A NASA veteránjai szerint az Apollo 13 akár dokufilmnek is beillene, és tényleg lehetne egy kis trükközéssel emberi ürülékkel trágyázva krumplit termeszteni a Marson.
55 évvel ezelőtt, 1969. július 16-án, helyi idő szerint 9:32-kor emelkedett a magasba a Cape Canaveralon található Kennedy űrközpontból az Apollo–11 űrhajó, a fedélzetén Neil Armstronggal, Edwin Aldrinnal és Michael Collinsszal, akik pár nappal később végrehajtották az első sikeres holdra szállást.
Az évforduló apropóján most nézzünk meg 5 olyan sci-fit, ami az igazi asztronauta körében is vállalható alkotásnak számít.
Csillagok között
Christopher Nolan grandiózus sci-fi eposza, ami Matthew McConaughey és Anne Hathaway főszereplésével készült, egy olyan jövőben játszódik, ahol a Föld pusztulása miatt az emberiség a kihalás szélére került. A NASA egy tudósokból és mérnökökből álló csapat segítségével akar egy csillagközi utazás során egy új, lakható bolygót találni, de aztán beüt a ménkű... Garrett Reisman, a NASA és a SpaceX űrhajósa és mérnöke 10/8-ra értékelte a filmet, mivel
nagyon pontosan mutatott be több tudományos tényt is, többek között a speciális relativitáselméletet és a relativisztikus sebességet.
Chris Hadfield, a népszerű kanadai űrhajós (aki a Nemzetközi Űrállomáson végzett tudományos kísérleteivel és gitárelőadásaival az ujja köré csavarta a teljes médiát) szerint szintén jó Nolan filmje, annak ellenére, hogy nem tudhatjuk, pontosan mi történik egy fekete lyukban, hiszen még egyetlen űrhajós sem volt ilyenben, és nem jött vissza onnan, hogy elmesélje a tapasztalatait.
Apollo 13
Tom Hanks kultfilmje az Apollo 13 háromfős legénységét követi nyomon, akik egy hibás alkatrész miatt bekövetkezett robbanás következtében nem tudnak leszállni a Holdra, és ekkor üzenik 330 ezer kilométer messzeségből a földi irányítóközpontnak: „Houston, baj van!” Chris Hadfield szerint
Az összes űrfilm közül ez talán a legrealisztikusabb.
Az űrhajós szerint a rendező, Ron Howard nagyon sokat tett azért, hogy a filmben látottak hitelesek legyenek: a forgatókönyv párbeszédei gyakorlatilag a NASA-jegyzőkönyvek másolatai. Garrett Reisman még odáig is elmegy, hogy azt állítja:
ez nem is film, inkább dokumentumfilm, amit a rendező anélkül forgatott le, hogy a stáb összes felszerelését az űrbe hurcolta volna.
Gravitáció
Nicole Stott, a Discovery űrrepülőgép női asztronautája szerint
ha tudni akarod, milyen az űrben, a Gravitáció a legjobb választás!
A film látványvilága ugyanis pontosan arra emlékezteti az igazi asztronautákat, amit az űrséták során maguk is tapasztaltak. Garrett Reisman szerint viszont a Gravitáció olykor szembemegy a fizika törvényeivel: nem hiteles például az, amit az űrszeméttel kapcsolatban mutat, mivel
minden egyes, ökölnél nagyobb űrbéli objektumot nyomon követ odalent a Földön egy NASA-tudós, így az űrhajósokat hirtelen meglepő hatalmas törmelékfelhő egész egyszerűen irreális.
Mentőexpedíció
Chris Hadfield szerint Matt Damon karaktere, a Marson rekedt magányos űrhajós a valóságban nem lehetne olyan fickós, mint ebben a filmben, mivel a vörös bolygó gravitációja körülbelül harmada a földinek. Az ötlet viszont, hogy valaki burgonyát termesszen a Marson, egyáltalán nem áll messze az igazságtól.
Mindössze tápanyagban gazdag talaj kell, amit ugye ő megoldott a saját ürülékével. Emellett hőre, vízre és oxigénre van szükség, amiket viszonylag egyszerű kémiai reakciókkal elő lehet állítani az űrhajó készleteinek felhasználásával, amire minden asztronauta alaposan ki van képezve.
Total Recall - Az emlékmás
A '90-es években ez a látványos sci-fi volt Arnold Schwarzenegger karrierjének egyik legemlékezetesebb akciófilmje, és egyúttal a legcsavarosabb sztori, amit az izomkolosszus az eddigi pályafutása alatt elmesélt nekünk. Sok rajongót ugyanis a mai napig is foglalkoztatja a nagy kérdés, hogy pontosan hogyan is végződött ez a történet: vajon Douglas Quaidnek csak élethű hamis emlékeket ültettek be, vagy mindaz, amit a film során látunk, tényleg megtörtént, és ő tényleg egy Marson kommandózó szuperkém?
Az igazi űrhajósokat persze nem a cselekmény bonyolultsága érdekli, sokkal inkább a film tudományos része: például, hogy a Marson tényleg ilyen kiguvvadt szemekkel fulladnának-e meg a szkafander nélküli emberek?
Valószínűleg egyébként nem, mert a sisakokat és az épületek üvegfalát olyan masszív polikarbonátból készítenék, hogy azok biztosan nem törnének csak úgy ripityára, még a nagyobb erőhatásoktól sem.
