Maga a forgatókönyvíró-rendező árulta el a nagy titkot.
Az önző és cinikus időjós, Phil a filmben a sorstól azt a leckét kapja, hogy egy unalmas kisvárosban ragadva újra és újra át kell élnie ugyanazt a napot – egészen addig, amíg nem válik olyan kedves emberré, akibe az Andie McDowell alakította főhősnő bele tud szeretni.
A főhős végül olyan sokszor ébred ugyanaznap reggelén Sonny és Cher dalára, hogy ezen idő alatt megtanul zongorázni, megment egy fáról lezuhanó gyereket, segít egy hajléktalannak, megakadályozza, hogy a városka polgármestere megfulladjon egy falatka steaktől és – ami talán a legnagyobb teljesítmény – jó emberré válik, és tökéletesen éli meg az adott napot.
A New York Times filmkritikusa, Manohla Dargis most felidézett egy beszélgetést, ami közte és a filmet rendező Harold Ramis között zajlott le. Miközben az Idétlen időkig eredeti forgatókönyvét jegyző Danny Rubin még azt akarta, Murray figurája 10 ezer éven át szenvedjen, Ramis változtatott ezen a mozzanaton.
A direktor szerint nagyjából bő tíz év az, amit szerinte Phil az időcsapdába ragadva tölt. Ez egyébként többé-kevésbé egybeesik azzal az eredménnyel, amit filmrajongók számoltak ki, és ebben a cikkünkben írtunk róla. „Az Idétlen időkig cselekménye során 38 napnak a történéseit mutatják be részben vagy egészben. Filmrajongók azonban kiszámolták, hogy Phil összesen 4576 napot, azaz 12 évet, 6 hónapot és 11 napot kellett, hogy eltöltsön az időbe ragadva” – írtuk.
(via Independent)
