Aki a Halálos iramban-franchise eddigi tíz részéből egyet sem látott, csak az előzeteseket, az akár azt is hihetné, hogy epizódról epizódra ugyanazt a gyorskaját akarják lenyomni a közönség torkán. És csak részben lenne igaza. A sorozat ugyanis komoly evolúción ment keresztül. Még mint egy karakterközpontú old-school akciófilm indult 20 évvel ezelőtt (Halálos iramban, 2001), a mérsékelt siker nyomán készült belőle egy „még többet ugyanabból”-típusú folytatás (Halálosabb iramban, 2003) és egy bátortalan spin-off (Halálos iramban – Tokiói hajsza, 2006), majd a Halálos irammal (2009) új fejezet indult. Dominic Toretto és „családja” az illegális versenyek helyett a nemzetközi kémjátszmákban kezdett el mozogni, a Halálos iramban – Ötödik sebességben (2011) pedig egy méltó ellenfelet is kaptak maguknak a Dwayne Johnson által alakított FBI ügynök személyében. A bevált receptet követve a Halálos iramban 6 (2013) felpörgette a tempót, a Halálos iramban 7-tel (2015) pedig fel is jutottak a csúcsra. A realistának mondható kezdés után sikerült tehát a franchise-t átkormányozni az újkori Bond- és Mission Impossible-filmek ligájába.

A producerek döntés elé kerültek:  vagy tovább emelik a téteket és az akciók mennyiségét részről részre, vagy próbálnak kitalálni egy új irányt. Természetesen az előbbi opciót választották, így aztán a Halálos iramban 8, illetve Johnson és Statham spin-offja, a Hobbs & Shaw még őrültebb és még töményebb akcióorgia lett, a főszereplők pedig végképp átalakultak hús-vér emberekből sérthetetlen szuperhősökké.

A Halálos iramban 9 ebből a szempontból is pont ott folytatja, ahol az előző rész abbahagyta. Dom Toretto megint megpróbál visszavonulva, békésen élni a fogadott helyett igazi családjával, fiával és Lettyvel (Michelle Rodriguez), amíg a minden korábbinál halálosabb veszedelem arra nem kényszeríti, hogy visszatérjen, és újra összetrombitálja a nagy csapatot. A high-tech kütyü, amit Domék és a titokzatos gonoszok hajkurásznak, klasszikus MacGuffin, vagyis egy olyan tárgy, aminek se értelme, se funkciója nincs, túl azon, hogy jó ürügy egy világkörüli akciózáshoz. Az újdonság csak annyi, hogy két, a fizika és a gravitáció törvényeit átíró repkedés közben kapunk pár flashbacket is, főszerepben a fiatal Dommal, aki annak idején a versenypályán vesztette el az apját. A balesethez köze lehetett testvérének, Jacobnak is, aki most ellenségként tér vissza. Vagyis el kell fogadnunk, hogy a reggeltől estig a család szentségéről szónokló Dom az előző 8 részben egyszer sem említette meg, hogy van még egy testvére. De legalább kiderül, kitől örökölte a szónoki tehetségét, mert apja is olyan bölcsességeket pufogtat, mint hogy:

Nem erősnek kell lenni, hanem nagynak."

Persze nem a gonosz kistesó felbukkanása az egyetlen hihetetlen fordulat, feltámad ugyanis a harmadik részben meggyilkolt Han (Sung Kang), ami akár még meglepetés is lehetne, ha nem lőtték volna le a poént a plakátok és az előzetesek. Láthatjuk továbbá a Deckard anyját alakító Helen Mirrent a volán mögött, és sor kerül egy olyan abszurd jelenetsorra is, amelyről még Vin Diesel beszélt évekkel ezelőtt, csak akkor még azt hittük, hogy viccel. Hogy mi a közös ezekben a sztorielemekben? Mindegyik kivétel nélkül a rajongók vélt vagy valós nyomására került be.

A Halálos iramban 9 már nem is klasszikus film, hanem egy kívánságműsor,

az úgy nevezett fan service csúcsra járatása. Alkotói már a látszatra sem ügyelnek, nem szempont, hogy hihető legyen a történet vagy következetes a karakterépítés, csak az, hogy elhelyezzék a kötelező paneleket. Hangozzon el pár tömör, de kemény mondat az összetartozás és a család fontosságáról, térjenek vissza halottnak hitt szereplők, mások álljanak át a jó/rossz oldalra, és győzzön a csapatmunka, hogy a végén újra összegyűlhessen a család egy barbecue partyra. Közben pedig történjen meg minden a vásznon, amit egy Die Hardon, Mission Impossible-filmeken és 90-es évekbeli hiphop-videókon felnőtt, bekokainozott forgatókönyvíró el tud képzelni.

Ez akár panaszkodásnak is hangozhatna, de (még) nem az. A Halálos iramban 9 azzal együtt is mocskosul szórakoztató, hogy legalább annyira önparódia, mint akciófilm. Ki ne szeretné látni, ahogy Dom és Letty Tarzanként lendül át egy szakadékon autóval együtt, vagy ahogy egy repülőgép egy óriási mágnessel ragadozómadárként emel a levegőbe egy többtonnás kocsit? Justin Lin régi motoros (ő rendezte a 3., 4., 5. és 6. részt is), neki köszönhető, hogy amíg tátott szájjal nézzük a benzingőzös cirkuszi mutatványokat, nem tesszük fel a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is a célja az egész rohangálásnak.

Ebben a tempóban viszont már nem sokáig lehet a franchise-t folytatni a kifulladás veszélye nélkül. Ha a szereplők élete sosincs veszélyben, mert a gravitáció, a fizikai törvények és a józan ész sem szab határt nekik, akkor nincs miért izgulni a karakterekért, és végleg súlytalanná és érdektelenné válik ez a folytatásos családregény.