A pankráció jó ideje sokkal több már annál, mint hogy kigyúrt muszklimiskák színes hacukákban ugrálnak fel-alá, és kamu parasztlengőkkel csépelik egymást. Nyilván persze valahol színház ez az egész, de a fej fölötti átdobásokat bírni kell jó fizikummal, különben súlyos sérülés lesz a vége, no és persze nem egy olyan pankrátormeccsről tudni, ami máshogy alakult végül, mint ahogy azt az öltözőben korábban lefixálták a kisgatyás izompacsirták.

Az első pankrátor, aki a ringbéli népszerűségét a mozipénztáraknál és a videókölcsönzőkben is aprópénzre tudta váltani, a trikótépő szőke vasgyúró, Hulk Hogan volt.

Igaz, ő a Rocky 3 után jobbára csak B-kategóriás filmekben és valóságshow-kban tűnt fel, de így is ő a pankráció történetének egyik legismertebb és legnépszerűbb karaktere (róla és a '90-es évekbeli kollégáiról ebben a PORT.hu cikkben írtunk bővebben).

Amikor még Hulk Hogan volt a Szikla: karakterek a pankráció aranykorából

A kábeltévé-forradalom azonban elhozta a Eurosportot, ahol a péntek esti „birkózás” nyomokban sem emlékeztetett Farkas Péter sportolói (!) munkásságára. Ellenben fényévekkel szórakoztatóbb volt annál.

Tovább

Hollywood egyik legfelkapottabb jelenlegi sztárja, Dwayne Johnson szintén pankrátorként kezdte, aztán az ezredforduló környékén átigazolt a filmiparba – és lényegében a 2001-es A múmia visszatér óta talicskával hordja a milliókat a nagy stúdióknak. A Szikla elképesztő népszerűsége ráadásul más pankrátorokat is átszipkázott a filmvászonra: Dave Bautista számos sci-fiben szerepelt már A galaxis őrzőitől kezdve a Szárnyas fejvadász 2049-en át a Dűnéig, John Cenát pedig évek óta sorban hívják a legkülönfélébb vígjátékokba, akciófilmekbe és szuperhősös tévésorozatokba.

Az viszont kevésbé ismert tény, hogy Hulk Hogan, A szikla, Dave Bautista és John Cena jó eséllyel sehol sem lenne ma, ha a Von Erich família a '80-as években nem csinál világra szóló cirkuszi show-t és milliós nézettségű tévéműsort a pankrációból.

Ezért a sikerért azonban nagyon kemény árat kellett fizetniük – erről az egyszerre izgalmas és felemelő, ugyanakkor végtelenül szomorú családtörténetről, „az elátkozott Von Erich-ekről” készült most egy közel két és fél órás, letaglózó film Zac Efron főszereplésével, Vaskarom címmel.

A valóságban is létező pankrátor, Fritz Von Erich (a filmben Holt McCallany alakítja) azok közé az amerikai maskarás bunyósok közé tartozott, akik forradalmasították a pankráció intézményét. A Von Erich família rangidőse ugyanis nemcsak a ringben bánt kemény kézzel az ellenfeleivel, de az üzleti életben sem ismert kegyelmet: ő maga vezette azt a texasi arénát, ahol később a fiai, Kevin (Zac Efron), Kerry (Jeremy Allen White), David (Harris Dickinson) és Mike (Stanley Simons) mind pankrátorként kenték a ring oldalához a többi izompacsirtát.

A címbéli Vaskarom is az ő „halálos fogása” volt, ezzel szorította meg a földön fekvő ellenfelei fejét, és mint valami modern kori gladiátor, csak akkor engedte el őket, ha a közönség már kellőképpen kitombolta magát. A „Vaskarom-szorítást” később a fiai is átvették tőle – de nemcsak ezt. Fritz Von Erich ugyanis mindvégig abban a szellemben nevelte az összes gyerekét, hogy

A nagy kérdés persze az, hogy ezt vajon a fiúk is szívből akarták, vagy csak feláldozható figurák voltak az erős kezű apa megszállott játszmájában?

Fritz Von Erich fiai közül ugyanis nem mindenki élt meg tisztes öregkort – de semmiképp sem akarjuk elspoilerezni a sorsukat, épp elegen megírták már (mi itt a PORT.hun például ebben a korábbi cikkünkben), és végső soron ezt mutatja be maga a Vaskarom film is.

Ez a tragikus igaz történet Zac Efron közelgő pankrátorfilmje mögött

A magyar mozik 2024. március 21-én mutatják be a Vaskarom című filmet, ami az elképesztően sikeres Von Erich pankrátorcsaládról szól. A hihetetlen népszerűség mögött azonban szívbe markoló tragédiák húzódnak.

