Múlt héten került mozikba Jordan Peele új filmje, a Nem, amelyről sokáig semmit nem lehetett tudni, de aztán az utolsó előzetes elspoilerezte, hogy a horrorban utazó rendező ezúttal sci-fit készített,  méghozzá egy olyat, amelyben egy klasszikus repülő csészealj is feltűnik. A Nem persze nem hagyományos tudományos fantasztikus film, ezért az alábbi összeállításban is direkt a sorból egy kicsit kilógó űrlényes filmeket listázzuk – olyan produkciókat, amelyek a kelleténél alulértékeltebbek.

Faculty - Az invázium

Kevin Williamson, az olyan 90-es évekbeli klasszikusok írója, mint a Sikoly és a Tudom, mit tettél tavaly nyáron, valamint a Dawson és a haverok című tévésorozat összefogott Robert Rodriguez rendezővel, aki akkoriban leginkább az alacsony költségvetésű "Mariachi-stílusú" filmkészítési módszereiről volt ismert, hogy elkészítsék A testrablók támadásának és A dolognak a tinifilmes hibridjét.

A sztori szerint egy ohiói középiskola diákjai meg vannak győződve arról, hogy tanáraik valójában földönkívüliek. Olyan kiváló fiatal színészekkel, mint Elijah Wood, Josh Hartnett vagy Jordana Brewster Az inváziumnak kasszasikernek kellett volna lennie – de sajnos mégsem lett olyan népszerű, mint Williamson korábbi filmjei. Jordana Brewster később úgy nyilatkozott, hogy ő úgy képzelte, a színésztársaival együtt hatalmas tinisztárok lesznek, de „nem egészen így alakult". A Faculty ettől függetlenül jól öregedett, érdemes esélyt adni neki.

Csoda a 8. utcában (Elem nélkül nem megy)

Az E.T. producereinek (Steven Spielberg és Kathleen Kennedy) vígjátéka szegény bérlők egy csoportjáról szól, akik kedves űrlakóktól kapnak segítséget ahhoz, hogy megakadályozzák otthonuk lerombolását New York Lower East Side negyedében.

Egy régi New York-i ház lakóit néhány ingatlanügynök igyekszik rávenni arra, hogy költözzön ki, a telken ugyanis építkezni szeretnének. Amikor kiderül, hogy a lakók szívesebben maradnának megszokott otthonukban, az ügynökök felbérelnek egy helyi bandát, hogy ebrudalják ki a feleslegessé vált bérlőket. Csupán egy hiba csúszik a számításukba, nem tudják ugyanis, hogy a környéken néhány ufó landolt, s a kedves kis űrlényeknek pedig a ház lakói sokkal rokonszenvesebbek, mint a rájuk vadászó banditák.

Az eredetileg Steven Spielberg "Csodálatos történetek" című antológiasorozatának epizódjaként készült filmen érződik a rendezőlegenda hatása. Az ufók, amelyeket, az Industrial Lights and Magic speciális effektusokkal foglalkozó szakemberei készítettek, imádnivalóak, a film forgatókönyvét pedig az a Brad Bird írta, aki később olyan klasszikus családi filmeket készített, mint a Szuper haver vagy A hihetetlen család.

Marslakó a mostohám

A Dan Aykroyd által alakított ábrándozó csillagász, Steven Mills felfedezi, hogy bolygónkon egy földönkívüli rejtőzködik, a csodaszép Celeste (Kim Basinger). Természetesen azonnal nekilát, hogy közelebbről is alaposan kivizsgálja az esetet, s szerencséjére a mutatós idegen is kíváncsi néhány dologra. Dr. Mills a távoli bolygó tudományos titkait szeretné kideríteni, Celeste viszont még mindig nem tudja, hogyan kell csókolózni. Hamarosan kozmikus szerelem szövődik közöttük, ám a tudós kamaszlánya (Alyson Hannigan) nem örül a különös mostohának.

A kritikusok annak idején felrótták Aykroydnak, hogy nem kifejezetten egy romantikus főszereplő típus, de a Marslakó a mostohám nem is éppen egy nagyszabású románc. Ez egy sitcomszerű vígjáték, és egy

kellemes időkapszula a 80-as évek rajongói számára.

Aykroyd remekül alakítja az odaadó apát, aki egy kicsit esetlen a hálószobában, Jon Lovitz, illetve a fiatal Alyson Hannigan pedig szórakoztatóak a mellékszerepekben.  

Dark City

Egy férfi ráébred, hogy a világa nem az, aminek látszik, és hogy a "valóságot" egy embertelen tudat irányítja, amely saját céljai érdekében manipulálja az emberiséget. Nem, ez nem a Mátrix, hanem az 1998-as Dark City, amely egy évvel Wachowskiék kultklasszikusa előtt jött ki, és a nagy testvér árnyékában elég alulértékeltnek számít – pedig több elismerést érdemelne.

Alex Proyas filmje az amnéziás John Murdochot (Rufus Sewell) követi, aki próbál rájönni, hogy ki ő, és miért hiszi a rendőrség, hogy sorozatgyilkos. John végül kideríti, hogy világát az Idegenek irányítják, akik az embereket arra használják fel, hogy a saját fajukat ismerjék meg jobban általuk.

A hihetetlenül stílusos, bonyolult kafkai elbeszélésmóddal operáló Dark City egy úgy nevezett "újrakalibrált film noir", amely a földönkívüliek koncepcióját mélyen emberi témák feltárására használja. Míg a Mátrix kulturális jelenséggé és több évtizedet átfogó franchise-zá vált, a Dark City Proyas író-rendező egyedülálló filmes víziója, és kötelező mindenkinek, aki értékeli a komor stílust és a létezés rejtélyeit feltáró történeteket.

