Géppuskaszájú bokszolók, sztoikus verőlegények, sármos kémek és akik közöttük vannak: toplistába rendeztük a hét legmenőbb karaktert, aki feltűnt Guy Ritchie filmjeiben.

7. Sherlock Holmes - Sherlock Holmes (2009)

Némileg szerencsétlenül jött ki, hogy Guy Ritchie Holmes-feldolgozása után szinte közvetlenül találkozhatott a közönség a Benedict Cumberbatch-féle, sokkal nagyobb hatású Sherlockkal. Így könnyű volt elfelejteni, hogy Robert Downey Jr. mennyire könnyed, mégis letaglózó a legendás detektív szerepében, aki Ritchie-hez méltóan a nyomozás mellett némileg többet is bunyózik, mint az eredeti novellákban. Pedig ez is egy jó film, és Downey Jr. szintén menő Holmesként a maga akcióhősös, amerikaias módján.

6. Mickey Pearson - Úriemberek (2019)

Matthew McConaughey-nek kevés olyan szerepe van, amelyben nem a kúlság netovábbját testesíti meg. Az a tény, hogy Ritchie az Úriemberekben rá is játszik erre, szinte aljas módon ellenálhatatlanná teszi Mickey Pearson karrierjét. A Londonban seftelő amerikai drogkereskedőt még utálni sem tudjuk, hiszen csak fűben utazik, nem pedig emberi életeket rendszeresen tönkretevő, ijesztő keménydrogokban. Vajon mit reagálnánk, ha előttünk gyújtana rá egy spanglira, és nekünk akarná továbbpasszolni?

5. Napoleon Solo - Az U.N.C.L.E. embere (2015)

Az U.N.C.L.E. emberéről legelső sorban azt érdemes tudni, hogy annak ellenére sem egy teljességgel komolyan vehetetlen film, hogy az egyik főszereplőjét Napoleon Solónak hívják. Ehhez kell egyrészt a Ritchie-féle mojo, másrészt pedig Henry Cavill játéka is. A színész okosan egyensúlyozik a James Bond-féle kémes manírok, és az önirónia között: akkor is megérné végignézni miatta a filmet, ha az amúgy nem lenne tök jó. Sajnos Az U.N.C.L.E. emberére túl kevesen váltottak jegyet ahhoz, hogy folytatást kapjon, pedig ebből még kértünk volna.

4. One Two - Spíler (2008)

A Gerard Butler által játszott One Two egy vérbelien kaotikus és izgalmas Ritchie-hős: otthonosan mozog az alvilágban, nyomás alatt sem veszíti el szemtelenségét, és biztosak vagyunk benne, hogy addig fog teperni, amíg az összes létező oldalt ki nem játszotta egymás ellen. Butlernek annyira jól áll a szerep, hogy azt kívánjuk, bárcsak gyakrabban dolgozna Ritchie-vel. A Spíler nem a brit gengsztermester legerősebb eresztése, de Butler játéka miatt nem érdemes félúton abbahagyni.

3. Török - Blöff (2000)

Nagyon nehéz lenne úgy megírni ezt a listát, ha kihagynánk róla Jason Stathamet, aki Ritchie legelső filmjében, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőben tűnt fel először a mozivásznon. A színész és a rendező számos közreműködése közül azonban mégiscsak a Blöff Törökje lett a legemlékezetesebbre sikeredett karakter. A Ritchie-re jellemzően sokszereplős vígjátéknak kvázi Statham karaktere a főszereplője: ő a legtöbb józan ésszel rendelkező szereplő is a londoni alvilág őrületében. Ritchie azonban nem elégszik meg azzal, hogy egyszerű straight mant csináljon a karakterből: Töröknek azért megvan a maga gunyoros attitűdje, valamint humoros, ideges beszólásai és osztásai. Szegényem csak és kizárólag hülyékkel van körülvéve, de elég jól kezeli.

2. Mickey - Blöff (2000)

Brad Pitt akkora rajongója volt A Ravasz, az Agy…-nak, hogy menő sztárszínészként ő ment oda a még befutófélben lévő Ritchie-hez, hogy szépen megkérje: szerepeltesse őt a következő filmjében. A direktor ennek nagyon örült, azonban akadt egy kis bökkenő: Pitt egyszerűen képtelen volt elsajátítani a londoni akcentust. Így mondhatni, kényszermegoldásként kapta meg Mickey, a géppuskaszájú ír cigány szerepét (a brit nyelvi/etnikai kontextusról további olvasnivaló itt). A dolognak annak ellenére (vagy éppen azért) lett legendásan jó vége, hogy amit Pitt vartyog a filmben, abból egy büdös szót sem lehetett érteni. Azonban Mickey kőkemény, belevaló, ravasz csávó, aki amellett, hogy tényleg mindenkit szétver, aki packázik vele, még az 'anutáját' is nagyon szereti. Aminél menőbb dolog talán nincs is a világon.

1. Chris és Golyófogú Tony - A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998) / Blöff (2000)

Ó, Vinnie Jones, te walesi bárdolatlan! A legendásan bunkó futballistából lett színész a kamerák előtt is hozta azt a kisugárzást, amiért a pályán senki sem ment túl szívesen a közelébe. (Fun fact! Máig ő a futballtörténelem leggyorsabban kiállított játékosa: a Chelsea és a Sheffield United 1992-es meccsén a kezdő sípszó után mindössze öt másodpercre volt szüksége, hogy piros lapot érő szabálytalanságot kövessen el.) Ez a hozzáállás azonban filmen némileg jobban működött, mint a pályán – főleg, ha Guy Ritchie dirigált. A dolgot nem kellett túlbonyolítani: Chris és Golyófogú Tony nagyjából ugyanaz a karakter, aki kemény és egyszerű, mint a beton. Nem kell sokat beszélnie ahhoz, hogy komolyan vegyék, de ha mégis megszólal, garantáltam megfagy körülötte a levegő. És mindezt erőlködés nélkül éri el.