Tovább

Az igazi Kevin Von Erich, vagyis a Von Erich família második generációs pankrátorlegendája, akit a filmben Zac Efron alakít, egyetlen feltétellel engedte meg Sean Durkinnak, hogy filmre vigye az életét: ha az író-rendező nem habosítja fel hollywoodi klisékkel a családja történetét, és mindent úgy mutat be, ahogy az valóban megtörtént. És bár Kevin Von Erich ma már nem neheztel az apjára a történtek miatt (olyannyira nem, hogy a saját fiainak is megengedte, hogy pankrátorok legyenek), azért nem nehéz belátni az események ismeretében, hogy

az öreg Kevin Von Erich csapnivaló apa volt: ő és a felesége minden olyan hibát elkövettek, amiről ma már százával írják az életmódmagazinok a cikkeket, hogy tilos megtennie egy szülőnek!

A film fő konfliktusforrásai lényegében mind oda vezethetők vissza, hogy a Von Erich família nem működött családként, és a nagy álmuk, a gyerekzsivajtól hangos családi ház sokkal inkább volt egy  edzőterembe oltott katonai kiképzőbázis, mintsem biztonságot jelentő otthon. A szülők mindent elszúrtak a nevelésben, amit a Dívány- és Femina-cikkek szerint el lehet rontani:

• A keménykezű apa olyan célokat jelölt ki a fiai számára, amiket valójában ő akart fiatalon elérni, csak nem jött neki össze.
• A mélyen vallásos anya teljesen alárendelte magát a férjének, ha bele is szólt a gyereknevelésbe, az rendszerint tiltás volt (koncert, buli, stb.).
• Kevin Von Erich rangsort állított fel a gyerekei között, és bár saját bevallása szerint azon lehetett jó teljesítménnyel változtatni, maradandó lelki sérüléseket okoztak nekik.
• A Von Erich szülők sosem ültek le négyszemközt beszélni egyik gyerekükkel sem – még akkor is elhessegették azzal a dolgot, hogy „majd a fiúk lerendezik egymás között” amikor küszöbön állt a tragédia.
• A Von Erich szülők semmilyen szinten nem támogatták azokat a gyerekeiket, akik a pankrátorringen kívül képzelték volna el az életüket.

És a sort sajnos még napestig lehetne folytatni...

A Vaskarom épp ezért egy rendhagyó sportfilm. Nemcsak azt mutatja be, amit a Rocky és a folytatásai, hogy a padlóra küldött, lesajnált „szegénylegény” képes felállni, és végül mindent beleadva elnyerni a fele királyságot jelentő bajnoki címet, hanem azt is, mi lett a hőssel a mese végét követően, mennyire igaz az, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Zac Efron letaglózóan szomorú pankrátorfilmje nagyot üt – és valószínűleg még azokat is fejbe kólintja, akik korábban már ismerték a Von Erich família történetét.

Zac Efron ezzel a filmjével végérvényesen bebizonyította a kétkedőknek, hogy jóval több ő egy jóképű bájgúnárnál. Az az izomzat, amit megvillant a ringben, bizony nem CGI! Mint ahogy az is látszik, hogy nemcsak az edzésekbe és a bunyókba, de Kevin Von Erich minden jelenetébe beleadta a szívét-lelkét: az összes csontrepesztő esés és családi tragédia után hiteles az arcára kiülő világfájdalom. De Holt McCallany is kiemelkedő alakítást nyújt Fritz Von Erich szerepében. Olyannyira, hogy az ökölbe szorult kezű néző a történet végére képes lenne akár meg is ütni(!) ezt a karaktert, amiért inkább volt a fiúk kiképző őrmestere, mintsem az apja.

Ha a stábból a saját forgatókönyvét biztos kezű iparosként megrendező Sean Durkin mellett még valakit ki kell emelni név szerint, akkor az Erdély Mátyás operatőr. A Vaskarom ugyanis az utóbbi idők legszebben fényképezett filmje. A legtöbb jelenete olyan, mintha régi családi fotókat nézegetne az ember. Ahol pedig híradórészleteket lát, ott sem archív felvételeket kapunk, hanem újrajátszott jeleneteket, ahol

minden frizura és melegítőfelső tökéletesen megidézi a '80-as éveket és az akkori pankrátormeccsek hangulatát, aminek így kicsit mi, a kényelmes fotelban ülő nézők is a részesei lehetünk.

Ítélet: 9/10

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik már mindent tudnak a pankrátorok világáról, mert már a '80-as és a  '90-es években is az Eurosport előtt ülve nőttek fel, de azoknak is, akik eddig még soha sem hallották Kevin Von Erich és a testvérei nevét.