tiltakoztak az újragondolás ellen (eredetileg a Chucky nevű játékbaba azért kel életre, mert benne talál új otthonra egy sorozatgyilkos lelke), a fiatalokat pedig nem sikerült megszólítani az új koncepcióval, mert hiányzott belőle valami: az ő világuk. A M3GAN nem csak azt mutatja meg, hogy a szülei nélkül maradt, magányos kislány hogyan talál társra a nagynénje által tervezett robotbabában, hanem az egész miliő nagyon mai. A kis Cadyt (Violet McGraw) már teljesen körülveszi a technológia, olyannyira, hogy amikor olyan játékkal akar játszani, ami nem virtuális, a nagynéni, Gemma (Allison Williams) rászól, hogy azokhoz nem szabad hozzányúlni, azok gyűjtői darabok. A M3GAN nevű, életnagyságú robotbaba azonban egyszerre virtuális és valós, folyamatosan tanul, és korlátlan interneteléréssel rendelkezik. Sőt, semmifajta biztonsági protokollja nincs, mivel még csak prototípus (az ötlet az említett Gyerekjáték remake-ben is benne volt már, csak ott szándékosan iktatják ki a biztonsági protokollt). Olyan ez, mintha a játéknak korlátlan képernyőideje lenne.

Már ezek a momentumok is eléggé beágyazzák a környezetünkbe a sztorit, de a The Hollywood Reporter kritikusa egyenesen azt mondja, hogy

a filmet kifejezetten a fiataloknak szánták, és tudatosan úgy építették fel, hogy mémesíthető legyen.

Ezért is döntöttek úgy, hogy kevésbé lesz véres, hiszen így más korhatárbesorolást kap, nálunk már 16 éves kortól nézhető. A döntés hatásosnak bizonyult, hiszen ahogy Wednesday táncát, úgy M3GAN robotikus, egyszerre táncszerű és félelmetes mozgását is már többen utánozzák a TikTokon. A kérdés az, hogy lehet-e új horrorikon a játékbabából a fiatalok körében, mivel attól ez még messze van: ami ma virális, nem feltétlenül lesz holnap ikonikus.

Visszatérve a korhatárbesoroláshoz, a keményvonalas horrorrajongók egyik legnagyobb problémája a filmmel, hogy alig-alig van benne brutalitás. Az erőszakos jelenetek többsége a kamerán kívül zajlik, és vért is alig látunk. Őszintén szólva, nekem ez ezúttal nem hiányzik, mivel

a M3GAN legerősebb félelemfaktora nem abban a néhány gyilkosságban rejlik, hanem, hogy mindezt a legnagyobb természetességgel követi el a baba, sőt logikus magyarázattal is tud szolgálni tettére.

Azokat az információkat dolgozza fel, amiket hall, amiket az interneten talál és amikre utasítják. Ha az a feladata, hogy megvédje Cadyt, akkor azt bármi áron megteszi, hiszen nincsenek se törvényi, se erkölcsi gátjai. A látványos gyilkosságoknál sokkal rémisztőbb, amikor az alapvetően humanoid robot négykézláb áll, és mint egy ragadozó, úgy üldözi a kiszemelt áldozatát az erdőben. Nekem valami egészen más gondom van ezzel a filmmel, amellett, hogy alapvetően működik.

Korábban azt írtam, hogy M3GAN egyszerre reflektál a technológiával átszőtt világunkra, de egyúttal ki is szolgálja azt. A probléma az, hogy semmit se kezd ezzel a paradoxonnal. Úgy mond rémmesét a minket figyelő, tőlünk tanuló mesterséges intelligenciáról, hogy közben elárasztják a TikTok-ot a M3GAN-t utánzó videók. Azt a közösségi felületet, amelynek algoritmusa jelenleg a leggyorsabban tanul. Nem kellenek ide véres jelenetek, ez az igazán para.