Kevés olyan gyerek van, aki ne nézte volna meg többször is az első Énekelj! filmet, és nyilván ugyanerre a „sorsra jut” a folytatás is, amivel szerencsére nem hibáztak.
Az Énekelj! (2016) ugyan gyerekfilm, megvan az az óriási előnye, hogy felnőttek számára is tökéletesen élvezhető. Az egy dolog persze, hogy a 75 millió dolláros költségvetésű film végül 634,2 milliót hozott össze – és nyilván még most is pörög a pénztárgép -, az pedig a másik, hogy mennyien szerették, és remélhetőleg nem csak az előbbi, de az utóbbi is motiválta az Illumination Entertainmentet a folytatás elkészítésében, amely egyszerűen csak az Énekelj! 2 címet kapta.
Minden ott kezdődik, hogy bár remek show-t rakott össze kisvárosi színházában, Buster Moon (Matthew McConaughey) újabb babérokra tör. Az sem lohasztja le, hogy egy színikritikus kutya lehúzza a műsorát, elindul a Los Angelesre emlékeztető nagyvárosba, hogy meggyőzze a világhíres Crystal Entertainment vezetőjét, a könyörtelen farkas mogul Jimmy Crystalt arról, hogy egy műsort adjon neki. És egy váratlan fordulattal ez sikerül is neki és a már jól ismert csapatnak: a malac Rositának (Reese Witherspoon) és Günternek, a gorilla Johnnynak (Taron Egerton), a tarajos sül Ashnek (Scarlett Johansson) és az elefánt Meenának (Tori Kelly), de a nehézségek csak most kezdődnek. Merthogy Moonék, hogy megkapják a műsort, simán behazudják, hogy annak a 15 éve visszavonult rocklegenda, Clay Calloway (énekhangja Bono) is része lesz, aki persze mit sem tud az egészről, ráadásul Crystal a főszerepet a lányának adja, aki énekelni ugyan tud, de játszani nem. Ja, és Günter malac egy elképesztő űroperát álmodott meg, csak kérdés, kivitelezhető-e az álom.
Az ilyen folytatások nagy csapdája, hogy úgy szoktak elkészülni, hogy cérnavékony a történetük és ötlet se nagyon van hozzá, de itt szerencsére nem ez történt. A tétek valamelyest emelkedtek, a helyszín grandiózusabb lett, de minden állat ugyanúgy megkapja a maga történetszálát és játékidejét, amihez elég sztori is jut, akárcsak korábban, és ez a legfontosabb elem. Igaz, így új szereplő érdemben már nem nagyon fér a sztoriba, bár van még egy bájgúnár gnú, egy utcai táncos hiúz is, de alapvetően nem is baj, hogy nem tolakodnak előre. És persze ott van a zene, amivel az elsőnél sem hibáztak, és most sem. És egy dolog jó zenéket összeválogatni - és kifizetni az irdatlan jogdíjakat -, és másik dolog igazán jól és kreatív módon felhasználni őket. A film messze legszórakoztatóbb momentumát például egy Billie Eilish szám köré komponálták meg, gyakorlatilag tökéletesen, de itt annyi ötlet és poén van, hogy azt is folyamatosan érdemes figyelni, mi történik a háttérben.
A legnagyobb showman – pardon, showwoman – persze most is Buster Moon asszisztense, Mrs. Crawly, az agg kaméleon, akinek az eredeti hangját nem mellesleg a mindkét részt rendező Garth Jennings adja most is. Nyilván adott volt, hogy a legjobb poénokat megint magának szórja ki. Igaz, jut bőven másnak is, és a legjobb az egészben az, hogy nincs izzadságszaga a produkciónak, nagyon-nagyon kevés olyan jelenet és történetszál van, amiről azt érzi a néző, hogy nyugodtan el is hagyhatták volna őket. Vagyis nem feleslegesen, csak a pénzért csináltak egy folytatást, hanem a két rész között eltelt hat évet jól használták fel. Hogy maradt-e puskapor egy esetleges harmadik részre, az már más kérdés, ahogy az is, hogy szerintem Bono énekhangjában az égvilágon semmi oroszlános nincsen, de ez csak az én véleményem.
Értékelés: 9/10
Beköltözött a magas kultúra a SZESSÖN próbatermébe. Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész mesélt a zenélés és az írás kapcsolatáról, hogy például Tinódi Lantos Sebestyén volt az első magyar slammer. Végül megpróbálkozott minden idők egyik legvitatottabb dobosának dobtémájával is.
