A jó horror egyből berántja a nézőt.
Sok horrorfilm a lassú feszültségépítésre alapoz, főleg azok, amelyek a hitchcocki örökséget viszik tovább, de vannak olyan rendezők, akik szeretnek azonnal belecsapni a lecsóba, hogy a nézőt már az első perctől kezdve alaposan megizzasszák. A bevált recept szerint az első 20 percben kell valamit erőset villantani, de az alábbi 10 filmben már rögtön a főcím után beindul a paráztatás.
10. Rémálom az Elm utcában
Wes Craven klasszikusában a főmumus, Freddy Krueger az álmaikban terrorizálja az áldozatait, és ezt a koncepciót rögtön az elején bevezeti a film. A nyitányban megismerjük Tinát, akiről itt még azt feltételezhetjük, hogy ő a női főhős (ezt a trükköt később gyakran ellövik a horrorfilmek), ezért is sokkoló, amikor egy rövid üldözés után Freddy beéri, és felkoncolja.
9. Péntek 13. – II. Rész
Három évvel a Halloween és egy évvel a Péntek 13. első részének bemutatója után csúcson volt a slasherláz, ezért nem is lehetett kérdéses, hogy Jason Voorheesnek vissza kell térnie. Logikus lett volna, hogy a női főhős Alice legyen az első részből, de Adrianne King színésznőt a Péntek 13. bemutatója után egy elmebeteg rajongó zaklatta, ezért nem akarta vállalni a folytatást, abba viszont belement, hogy a nyitójelenetben szerepeljen. Ahol is kinyitja a hűtőt, és egy levágott női fejet talál benne, majd megjelenik a gyilkos, és halántékon szúrja.
8. Az
Stephen King gyilkos bohócos regényéből 1990-ben már készült egy miniszéria, amelyben a legemlékezetesebb jelenet Georgie halála. A kisfiú egy papírhajót úsztatva találkozik a csatornában lapuló Pennywise-zal, akit ebben a verzióban Tim Curry alakított. A 2017-es új feldolgozás ezzel a jelenettel indul, ezért is volt fontos, hogy legalább olyan emlékezetesre sikerüljön. Andy Muschietti másfajta zenét és világítást használt, és Bill Skarsgård bohóca is félelmetesebb, úgyhogy összejött az ideális nyitány.
7. A texasi láncfűrészes mészárlás
Tobe Hooper bizarr mesterművéből kivételesen nem a nyitójelenetet emeljük ki, hanem a szöveges intrót, amely viszont elválaszthatatlanul hozzátartozik a filmélményhez. A később tévés színészként ismerté váló John Larroquette élete első szerepében vészjósló nyugodtsággal harangozza be a történetet, mintegy előre felkészítve a nézőket az elkövetkező borzalmakra.
6. A szellemhajó
A toplistán valószínűleg ez a leggyengébb film, de attól még a nyitójelenet nagyon is emlékezetes. Idilli képsorokat látunk, egy luxushajó úri közönsége mulatozik éppen (a Ragyogás báljelenete is eszünkbe juthat róla), mígnem elszabadul egy drótkötél, és szó szerint ketté vágja az egész társaságot. Kivéve az Emily Browning által alakított kislányt, az ő szemén át láthatjuk az abszurd mészárlást. A folytatást már nem is érdemes megnézni.
5. Sikoly
A veterán horrormester, Wes Craven ezzel a filmmel tudta először megismételni a régi nagy sikereit, és újra a Rémálom az Elm utcában nyitányában bevetett trükköt ismétli meg, vagyis a főhősnőnek hitt szereplő most is azonnal elhalálozik. Itt azonban még jobban is működik ez a húzás, mert a lányt nem egy ismeretlen színésznő, hanem az ekkor már régóta sztárnak számító Drew Barrymore alakítja, vagyis a néző tényleg joggal gondolhatta, hogy neki úgysem lesz semmi bántódása a film legelején.
4. Sinister
Scott Derrickson filmjét tavaly egy tudományos kutatás keretén belül minden idők legfélelmetesebb horrorjának nevezték ki. (A módszer lényege az volt, hogy A nézőket pulzusmérővel látták el, és nyomon követték, hogy a film ideje alatt hogyan változik a pulzusszámuk a nyugalmi helyzetük pulzusához képest.) A sztori szerint az Ethan Hawke által alakított író egy nap nyugtalanító tartalmú filmekkel teli dobozra bukkan, és egy ilyen amatőr „home movie”-t láthatunk a főcím megjelenése előtt is. A képen négy alak vergődik egy fára felakasztva, miközben nyugtalanító zene és idegesítő sercegés hallható. A nyitányt az teszi igazán nyomasztóvá, hogy semmilyen információt nem kapunk arról, hogy mit látunk.
3. A kör
Az eredeti japán film és az amerikai remake is egy városi legendára épül: létezik egy videókazetta, amin rémálomszerű képek vannak, és miután megnézed, csörög a telefon, és valaki azt mondja, hogy hét nap múlva meghalsz. A nyitójelenetben két tinédzser ijesztgeti egymást ezzel a legendával, ami ekkor még tényleg csak egy mesének tűnik, de aztán kiderül, hogy valóban létezik a kazetta. Gore Verbinski filmje itt lép egy szokatlant, és nem mutatja meg egyből Katie halálát, hanem a temetésre ugrunk, és csak később, egy váratlan pillanatban folytatódik a jelenet.
2. A cápa
Nem kell ahhoz látni a rémet, hogy féljünk tőle, ez Spielberg gigaklasszikusának legnagyobb tanulsága. A vérengző bestia a nyitójelenetben igen emlékezetesen tépi szét a hippik tengerparti bulijából meztelen éjszakai fürdőzésre induló Chrissie-t (Susan Backlinie) – a jelenet érdekessége viszont pont az, hogy itt még nem is látja a néző magát a gyilkos cápát, helyette a képzeletünkben kell felépíteni a látványt, amiben John Williams ikonikus zenéje sokat segít. A később milliószor megidézett jelenetet maga Spielberg is kifigurázta a Meztelenek és bolondokban.
1. Halloween - A rémület éjszakája
John Carpenter műfajteremtő slasherének természetesen már a nyitójelenete is emlékezetes. A horrorfilmeken általában akkor tudunk a legjobba rettegni, ha az áldozatjelölt helyébe képzeljük magunkat, és azt látjuk, halljuk, amit ő. Carpenter a nyitányban szakított ezzel a hagyománnyal, itt ugyanis a kamera a kis Michael szubjektív szemszögét mutatja. Ezt persze a nézők az elején még nem tudhatják, csak azt érezhetik, hogy valami szörnyűség készül, amit Carpenter baljós zenéje is aláhúz, az pedig, hogy a tinilánnyal végző gyilkos egy hatéves, bohócjelmezes kisfiú, csak a legvégén derül ki.
via: Listverse