Az ikonikus karakterek mellett van pár remek, de kevésbé számontartott szerepe is a színésznek.
Paul Maclean – Folyó szeli ketté (1992)
Bár Brad Pitt nem rajongott Robert Redford irodalmi adaptációjáért, ami egy múlt század fordulóján játszódó családtörténet, mégis meghatározó volt a karrierje szempontjából. Egyfelől ez volt az első olyan filmje, amit a hollywoodi „öt nagy stúdió” egyike készített (egész konkrétan a Columbia Pictures), és
ezzel tett pontot arra a kérdésre, hogy vajon ő csak egy csinos kis pofi, vagy színészkedni is tud?
Pitt hitelesen játszotta a család fekete bárányát, aki balhét balhéra halmoz, miközben keresi a helyét a világban.
Floyd – Tiszta románc (1993)
Ez volt az első alkalom, hogy Pitt olyan szöveget mondott, amit Quentin Tarantino írt, ám ezt még Tony Scott rendezte (később viszont többször is volt alkalma Tarantino keze alatt dolgozni). Floydnak helyén van a szíve, ám az esze már kevésbé, így mindenkit bajba sodor maga körül, és ehhez nem is kell mást tennie, mint egész nap betépve ücsörögni. Alig jut neki játékidő, szóval még mellékszereplőnek is csak jóindulattal nevezhető, viszont
már itt megcsillannak Pitt karakterszínészi képességei.
Francis McGuire – Az ördög maga (1997)
Az akcentus sosem volt Brad Pitt erőssége, épp ma írtunk róla, hogy ráfeszült a Blöff forgatása előtt Mickey dialektusára. Sajnos a három évvel korábbi Az ördög maga című filmben egyáltalán nem sikerült eltalálnia az ír akcentust, de ha a drámai és érzelmi ívre koncentrálunk, akkor ez egy igazán értékes alakítás ebben a politikai thrillerben. Ráadásul Pitt és Harrison Ford közt tökéletes a kémia: szédületesen szikrázik köztük a feszültség. A két figurában közös, hogy bármit megtesznek azért, amiben hisznek.
Bár Az ördög maga úgy vonult be a filmtörténelembe, hogy „a film, amiben Brad Pitt letol egy béna akcentust”, ha túltesszük magunkat ezen, felfedezzük az film valódi értékeit.
Ráadásul, aki szinkronnal látta, annak ez egyáltalán nem zavar be.
Tom Bishop – Kémjátszma (2001)
Ez a közönségfilmek állatorvosi lova: a 155 millióból készült kémthrillert az akcióműfaj egyik legjelentősebb rendezője, Tony Scott jegyzi, aki viszont nem az árnyalt karaktereiről híres. A történetet az utolsó szögig kiszámítható, a Kémjátszma a pénztáraknál sem szerepelt valami jól, a kritikusok is visszafogottan nyilatkoztak róla.
Mégis, Brad Pitt képes valami olyan titokzatosságot vinni Tom Bishop karakterébe, ami végig fenntartja az érdeklődést.
Jackie Cogan – Ölni kíméletesen (2012)
Pitt másodjára dolgozott együtt Andrew Dominik rendezővel, első közös filmjük a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford volt. Ahogy az a film, úgy ez sem kapta meg a méltó elismerést, sőt, az Ölni kíméletesen még a mozipénztáraknál sem szerepelt valami jól. A zsigeri erőszakot fekete humorral ötvöző filmben Pitt egy végrehajtót alakít, akinek az a feladat, hogy egy bűnszövetkezet meglehetősen inkompetens tagjait likvidálja.
Kevesen tudnak igazán hitelesen játszani sötét humorú krimiben, ám Brad Pittnek ez is sikerül.
Roland – A tengernél (2015)
A romantikus drámát Brad Pitt akkori felesége, Angelina Jolie írta és rendezte, a főszerepet ők ketten játsszák, és még a producerei is ők voltak a filmnek.
Megjelenésekor a Jolie-Pitt házaspár már javában a bulvársajtó fényében élt, így nehéz volt elvonatkoztatni az életüktől, és külön kezelni a filmet.
A tengernél fogantatása elég visszafogott volt, pedig Pitt nyers és lecsupaszított játéka mindenképp figyelmet érdemel.
(via Far Out)
