Nemrég nagy sikert aratott a PORT.hu olvasói körében az 5 bugyuta és blőd filmötlet, ami végül iszonyúan bejött a nézőknek című cikkünk, amelyben egyebek között arról írtunk, hogy a Star Wars, A Karib-tenger kalózai és a John Wick leforgatása is őrültségnek tűnt elsőre, mégis kasszát robbantott mindegyik alkotás. A sort most újabb 10 idétlen filmötlettel folytatjuk, amelyek végül szintén dollármilliókat kaszáltak a stúdiók. 

5 bugyuta és blőd filmötlet, ami végül iszonyúan bejött a nézőknek

A Star Wars, A Karib-tenger kalózai és a John Wick leforgatása is őrültségnek tűnt elsőre, mégis kasszát robbantott mindegyik.

Tovább

10. Social Network – A közösségi háló

Miért akarna bárki is megnézni egy filmet a Facebook megszületéséről? Mi érdekes van abban, hogy egy csomó Harvardra járó geek ül a laptopja előtt, és órákon át kódol? Ez inkább dokumentumfilmként működne, semmint kasszarobbantó blockbusterként...

Miért működött mégis? Mert az Oscar-díjas Aaron Sorkin írta a forgatókönyvet, aki a való világ hétköznapjainak unalmas szakmai diskurzusait mesterien kidolgozott párbeszédekre cserélte le,

a rendezői székben pedig nem kisebb név ült, mint David Fincher. Azt már tényleg csak zárójelben tesszük hozzá, hogy Jesse Eisenberg (aki egyébként nem is nagyon hasonlít Zuckerbergre) olyan meggyőzően alakította a Facebook atyját, hogy a közönség akkor is neki szurkolt, amikor azt látta, hogy Zuckerberg mindenkivel szemben bunkó.

9. Paddington

Ez a film ugyebár egy medvéről szól, aki Londonba költözik, és állandóan kék kabátban meg piros kalapban flangál. Az alapjául szolgáló könyvsorozat kifejezetten kisgyerekeknek készült, így a szülők számára garantált az unalom...

A filmváltozat viszont meglepő módon hihetetlenül bájosra sikeredett, és még a kőszívű kritikusok sem tudtak rajta fogást találni.

A siker titka alighanem abban keresendő, hogy a készítők nem akarták felnőttekre kikacsintós metapoénokkal telezsúfolni a történetet (ahogy azt más stúdiók előszeretettel erőltetik a gyerekfilmjeikben), így a Paddington világa egy olyan világ lett, amelyben te is tuti szívesen élnél!

8. Pokémon – Pikachu, a detektív

A Pokémon minden idők egyik legsikeresebb franchise-a: videojátékok, animesorozatok, gyűjtögetős kártyák és plüssfigurák garmadája jelent már meg eddig a labdákból kiugró, harcias kis szörnyikékkel a főszerepben. A sztori mindegyikben ugyanaz: a fiatal főhősök mindenféle egzotikus pokémonokat fognak be, majd kiképzik őket és egymásnak eresztik.

A filmváltozat inkább nyomozót faragott a legismertebb pokémonból, Pikachuból.

Akinek ráadásul egy igazi hollywoodi nagyágyú, Ryan Reynolds kölcsönözte a hangját az eredeti változatban. A végeredmény tehát egy ütős film noir paródia lett, ami kicsiknek és nagyoknak is egyaránt kiváló szórakozás.

7. 21 Jump Street - A kopasz osztag

A 2012-es 21 Jump Street egy olyan tévésorozaton alapult, amelynek még Amerikában sem volt kimutatható népszerűsége, nem hogy a világ többi pontján... A 18-35 éves korosztályból egészen biztos, hogy senki sem látta a szériát, így sokan eleve bukásnak könyvelték el a rebootot. Aztán jött a nagy meglepetés: bár a film (és az eredeti sorozat) alapszituációja is hihetetlenül ostoba, hiszen két harminc körüli(!) rendőrnek kell visszaülnie az iskolapadba(!), hogy leleplezzék a gimnazistákat veszélyeztető drogkereskedő bandát,

Jonah Hill és Channing Tatum is brillírozik a túlkoros zsaru szerepében, pompás bulivígjátékot varázsolva ezzel az egykor full komoly krimiszériából.

6. A John Malkovich menet

Ez a film a mozgókép-történelem legbizarrabb sztorijával indít. Egy állástalan bábos (John Cusack) az új munkahelyén talál egy kis ajtót,

ami valójában egy átjáró a híres színész, John Malkovich elméjébe - akit természetesen John Malkovich alakít a filmben... Ugye, mekkora marhaság?!?

Miért működött mégis? Mert a forgatókönyvíró, Charlie Kaufman egy zseni, maga a film pedig ördögien ötletes volt, ráadásul a kritikusok és a közönség is kellőképpen vadnak és eredetinek tartotta.

