Persze, tudom, az Airplane! és a Csupasz pisztoly a 80-as években jelentek meg, tehát kicsit unfair behozni egy 90-es évek paródiáiról szóló cikkbe őket, de tény, hogy ezek azért vannak olyan erős versenyzők a kategóriában, hogy nem lehet nem megemlíteni őket. Ahogy a Nagy durranást sem, ami pont egy 1991-es film, viszont egyáltalán nincs alulértékelve. Bezzeg a listánk többi szereplői...

Haláli fegyver

Nehéz egy olyan filmet parodizálni, ami ha önmagában nem is paródia, de mégis erősen súrolja annak a határát a maga elég tágan értelmezhető buddy cop action comedy műfajával. A Halálos fegyverről van szó természetesen, ami a kellő pontokon vígjáték, kellő pontokon pedig kemény akciófilm. Ebből csinált Emilio Estevez és Samuel L. Jackson egy hibátlan paródiát, amiben még Bruce Willis is feltűnik az ikonikus koszos atléta trikójában egy rövidke szerepre. Apró érdekesség, hogy Willis csak szívességből vállalta el a beugró szerepet, amire testvére, David Willis kérte meg, mint a Haláli fegyver producere. Amúgy terveztek folyatatást is a filmnek, hisz ezt már finoman jelezték a film eredeti címében is (Loaded Weapon 1), sőt, még az alcímben is (See it before make the sequel!, vagyis Nézd meg mielőtt folytatást csinálnak belőle!). A készítők ennyire biztosak voltak magukban és a film sikerében, aztán megérkeztek a bevételi adatok és kaszálták a projektet, így nem lett második rész. 

Maffia!

Jim Abrahams nevéhez sok jó paródia fűződik. Ilyen a Nagy durranás vagy a Top Secret. Ugyanakkor a Horrorra akadva 4. részéhez is van köze. A Maffia! valahol a kettő között foglal helyet. Nem mondható igazi mesterműnek, de elfáradt, gagyi vígjátéknak sem. A Maffia sajnos nem kapott annyi kreditet, amennyit megérdemelne, pedig elég jól ötvözi A keresztapában és a Casinóban rejlő poénokat, amit a Rendőrakadémiára emlékezető szintekre tol, miközben ésszel és szívvel parodizálja Forest Gumpot is. Ezeket a mesterien kimért vicceket túl lehet tolni olyan jelenetekkel, mint ami a temetésnél történik, de szerintem a sugárban okádós jelenetek is tudnak viccesek lenni.

Basebolondok

Ez az a film, amiben először manifesztálódott élőben Eric Cartman. Merthogy ez a film a South Park két zseni agytrösztjének a második filmje. Az első, a Spermafióka volt, amit maga Trey Parker rendezett, a főszerep is az övé volt és az írói munka fele is, a másik fele pedig Matt Stone-é. De most nem erről van szó. A Basebolondokban nem vállaltak ennyi feladatot, csupán a film két főszerepét vitték. A rendezést az a bizonyos David Zucker jegyezte, akinek a már említett Airplane! is köszönhető. A film egy elborult sportfilm paródia. Egy részegen kitalált sport nemzetközivéminősítése adja a konfliktust és a barátokból egy pillanatra ellenségek lesznek, meg ilyen és ehhez hasonló klisék is akadnak, de közben az alap ötlet simán elviszi a filmet, mert a lényeg alapvetően az, hogy a kitalált sport nem a fizikai teljesítményről szól, hanem az ivásról és arról, hogy ki mennyire tudja különböző verbális és non verbális inzultusokkal elterelni a másik figyelmét és szabotálni annak teljesítményét. És akkor egy döntő pillanatban hirtelen megjelenik Cartman. 

Ne légy barom, amikor iszod a dzsúszod a gettóban

Hogy lehet ilyen címet adni egy filmnek? - adódhat a kérdés, pedig ez nem a magyar fordítóknak köszönhető. Illetve, ha úgy vesszük, akkor igen, mert szerencsére nem nyúltak nagyon hozzá az eredetihez, hanem csak simán lefordították azt (Don't Be a Menace to South Central While Drinking Your Juice in the Hood). Ettől persze a magyar néző számára kicsit érthetetlen, de sebaj. Szerencsére ide is eljutottak olyan filmek, amelyek alapján kellően befogadható és értelmezhető volt mindaz, amit a Wayans testvérek megírtak és előadtak a filmjükben. Elég jó munkát végeztek azzal, ahogy itt kiparodizálták azokat a filmeket, amelyek megpróbálták hitelesen bemutatni, hogy milyen is a gettóban élni. A film óriási siker lett, mivel a közel 4 millió dolláros büdzséből 21 milliót tudott visszahozni.

Ha csak egy jelenetet kellene kiemelni a filmből, akkor mindenképp ez lenne az, amit Fodor Zsóka, a.k.a. Magdi Anyus szinkronizált:

A báránysültek hallgatnak

A megtévesztő cím ellenére ez a film nem A bárányok hallgatnak paródiája. A történet és a poénok inkább a Psychóról szólnak. A film a Csupasz pisztolyhoz hasonló humorral operál, de mégis van benne valami más. (Talán a szinkronnak köszönhetően is.) Első ránézésre azt lehetne mondani, hogy ez a Leslie Nielsen film olcsó, olasz koppintása, de valójában egy ötletes újragondolása az adott szituációkra megírható poénoknak. Mindenképp érdemes megnézni, mert merőben más élményt ad, pláne, hogy Billy Zane a főszereplő, akinek a karakterét úgy hívják: Jo Dee Fostar. 

Tuti lúzerek

Kicsit kilóg a sorból, ami az évtizedet illeti, ugyanis ez egy 2000-es években megjelent film. Viszont a méltatlanul alulértékeltségi indexe annyira erős, hogy kötelező pár szót ejteni róla. A Tuti lúzerek talán az egyik legjobb gimis sportfilm paródia, amit valaha készítettek. Azzal nem lehet vádolni a filmet, hogy olyan épületes poénok vannak benne, mint mondjuk az Airplane!-ben, de ez nem is egy Jim Abrahams, David és Jerry Zucker produkció. A film nagy erénye, hogy a kellő pillanatokban hoz elő akkora prosztóságokat, amivel rendesen sokkolni tudja a nézőt. De akadnak olykor finom utalások, már-már Monty Python-szerű direkt félreérthetően kínos pillanatok, kitartott jelenetek. És mindez egy olyan témakörben (gimis amerikai focis sztori), amiről azt gondolná az ember, hogy túl sok jó poénnal azért nem szolgál. David Koechner, a filmben alakított edző bá szerepében bebizonyította, hogy ez a téma is baromi vicces, ha a megfelelő humorral áll hozzá az ember.