A technika egyre fejlődik, ami viszont nem jelenti azt, hogy egyre tökéletesebb vizualitású filmeket látunk. A szorító határidők, az egyértelmű vizuális koncepció hiánya vagy csak a sima nemtörődömség miatt jó pár blockbuster kifejezetten rondára sikerült idén is. Lássuk a legkirívóbb példákat.

A magadfélék

A szerelmesek közti kulturális különbségekkel foglalkozó Netflix-vígjáték legmeghatóbb pillanata, mikor Ezra (Jonah Hill) és Amira (Lauren London) elmondják az esküvői fogadalmukat, és kavargó virágszirmok közt megcsókolják egymást. Ám Andrew Schulz komikus, aki Ezra unokatestvérét alakítja, elárulta, hogy valójában az egész jelenetet digitális trükkel alkották meg. Ami nagyon is meglátszik a végeredményen.

A koronavírus-járvány miatt nem kockáztatták meg a közvetlen érintkezést, és mivel a filmet 2021-ben forgatták, köztelező is volt a távolságtartás. Csókjelenet viszont csak kellett, így kénytelenek voltak CGI-jal meghamisítani azt. Olyan is lett.

A kis hableány

Akár tetszik, akár nem, a Disney eltökélte, hogy minden 2D-s animációs klasszikusát átdolgozza látványos élőszereplős filmé. Ez történt az Aladdin, Az oroszlánkirály, A szépség és a szörnyeteg, Dumbo és legutóbb A kis hableány esetében is.

A filmet azonban nemcsak a casting, hanem a vizuális elemek megkérdőjelezhető minősége miatt is érte kritika. Az eredeti film kézzel rajzolt bájából itt semmi sem jelenik meg, az élénk színvilágot felváltotta egy szó szerint homályos CGI-tenger. Az animációs változatban Ariel ikonikus vörös haja kiemelkedik az óceáni háttérből, amit olyan apró részletek egészítenek ki, mint a ragyogó fény és a mindenütt jelenlévő apró buborékok. Most viszont szegény Halle Bailey úgy néz ki, mintha egy zavaros és gyengén megvilágított levesben vergődne.

Flash - A Villám

A problémás szereposztástól kezdve a sok halasztásig a Flash-sel kapcsolatban minden katasztrofálisan sikerült, és ebbe beletartozik a CGI is, amely maximum egy CRT-televízióhoz csatlakoztatott XBOX-konzolon menne el.

Kezdésnek ott van az a rémisztő pillanat, amikor Barry (Ezra Miller) megment egy tucat hátborzongató CGI-babát, akik mind egy felrobbanó kórházból esnek ki. Aztán ott vannak a film multiverzumos jelenetében megjelenő, bénán kinéző cameók, köztük George és Christopher Reeve Supermanjei, Adam West Batmanje és Nicholas Cage borzalmas CGI-dublőrje.

Nyugodtan kijelenthető, hogy egy 200 millió dolláros blockbuster vizuálisan nem szabadna, hogy egy szinten legyen egy kábeltévén vetített filmmel. Pedig pont ez történt.

Kísértetkastély

A nyári filmszezonban rengeteg blockbusteres bukást láthattunk, és a Kísértetkastély rebootjára is ez a sors várt.

Azt gondolnánk, hogy a 157 millió dolláros költségvetésből jobban kinéző szellemeket lehet kreálni, mint a 2016-os Szellemirtók rebootban, de nem így van. Bár indokolható, hogy a szellemeket CGI-vel ábrázolják, de kéne, hogy legyen bennük valami kézzelfogható is. Ezek papíron félelmetes szellemek, de ha nem sugároznak valamilyen szintű fenyegetést, akkor mi értelmük van egyáltalán?

A filmet persze inkább gyerekeknek és családoknak szánták, de ez nem akadályozhatta volna meg a Disney-t abban, hogy egy kicsit több energiát fektessen magába a szellemekbe. Ha a címadó Kísértetkastély kísérteties része halott, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a film többi része is az.

Renfield

A Renfield egy egyenetlen, de mégis szórakoztató horror-vígjáték, amely nagyrészt lenyűgöző speciális effektekkel büszkélkedhet, különösen, ha magáról a Nic Cage által alakított Drakuláról van szó. A grófnak a film során többféle megjelenése is van, beleértve az elegáns főalakját és néhány rothadó változatát, amit protézisek és maszkok segítségével alakítottak ki. Ezek az effektek azonban csak viszonylag kis százalékát teszik ki a filmnek, a többit a CGI uralja.

Ide tartoznak Renfield képességei is, amelyek inkább hasonlítanak a Power Rangersben látottakra, mint egy modern horrorkomédiára. Aztán ott van a bőséges mennyiségű CGI-vér, amely a tényleges gyakorlati effektek mellett még inkább kilóg a filmből. Erre tökéletes példa egy vérrobbanás, amely úgy néz ki, mintha alig renderelt Playstation grafika lenne.

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia

A Marvel filmes univerzumának 4. fázisa során a Marvellel szemben megfogalmazott egyik legnagyobb kritika a filmekben és a streaminges sorozatokban használt CGI-effektekre vonatkozott. Ahogy ezek a projektek látszólag kevesebb gondossággal gördülnek le a Disney futószalagjáról, nehéz nem észrevenni a vizuális minőség romlását.

Ez a Marvel egyik legutóbbi filmjében, A Hangya és a Darázs: Kvantumániában is megmutatkozott, amelyet még Paul Rudd jó teljesítménye sem tudott megmenteni, de az írás minőségnél is borzasztóbb volt a film vizualitása.

Amikor a Wish-ről rendeled a Csillagok háborúját

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia egy bizarr túlvilági matinéval indítja el a Marvel ötödik fázisát.

Kritika

Ahogy a Port kritikusa írta:

A rosszul megvilágított színészek olyan idegenül mozognak a digitális tájban, mintha nem is a Marvel hipermodern stúdióiban, hanem egy körzeti tévé időjárás-jelentő állomásának zöld háttere előtt rögzítették volna a jeleneteiket.

Via: Looper