Milla Jovovich sosem volt még ennyire fáradt zombidarálás közben, de holtbiztos, hogy visszatér még.
Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik megveszekedett Resident Evil-fanok, falták régen a másolt videokazettás, béna posztapokaliptikus filmeket és/vagy mindent megnéznek, amiben Milla Jovovich domborít.
Coming outtal kell kezdenem: talán egyedül csak a Resident Evil 3-at láttam Milla Jovovich itthon Kaptár csúfnéven futó, zombiaprítós „sikersorozatából”. Az viszont nagyon tetszett a sivatagos Mad Max-környezete miatt. Talán valamelyik másik rész felét is elcsíptem egyszer egy tévéadón, mert az Umbrella-komplexum üvegfolyosóin random végigfutó lézerpókháló, és a halálcsapdákat mátrixos balettugrásokkal elkerülő Jovovich nagyon ismerősnek tűnt valahonnan.
De persze semmi szükség nincs a korábbi részek ismeretére ahhoz, hogy maradéktalanul élvezzük az aktuális Kaptár-filmet. Én például rögtön a nyitójelenetnél beejtettem 3D-szemüvegemet a szék alá, és vagy 10 percig keresgéltem, ami alatt kulcsfontosságú információk peregtek a vásznon. Ez a film ugyanis
egyszerű, mint a zombiagy.
Csapnivaló, de látványos baromság, amin néha még nevetgél is az ember. És nem kínjában, hanem őszintén, mert annyi meghökkentően brutális végtaglevágás és klónozós poén van benne, hogy néha igen nehéz eldönteni, mit látunk. A Resident Evil 6-ot, vagy a kifulladni látszó Kaptár-franchise nyegle paródiáját?
Szegény Milla Jovovich soha ennyire nem tűnt még fáradtnak egyetlen produkcióban sem, mint itt, Alice szerepében. De nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen már 15 éve kergetőzik aligruhában a zombikkal a gagyi B-filmekre specializálódott férje, Paul W.S. Anderson kedvéért. Talán még Kate Beckinsale unhatja ennyire, hogy sokadszorra is lakkszerkóba kell bújnia, mert náluk is a (volt) férj, Len Wiseman felel az Underworld-szériáért. És ha ezek a filmjeik visszahozzák a költségeket, meg még egy kis aprót is termelnek mellé, akkor természetesen nincs mese, jön a következő rész a hálás rajongóknak.
Ugyan ki hitte el egy percig is, hogy ez lesz a Kaptár-széria utolsó fejezete, mikor egy zombiapokalipszisbe dobott klónozós történetet a végtelenségig lehet még folytatni, újabb Alice-másolatokkal és még több élőholttal. Sőt,
minek ide egyáltalán összefüggő sztori, ha lövöldözhetünk is egy jót a háromcsövű puskával?
A film lényegében egy non-stop akcióorgia, aminek a felét nem is látjuk. Vagy azért, mert egy sötét pincében verekszenek a szereplők valami génkísérletekből visszamaradt, háromemeletnyi magas, ocsmány húsmasszával. Vagy azért, mert a látványosnak szánt verekedést remegő kézikamerával vették fel, aztán utólag szénné vágták - holott ez már a Bourne-filmekben is iszonyú idegesítő, retinagyilkos látványelem volt.
A keretsztori ehhez lényegében most annyi, hogy
- a szomorú szemű Alice megint utazgat egy kicsit a romhalmazzá vált Amerikában (ezt mondjuk szépen megcsinálták),
- megküzd egy csápos zombisárkánnyal(?!?),
- összebarátkozik mindenféle rongyokba öltözött harcosokkal, akik felnéznek rá és akár a Pokolba is követnék,
- ezek a szövetségesek persze szépen sorban meghalnak,
- csúnyán meghal egy légiónyi buta zombi,
- naná, hogy most is van egy őrült, népnyúzó zsarnok, akit le kell győzni: a korábbi részekben is szereplő Dr. Isaacs, akit a Trónok harca sztárja, Iain Glen alakít,
- és az Umbrella vállalat titkos földalatti komplexuma is tartogat pár bizarr meglepetést.
A klisés posztapokaliptikus kelléktár és a követhetetlen akciójelenetek mellé még közhelyes karaktereket, kusza motivációkat és csapnivaló színészi alakításokat is kapunk. Vagyis olyan az egész,
mintha egy VICO-kazettán kiadott, olcsó Mad Max-koppintást néznénk.
Csak nem Videoton tévén, hanem egy gigantikus mozivásznon. Persze akiknek bejött Van Damme Cyborgja vagy David Carradine-től a Tiszturak és a Dűneharcosok (én imádtam mindet!), azoknak valószínűleg a Kaptár - Utolsó fejezet sem lesz akkora csalódás.
Értékelés: 4/10
