Nem hagyományos zenés dokumentumfilm a Mi vagyunk Azahriah, hiszen kapunk hozzá egy "meseszálat" is, mégis az a legjobb rész, amikor a címszereplő énekelni kezd.
Mindig is azt gondoltam, hogy Azahriah "cigányosan" énekel, romásan hajlítgat, és miután megnéztem a róla szóló filmet, a Mi vagyunk Azahriah-t, már azt is tudom, miért. L.L. Junior miatt. Az ő lemeze volt, az, amit a kis Baukó Attila odahaza, az újpalotai lakótelepen elsőként meghallgatott – Majka lemezt kért, de Juniort kapott -, és egyben ez volt az első igazán komoly zenei hatás, amely érte. A film, amiben ennek megfelelően maga Junior is megjelenik, persze nem erről szól, hatásokról, életpályáról, karrierlépcsőkről, hanem arról, hogyan készült az énekes alig 22 évesen élete legnagyobb megmérettetésére.
Azahriah idén májusban zsinórban három teltházas koncertet nyomott le a Puskás Arénában - az elsőn 45 ezer néző volt, a másik két nap 47-47 ezer -, amire korábban egyetlen magyar előadó sem vállalkozott – ha vállalkozott is volna, jó eséllyel bebukta volna. Fel is kapta a fejét mindenki, akár szerette „Azit”, akár nem, az ekkor már szupersztár srác még szupersztárrabb lett,
mi pedig belepillanthatunk a nagyjából egyéves felkészülés különböző stádiumaiba a hatalmas terhelésre összeomló jegyértékesítéstől a színpadra lépésig,
és kapunk bónuszként egy kis mesét is. Amitől ez már nem egy szimpla zenés doksi lesz, hanem egy kicsit meta-élmény is. Azahriah ugyanis nem akar túl sokat szerepelni a saját filmjében, ezért castingolnak neki egy dublőrt (Ionescu Raul), aki tulajdonképpen megszökik a felelősség elől. Pontosabban a testébe költöző Azahriah keveredik el máshová, és fél, hogy nem tud majd fellépni, ami nyilván egy tudatalatti félelem kivetítése, ennyit még mi is tudunk a pszichológiáról.
Ahol van félelem, ott kell lennie megnyugvásnak, ezt pedig egy szőke lány (Juniki Noémi) hivatott megjeleníteni, aki egy lemezboltban dolgozik, és tüllszoknyát hord a farmerje felett. Értem én, a külseje azt hivatott elmondani nekünk, hogy ő valamiféle mesebeli karakter, ne adj isten egy angyal, aki majd hazatereli hősünket, de én úgy érzem, ha valaki 6 éves kora után is tüllszoknyát hord, azzal bajok vannak. Nem mondom azt, hogy ez a szál teljes mértékben tévedés, csak azt, hogy nekem néha ingatag lábon állt, kicsit „megcsinált” lett. Ezt érezte a SZFE-n nemrég végzett forgatókönyvíró Előd Máté és Mazzag Izabella rendező, aki például Krúbinak csinálta a Szív videóklipet,
mert rendre kikacsintanak ránk, hogy ne tessék ezt komolyan venni.
Ezért van ott az Azahriah hasonmás castingon Thuróczy Szabolcs és Mucsi Zoltán, ezért magyaráz nekünk a bliccelésről Puzsér Róbert, és még Pintér Tibor is mond valamit, de belezavarodik. A már emlegetett L.L. Junior is ezért került ide populista polgármesterként – de mentségére legyen mondva, hogy (cigány)zenél is, méghozzá jól.
Aki látta az itt producerként dolgozó Lévai Balázs olyan korábbi zenés dokumentumfilmjeit, mint a #Sohavégetnemérős (2016) vagy a Pécsi szál (2019), az tudja, hogy milyen könnyed hangnemre számíthat, de a látványosabb stíluselemek mögött ott van egy hagyományos portréfilm is, ami nem csak Azahriah-ról szól, aki, ha minden igaz, a bemutató után alkotói szabadságra megy. Fontos szerepet kap ugyanis az énekes menedzsmentje, Tóth Gergő és Tóth Kristóf, illetve az idén áprilisban, 36 évesen elhunyt Ferich Balázs is, akik ott voltak a tripla koncert mögött, akik kőkemény munkát vittek bele, és akik, nyilván praktikus okokból is,
a földön tartották az ötleteivel kissé elszállt énekest.
Háttérinfó: részben ezeknek az ötleteknek volt köszönhető, hogy a költségek a duplájára nőttek: a stáb eredetileg 800-900 milliós kiadással kalkulált, ez közel a kétszeresére, 1,4 milliárd forintra nőtt, de persze még így is volt haszon.
Azahriah persze beszél is magáról – és énekel. Az előbbi teljesen hagyományos, bevett formátum, mégsem unalmas, az utóbbi meg tényleg jó. Én nem vagyok Azahriah rajongó: tehetségesnek tartom, de nem az én zeném, mégis iszonyú jó volt hallgatni. Van egy kicsit elvarázsolt jelenet: egy lapos háztetőn énekel egy szál gitárral, az tényleg a film fénypontja. Van egy rész, ahol hősünk arról beszél, hogy még youtuberként számára az volt a legnagyobb siker, ha azt érezte, meg tudott valakit szólítani, hatással volt az illetőre, hát rám ez a rész hatással volt.
Értékelés: 8/10
