1. A Jetson család

A Flintstone család sikerén felbuzdulva, az űrkorszak hajnalán, egy évvel az amerikaiak sikeres holdra szállása után, William Hanna és Joseph Barbera kitalálta, hogy kell egy rajzfilmsorozat egy olyan családról is, amely

nem lábbal hajtott kőkori autóban ül, hanem fénysebességgel közlekedő, kecses űrhajóban, és nem egy torkos vaddisznó a konyhamalaca, hanem takarítórobot segít a háztartás vezetésében.

Ebben a vicces sci-fi világban minden furcsa gomb megnyomásakor és különös kallantyú meghúzásakor történt valami mókás dolog, miközben a néző megismerhette a jövő idilli (sőt, gyakran túlságosan is idealizált) társadalmát, ahol az apukát mozgójárda és aktatáskává hajtogatható űrhajó viszi munkába, és miközben a gyerekek a legjobb színvonalú iskolákban tanulnak, anyuka vígan költekezhet a csillagközi plázában... 

2. A William Shatner-féle Star Trek

Az 1966-ban hódító útjára induló Star Trek kifejezetten formabontó sorozatnak számított a maga korában. Gene Roddenberry író-producer ugyanis a filléres ponyvák piff-puff lézerpuskás lövöldözései helyett egy olyan sci-fit talált ki, ahol a Wagon Train című western mintájára, egy multikulturális csapat a hosszú útja során izgalmas kalandok egész sorát éli át – a vadnyugat helyett ezúttal a világűrben.

Emellett szándékosan olyan jövőt akart bemutatni, ahol az emberiség népei és a különböző idegen fajok békében megférnek egymás mellett.

Így kapott helyet az Enterprise űrhajó legénységben az űrlény Spock mellett egy fekete nő, Uhura hadnagy (Nichelle Nichols), a japán Sulu (George Takei), sőt, a Pravda egyik felháborodott cikke nyomán, amelyben a szovjetek nehezményezték, hogy hol vannak a Csillagflottából az űrbe először embert juttató oroszok, egy Csekov nevű tiszt (Walter Koenig). Mindez óriási dolognak számított a hidegháború és a 60-as évek polgárjogi mozgalmainak kellős közepén, mindössze 20 évvel azután, hogy az amerikaiak atombombát dobtak Japánra.

3. Bill és  Ted zseniális (oltári) kalandja

A ma már a folytatásaival együtt kultfilmnek számító, 1989-es, első Bill és Tedben a fiatal Keanu Reeves és a köztudatból mára kissé kikopott Alex Winter két vagány rockzenész tinédzsert alakított, akik bukásra álltak történelemből,

veszélybe sodorva ezzel a világ harmonikus jövőjét. A békés, utópisztikus emberi civilizáció ugyanis pont a két lázadó fiatal zenéje hatására jött létre,

ám ha Bill és Ted megbukik év végén, Tedet (őt játszotta Keanu Reeves) katonai iskolába íratják át a szülei, feloszlik a Vad Csődörök zenekar, és a világbékének is annyi... Épp ezért egy jövőből jött, mókás fickó (George Carlin) egy időutazó telefonfülke segítségével mindent megtesz azért, hogy a tökfejek találkozzanak egy rakás híres történelmi személlyel Szókratésztól kezdve Dzsingisz kánon és Napóleonon át Jeanne d'Arcig, és a segítségükkel valahogy átvergődjenek a vizsgán, és képbe kerüljenek, hogy Lincoln nem egy autómárka, hanem az egyik legismertebb amerikai elnök neve.

4. CJ7 – A kis zöld látogató

Ebben a 2008-as hongkongi sci-fi vígjátékban egy szegény sorsú munkás apa és a nélkülözések közepette élő fia élete egyik napról a másikra a feje tetejére áll,

amikor egy lenyűgöző és különös új háziállat, egy nem evilági idegen lény kerül át a mi világunkba.

Az ebből fakadó zűrzavar közepette végül megtanulják, mit nem lehet pénzért megvenni.

5. Az ötödik elem

Mi az, hogy üres? A teli ellentéte!

Így fakadt ki a piperkőc főgonoszt alakító Gary Oldman Luc Besson kultikus 1997-es sci-fijében – én pedig azóta is rendre felidézem ezt a vicces bölcsességet, ha valaki elcsodálkozik azon, miért üres egy bonbonosdoboz vagy egy üdítősüveg (aminek persze én fogyasztottam el korábban a tartalmát). De Az ötödik elem számos másik sziporkázó párbeszédét fel lehetne idézni, gondoljunk csak Corben Dallas és Lilu Dallas világjegyére, a folyamatosan Geszti Péter hadaró hangján humorizáló Ruby „Szuperzöld” Rhodra vagy arra, hol tanult meg a főhős ilyen jól tárgyalni! Az ötödik elem lassan 30 éves lesz, mégis örök klasszikus, amelyet nem lehet elégszer újranézni, mert

a jövőbeli világ itt pont olyan, mintha egy párizsi divatguru vezényletével életre kelt volna a franciák összes színes, vicces és kalandos képregénye.

És az egészben az a legjobb, hogy nagyjából így is történt: a neves divattervező, Jean-Paul Gaultier személyesen álmodta meg a forgatáshoz mind az 500 statiszta ruháját, az égbe nyúló tornyok közt cikázó repülő taxik látványterveiért a korszak két legendás képregényalkotója, Jean-Claude Méziéres és Mœbius felelt. Luc Besson ugyanis a lélegzetelállító rajzaikon nőtt fel, falva a Valérian-képregények nyüzsgő világát, ahová a sivár gyerekkora alatt menekült az unalom elől.

Őrület, mennyire jó ilyen sok év után is Az ötödik elem!

Korben Dallast eredetileg Zaltman Blerosnak hívták, és nem is taxisofőr volt, hanem melós egy hajtóműgyárban. A piperkőc rádiós, Ruby Rhod szerepét Prince-nek szánták – a korai vázlatrajzokon látszik is, milyen őrült ruhakölteményeket adtak volna rá!

Tovább