Legalábbis tíz a legjobbak közül.
A bal lábam
Daniel Day-Lewis Oscar-díjat nyert Jim Sheridan 1989-es filmjének főszerepéért, amelyben Christy Brownt alakította. Az ír festő és író egy gyerekkori bénulás miatt csak a bal lábujjait tudta mozgatni, és a családja is sokáig gyengeelméjűnek tartotta, ám Brown hihetetlen akaraterővel bebizonyítja, hogy ugyanolyan ember, mint bárki más.
Született július 4-én
Oliver Stone vietnámi háborúról szóló tematikus trilógiájának második darabja az 1989-es Született július 4-én (a másik kettő A szakasz és az Ég és föld) a veterán, majd később háborúellenes aktivista Ron Kovic önéletrajzán alapul. A címszerepben Tom Cruise meglepő választás volt Stone részéről, hiszen a addig csak vigyorgó szépfiúként ismerhették, és ebben a filmben bizonyította be, hogy bizony színészkedni is tud.
Schindler listája
Hét Oscar-díj, és Steven Spielberg karrierjének talán legfontosabb állomása – abból a szempontból feltétlenül, hogy az E.T.-t, az Indiana Jones-filmeket vagy a Jurassic Parkot rendező óriási gyerek ekkor "nőtt fel" végérvényesen, és ugyan ezután is sorra készített remek filmeket, de mintha többé már nem hinne a csodákban. Egy olyan film után, mint a Schindler listája, meg is lehet érteni, hiszen a történelmi hitelesség végett alá kellett merülnie a borzalomba. És noha egyensúlyozgat a hollywoodi giccs és a kegyetlen dokumentarizmus között, Oskar Schindler története felkavaró filmélmény.
Social Network – A közösségi háló
Ki a csudának jutna filmet forgatni a Facebook kitalálásról? Bolond ötletnek tűnik, David Finchernek mégis sikerült. És másnak talán nem is ment volna, hogy ebből a témából egy szikár, mégis izgalmas filmet csináljon egy cseppet sem rokonszenves főszereplővel, Mark Zuckerberggel (Jesse Eisenberg épp olyan tenyérbemászó, amilyennek kell), aki valószínűleg inkább megmérgezte az életünket, mintsem "összehozta az embereket".
Patton tábornok
Franklin J. Schaffner 1970-es filmjében George C. Scott alakítja a címszereplőt, a nehéz természetű George S. Patton tábornokot, az amerikai hadsereg legendás fenegyerekét. 1942-ben az észak-afrikai partraszálláskor Patton volt az amerikai haderők parancsnoka, majd a Tunéziában, Szicíliában és Normandiában zajló harcokban is parancsnokolt. A film hét Oscart nyert, köztük Scott is, de ő visszautasította a díjat.
Amadeus
Miloš Forman nyolc Oscart nyert 1984-es filmje "Mozart gyilkosa", Antonio Salieri szemszögéből mutatja be a fiatal és öntörvényű zseni csúcsra kerülését, majd tragikus halálát. Így az Amadeus legalább annyira Salieri, mint Mozart filmje.
A zongorista
Władysław Szpilman lengyel zsidó zongorista életéről mesél Roman Polanski 2002-es, háromszoros Oscar-díjas filmje. A zongorista sem szégyellősködik, ha a második világháború kegyetlenségeit kell bemutatni, ugyanakkor kerüli a giccset – és valamikor már csak az éjfekete humor az egyetlen, ami ennyi szörnyűség között működik, gondoljunk csak Szpilman szerencsétlenkedésére az uborka konzervvel. Adrien Brody a címszereppel robbant be a köztudatba, és még Oscart is kapott érte.
Frida
Frida Kahlo mágikus realizmussal, szexszel, szenvedéllyel és fájdalommal teli életét meséli el Juli Taymor 2002-ben bemutatott filmdrámája, a címszereplő festményeit megidéző vizualitással, remek zenével (Elliot Goldenthal Oscart is kapott érte) és egy kiváló Salma Hayekkel, no meg Alfred Molinával.
A számolás joga
Három fekete nő története a hatvanas évek elejének Amerikájában: mindhárman fantasztikusan tehetségesek, és a NASA-nál dolgoznak – abban az időben, amikor a feketék másodrangú embereknek számítottak, a buszon csak hátulra ülhettek, és saját mosdójuk, saját utcai ivócsapjuk volt. Katherine Goble Johnson, Mary Jackson és Dorothy Vaughan azonban megmutatta, hogy a tehetség és a zsenialitás bőrszíntől független, és kitartó küzdelem árán mindhárman az amerikai űrprogram hőseivé váltak.
Az elefántember
David Lynch második filmje már-már egyedülálló darab az életműben (a Straight story-t leszámítva), hiszen egy szomorú, tragikus történetről van szó, és egy-két (láz)álom jelenetet leszámítva nyoma sincs a rá jellemző szürrealitásnak és fekete humornak. John Merrick súlyos deformitással született, egész teste torz és kifacsarodott volt, és a film arról mesél, hogy e borzalmas testben egy szeretre méltó és szeretetre éhes, érzékeny és intelligens fiatalember élt. Az elefántember nyolc Oscarra jelölték, de szégyenletes módon egyet sem nyert.
