Van köztük alieninváziós sztori, road movie, pszichológiai thriller és egyetlen űrkabinban játszódó sztori is.
Attól, hogy egy film különösebb visszhang nélkül tűnik el a mozikból vagy kerül a streamingalgoritmusok mélyére, még nem jelenti azt, hogy nem méltó a figyelemre. Íme 6 alulértékelt sci-fi, amelynek érdemes (még egy) esélyt adni.
A lelőhely – Prospect (2018)
Christopher Caldwell és Zeek Earl 2014-ben készített el egy 15 perces rövidfilmet, aminek a költségvetését Kickstarter kampánnyal kalapozták össze, majd a nagy sikert követően összehozták a egész estés verziót is, és Pedro Pascal személyében egy feltörekvő sztárt is le tudtak szerződtetni.
A sztori szerint Cee (Sophie Thatcher), a tizenéves lány és édesapja, Damon (Jay Duplass) a meggazdagodás reményében egy távoli holdra érkeznek, ahol a megbízásuk szerint a hold mérgező erdeinek mélyén rejlő furcsa ásványkincseket kell megtalálniuk és kitermelniük. Hamar kiderül azonban, hogy nincsenek egyedül ebben a bizarr vadonban, és a munkának induló kincsvadászat rövidesen a túlélésért folytatott harccá válik. Miután a lány rádöbben, hogy az erdőség kegyetlen lakosain és konkurens szerencsevadászokon túl saját apja mohóságtól elvakult döntéseivel is meg kell küzdenie, kénytelen a saját lábára állni, hogy kiutat találjon.
Idegen arcok (2011)
Joe Cornish rendező inváziós filmje egy olyan sci-fi-horror csemege, amely a társadalmi kommentárt ötvözi a műfaji izgalmakkal. A film egy dél-londoni lakótelepen játszódik, középpontjában egy tinédzserekből álló utcai bandával, akik
kénytelenek felvenni a harcot egy sereg, koromfekete űrlénnyel, akik el akarják pusztítani a helyi Gazdagrétet.
Az Idegen arcok nagy truvája tényleg az, hogy egyetlen környékre szűkítve a fókuszt újszerűen nyúl az alieninváziós műfajhoz, és a szokásosnál személyesebb és horrorisztikusabb a hangvétele, de közben rendkívül vicces is, ahogy azt el is várhatjuk egy olyan rendezőtől, aki Edgar Wright, Simon Pegg és Nick Frost haverja. Frost maga is fergeteges alakítást nyújt a filmben, amelyben a fiatal John Boyega és Jodie Whittaker is szerepel.
A moziban megbukott a film, de alulértékelt gyöngyszemként érdemes adni neki egy esélyt.
Elérhető: Apple TV
Éjféli látomás (2016)
A Jeff Nichols rendezésében készült film középpontjában egy apa (Michael Shannon) áll, aki egy vallási szekta és az FBI elől menekül fiával (Jaeden Martell), aki természetfeletti képességekkel rendelkezik. Bár ez úgy hangzik, mint egy X-Men-film alaphelyzete, Nicholsnak mégis sikerül a realitás talaján tartania a sztorit és a hangulatot. Annak ellenére, hogy alternatívát kínál a mainstream szuperhősmozikkal szemben, a film sajnos megbukott.
A Port kritikusa így írt róla:
Elérhető: Apple TV
Koherencia (2013)
A szürreális sci-fibe oltott pszichológiai thriller középpontjában nyolc barát vacsorája áll, akik egy, a Föld légköre felett elhaladó üstökös természetfeletti (vagy földönkívüli?) kilengésének köszönhetően aggasztó változásokon kezdenek átesni, és ugyanilyen aggasztó események láncolatát indítják el. A mikroköltségvetésből készült film a kvantumdekoherencia sci-fi koncepcióját vizsgálja, vagyis azt, hogy egy adott univerzum hol a kvantummechanika szabályaihoz, hol a klasszikus mechanika diktálta működéshez igazodik.
Ha hitelesnek tűnik az improvizációs hátterű színészek zavara, az nem véletlen, a rendező ugyanis, amíg lehetett, titkolózott előttük. Így mesélt a módszereiről:
Határtalan éj (2019)
Az 1950-es években Új-Mexikóban Fay Crocker (Sierra McCormick), egy telefonközpontos lány és Everett Sloan (Jake Horowitz), egy rádiós DJ olyan hangjelet fedez fel, amelyről azt hiszik, hogy a világűrből érkező üzenet.
Ahogy egyre több mindenre jönnek rá, a fiatalok belebotlanak egy kormányzati összeesküvésbe, amely veszélybe sodorja az életüket is. Andrew Patterson rendezése egy rendkívül élvezetes, okosan és jól megírt sci-fi rejtély, amely vonzerejének jelentős részét a történelmi környezetből meríti. Patterson egy jól ismert narratívát használ – UFO egy kisváros felett! –, de újraértelmezi és modernizálja azt, és teszi mindezt minimális, 700 ezer dolláros költségvetésből.
Elérhető: Prime Video
Oxigén (2021)
Alexandre Aja olyan véres horrorfilmek rendezőjeként híresült el, mint a Sziklák szeme (2006) és a Piranha 3D (2010), legutóbbi filmjében azonban stílust váltott, és jól tette. Nemcsak, hogy hosszú évek óta az Oxigén az első francia filmje, de a vödörnyi vér helyett feszes sci-fi izgalmakat kínál.
A főszereplő egy nő (Mélanie Laurent), aki egy koporsónál alig tágasabb zárt térben ébred fel, és fogalma sincs, hogy került oda. A levegő egyre fogy, és nagyon gyorsan kell gondolkodnia, hogy az összes rá váró csapdát kikerülje. A botcsinálta nyomozás folyamán az alkotók nagyon ügyesen adagolják az információkat: mivel mindent a főhősnővel együtt tudunk csak meg, nagyon sok apró és nagyobb fordulat vár ránk.
Elérhető: Netflix
Via: Listverse