5. Ál/Arc

Az Ál/Arc sztorija természetesen úgy marhaság, ahogy van. Sean Archer FBI-ügynök, a terroristák megveszekedett ellensége (John Travolta) élete legőrültebb akciójába megy bele, amikor egy futurisztikus orvosi beavatkozás segítségével titokban arcot cserél ősellenségével, a kómába esett, gengszterrel, Castor Troyjal (Nicolas Cage). A megszállott ügynök így próbálja kideríteni, hová rejtették a gonosztevők azt a bombát, ami képes kiirtani Los Angeles teljes lakosságát. Csakhogy időközben az arc nélküli Castor Troy magához tér a titkos klinikán, és magára varratja Sean Archer arcát, hogy aztán átvegye a helyét...

Miért működik mégis? Mert olyan rossz, hogy az már jó!

A blőd szerepcserére a '90-es évek két legnagyobb sztárját, Travoltát és Nicolas Cage-et sikerült leszerződtetni. Az ő előadásukban a John McClane-típusú, elhivatott zsaru és  a képregények Jokerét idéző, pojáca gengszter pont úgy veszik át egymás helyét, mint a béna vígjátékok ikerpárjai, miközben úgy szórják egymásra megállás nélkül az ólmot, hogy azt öröm nézni.

4. Mi a manó

Will Ferrell a 2003-as Mi a manó előtt leginkább a Saturday Night Live tehetséges komikusaként volt ismert – az egyetlen mozifilmje, amiben korábban főszerepet játszott, a Diszkópatkányok, ami eleve az SNL-ben bemutatott Night at the Roxbury-szkeccsek felvizezett változata volt.

Ezzel a filmmel viszont Ferrell sikeresen bebizonyította, hogy ő is van olyan jó komikus, mint Jim Carrey,

a Télapó manói között, az Északi-sarkon felnövő balfék főszereplőt ugyanis eredetileg a karrierje csúcsán lévő, gumiarcú Carrey játszotta volna.

3. Kerge kacsák

A The Mighty Ducks egy tipikus, direkt az amerikai közönség számára készült sportfilm volt 1992-ben. Egy nagy probléma volt csak ezzel: az amerikaiak kedvenc sportja ekkoriban a baseball, a kosárlabda és az amerikai foci volt, a jéghoki csak ezután következett. Miért lett mégis kasszasiker? Mert kiderült, hogy ha az amerikaiaknak bármilyen sport témájú film bejön, ha van benne egy szerethető szereplőgárda. A film ráadásul a bemutatója után kifejezetten népszerűvé tette az Egyesült Államokban a jégkorongot.

Olyannyira, hogy a Disney egy saját NHL-csapatot is létrehozott Anaheim Mighty Ducks néven,

amivel még több rajongót nyert meg nemcsak a jégkorongnak, de az Anaheimben található Disneyland-parknak is.

2. A Lego kaland

Egy Lego-filmnek elsőre semmi értelme (azonkívül, hogy egy száz százalékos termékelhelyezés, de ez nem a kasszasiker alapja), hiszen ezek az építőkockák voltaképpen gyerekjátékok, nincs sztorijuk - illetve van, de azt mindig az találja ki, aki a Lego-kockákkal játszik. A Toy Story ráadásul egy verhetetlen brand, ha a gyerekszobában életre kelt játékokról van szó, így az izgő-mozgó-ficergő Lego-figurák egyértelműen jókora fórral indultak a mozikban. Miért működött mégis a dolog? Mert Christopher Miller és Phil Lord rendezőknek sikerült egy jópofa és magával ragadó, egységes sztorit elmesélnie,

ahol ráadásul az összes nagy Lego-almárka képviseltette magát a városi markológépektől kezdve Batmanen át a törött sisakos űrhajósokig.

Külön bája volt a rajzfilmnek, hogy bár CGI technológiával készült, a figurák pont olyan bumfordi módon mozogtak benne, mintha csak a Lego-rajongók népszerű stop motion YouTube-videóiból szöktek volna meg.

1. Nyom

A nálunk Cluedo néven ismert Clue ugyebár egy olyan társasjáték, amelyben kibogozhatsz a családoddal vagy a barátaiddal egy klasszikus Agatha Christie-regényekre emlékeztető gyilkossági ügyet: vajon Dr. Mustard a gyilkolt a könyvtárszobában egy gyertyatartóval?

John Landis író-rendező maga is tisztában volt vele, hogy a világ egyik legismertebb asztali társasjátékból dőreség mozifilmet forgatni,

de ha egyszer már belevágott, akkor a végeredmény krimiként és vígjátékként is állja meg a helyét. A Nyom végül nem teljesített túl jól a kasszáknál a bemutatóját követően, a furcsasága miatt viszont kultikus státuszt vívott ki magának a következő években. Ez nem kis részben a film befejezésének volt köszönhető, amely tulajdonképpen három különböző lezárás lett: ezeket egymás után láthatta otthon a néző a VHS- és dvd-kiadásban.

(via Ranker.com)