Titan A. E. - Időszámításunk után

Kultfilmgyanús animáció, rajzolt Matt Damonnal - ami végül sajnos nem lett kultfilm. Sőt, 2000-ben olyan szerény bevételt produkált, hogy a Fox stúdió 100 millió dollárt bukott a projekten, és majdnem 10 évre bezárta az animációs műhelyét. Érthetetlen ez a rossz fogadtatás, hiszen a Titan A. E. egy igen kellemes sci-fi animációs film. Élőszereplős verzióban persze tényleg jobban működött volna, mert a bukásában nagyban közrejátszott, hogy a nézők és a kritikusok sem igen tudták eldönteni, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szól.

A történet, amelyet többek között Joss Whedon jegyzett, egy disztópikus jövőben játszódik, a Föld pusztulása után (innen is a cím: After Earth), amikor egy Cale nevű srác az apjától megörökölt kütyükkel és egy Akima nevű lány segítségével szeretné megtalálni a rejtélyes Titánt, amivel talán majd újra be lehetne népesíteni a Földet. Lehet, hogy nem túl eredeti történet, de az alapötlet és a látványvilág még ma is simán megállná a helyét, és bármennyiszer újranézhető - a Titán A.E.-nek ugyanúgy kultfilmmé keltett volna válnia, mint Az ötödik elemnek.

Idegen arcok

Joe Cornish rendező inváziós filmje egy olyan sci-fi-horror csemege, amely a társadalmi kommentárt ötvözi a műfaji izgalmakkal. A film egy dél-londoni lakótelepen játszódik, középpontjában egy tinédzserekből álló utcai bandával, akik

kénytelenek felvenni a harcot egy sereg, koromfekete űrlénnyel, akik el akarják pusztítani a helyi Gazdagrétet.

Az Idegen arcok nagy truvája tényleg az, hogy egyetlen környékre szűkítve a fókuszt újszerűen nyúl az alieninváziós műfajhoz, és a szokásosnál személyesebb és horrorisztikusabb a hangvétele, de közben rendkívül vicces is, ahogy azt el is várhatjuk egy olyan rendezőtől,  aki Edgar Wright, Simon Pegg és Nick Frost haverja. Frost maga is fergeteges alakítást nyújt a filmben, amelyben a fiatal John Boyega és a leendő Doktor, Jodie Whittaker is szerepel.

A moziban megbukott a film, de alulértékelt gyöngyszemként érdemes adni neki egy esély.

Streamelhető: HBO Max

Expedíció

Az izgalmas történet egy biológusnőről szól, aki férje (Oscar Isaac) eltűnése után csatlakozik egy csak nőkből álló expedícióhoz az X Térségbe, egy titokzatos vadonba Florida déli végén, melyet lezárt a kormány egy meteor becsapódás után. Ott kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik a bizarr tájban, amely mindent elnyel és átalakít, ami az útjába kerül. Alex Garland (Ex Machina) különös hangulatú, horrorelemekkel fűszerezett sci-fije sajnos nem került a magyar moziba, pedig Natalie Portman egyik legszuggesztívebb, leglenyűgözőbb és egyben legfizikálisabb játékát nyújtja karrierje során.

Az Expedíció a Dark Cityhez hasonlóan a földönkívülieket használja fel arra, hogy a saját emberségünkről gondolkodtasson el bennünket. A film töménysége viszont aggodalommal töltötte el a producereket, pláne, miután a tesztvetítések közönsége "túl intellektuálisnak" és "túl bonyolultnak" találta a végeredményt. Alex Garlandnak azonban végül nem kellett újravágnia a filmet, amely nem is keltett túl nagy visszhangot. Itt az idő újranézni és újraértékelni!

Streamelhető: Netflix

Égi tűz

1975. november 5-én este néhány fiatal fiú különös fényjelenséget észlelt Arizonában. Travis Walton közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye a dolgot. Hirtelen egy titokzatos energianyaláb terítette a földre. Társai rémülten elmenekültek, s jelentették az esetet. A rendőrségen azt vallották, hogy Travist egy UFO elrabolta. A fiú öt nap múlva került elő meztelenül, kiéhezve. Képtelen volt visszaemlékezni az elmúlt napokra. De amikor memóriája kezdett visszatérni, olyan hihetetlen dolgokat mondott el, amilyen csak a valóság lehet.

Walton valós személy, és a fentiek az állítása szerint tényleg megtörténtek vele. Robert Lieberman filmje éppúgy szól az elrablás élményéről, mint az incidens hatásáról a barátokra, a családra és azokra, akik megpróbálnak rájönni arra, hogy Walton (D.B. Sweeney) igazat mond-e, vagy csak kamuzik.

Az Égi tüzet már csak a különleges effektek miatt is meg kell nézni - akár hiszünk a történetben, akár nem. Az idegenek annyira valósághűek, amennyire csak 1993-ban lehetettek. Roger Ebert is dicsérte az idegen űrhajó belsejének díszleteit, mondván, hogy

most az egyszer tényleg elhittem, hogy valami valóban földönkívülit látok, és nem csak egy díszlettervező álmodozását".

Lehet, hogy az Égi tűz nem forradalmasítja a klasszikus elrablós-szondáztatós történettípust, de az ufófilmek szerelmesei értékelni fogják azt, ahogy a műfajhoz nyúl.

via: Looper