Szinte napra pontosan 15 évvel ezelőtt, 2009. június 5-én robbant be az amerikai mozikba a Másnaposok című vígjáték, ami mindössze 35 millió dollárból készült, de közel 470 milliót szakított világszerte, és két sikeres folytatás is készült hozzá. A film sztoriját ma már mindenki ismeri: egy őrült Las Vegas-i legénybúcsú másnapján három országos cimbora (Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis) „kissé” kótyagosan ébred, és sehogyan sem érti, mit keres egy tigris a fürdőszobájukban, egy kisbaba a gardróbjukban és a bunyós kedvű Mike Tyson a nappalijukban...

2009-ben a Másnaposok egyenes ági folytatása volt a rendező-forgatókönyvíró Todd Phillips addigi munkásságának, aki korábban olyan filmeket jegyzett, mint a Cool túra, a Sulihuligánok és a Balek-suli. A 2000-es évek második felében Phillips mellett Judd Apatow (40 éves szűz, Felkoppintva) volt a másik ünnepelt geggyáros,

ők ketten a komédia műfajának legyőzhetetlen Starsky és Hutch-párosaként forradalmasították a zsánert, és okoztak rekeszizom-lázat a nézőknek.

A filmjeik egy tőről fakadtak: a főszereplők mindkettejüknél suttyó, de szerethető átlagemberek voltak, akik egy kedélyes baráti társaságban élvezték együtt a vízipipázást, vagy küzdöttek meg épp a felnőtt lét árnyoldalával. Phillips és Apatow vígjátékaiban szinte mindig az iskolás geekek, az örök gyerek különcök, az érzelmileg sivár, munkamániás karrieristák és a szomorú férjek csetlés-botlása volt a poén tárgya. Ám amíg Judd Apatow-nál a felnőttkor a legyőzendő ellenség, mert ez teszi tönkre és keseríti meg az életet, Todd Phillipsnél általában mindig az érett nők azok, akik meg akarják szelídíteni, be akarják törni a férfiakat, így nem csoda, ha azok csak egy fiúöltöző-szagú, infantilis baráti társaságban lehetnek igazán önmaguk.

Ez volt a Másnaposok népszerűségének titka is: ki ne szeretne a lelke mélyén néhány laza és  bolondos fickóval egy őrült legénybúcsúban filmszakadásig piálni, amiről aztán a holta napjáig sztorizgathat?

Egy New York Timesban megjelent, 2011-es esszé szerint a vígjátékok alapvetően két kategóriába sorolhatók: vannak poénközpontú filmek, és vannak a karakterközpontú filmek.

• A poénpontú vígjátékok (mint amilyen az Airplane!, a Fényes nyergek vagy az Austin Powers franchise) az abszurdból indulnak ki, és teljesen szétfeszítik a realizmus határait – gondoljunk csak a Top Secret azon jelenetére, ahol nem azért látszik óriásinak a könyvesbolti eladó szeme, mert nagyítóüvegen át nézeget egy kötetet, hanem mert tényleg óriási a szeme!
• A karakterközpontú vígjátékokban viszont (ebbe a kategóriába tartozik a Beverly Hills-i zsaru, az Apádra ütök és jelen cikkünk tárgya, a Másnaposok is) vicces emberek poénos dolgokat mondanak és mókás helyzetekbe keverednek, de mindez végig a realizmus határain belül marad, semmi abszurd vagy hihetetlen nem történik velük.

A komédia királyai

A '80-as éveket az önmagukban is szórakoztató paródiafilmek (Űrgolyhók, Robin Hood, a fuszeklik fejedelme és társaik), a '90-es éveket pedig a gumiarcú Jim Carrey harsánysága uralta. A 2000-es évek végére azonban – elsősorban pont a Másnaposoknak köszönhetően – egy újfajta trend alakult ki a vígjátékokban: „a bromance”-jelenség, ahol „haver a haverral, tesa a tesával lóg”, és olyan életre szóló kalandokat élnek át a főszereplők, amelyek kis túlzással bármelyikünkkel megeshetnének egy nagyon szerencsétlen csillagállás idején.

Mert hiszen mit csinálnak a vígjátékokban a vicces haveri társaságok? Nem egy karikírozott Bond-gonoszt üldöznek, mint Austin Powers, hanem esküvőkön kavarnak be az ifjú párnak, Las Vegasban drogoznak, gőgicsélő kisbabát találnak a szekrényben, vagy épp vonyítva röhögnek a másikon, ahogy az épp a mellkasszőrzetét gyantáztatja. Nem véletlen, hogy a karakterközpontú, vicces haveri társaságos filmekben annyi a rögtönzés és a baki – olyannyira, hogy gyakran pont ezek a jelenetek az ilyen típusú filmeknek a legszórakoztatóbb pillanatai.

Emlékszel még a 40 éves szűz szupervicces mellgyantázós jelenetére?

Steve Carell 13 évvel a film után végre találkozott Kelly Clarksonnal, akinek a nevét kiabálta.

Tovább

A sokáig egyeduralkodónak számító Mel Brooks-filmek, valamint a Jim Abrahams–David Zucker–Jerry Zucker-trió által jegyzett Airplane!, Top Secret, Csupasz pisztoly és hasonló kultvígjátékok örökségét vitte tovább bizonyos szempontból a Horrorra akadva franchise is,

Apatow és Phillips azonban szándékosan szembe mentek a 2000-es években az addigra már erősen megfáradt filmparódia-trenddel.

Az ő filmjeiben ráadásul a poénokat már nem füstös szobákban írta meg egy gegcsapat, hanem az egymást amúgy is kedvelő (ráadásul gyakran már a Saturday Night Live-szkeccsekben is együtt komédiázó) férfi színészek csapata találja ki azokat, improvizáció közben.

Egy korszak vége – avagy hol késik a Másnaposok 4?

Ami a 2000-es és 2010-es években, a technológiai fejlődés felfutásakor, az okostelefonok berobbanása és a széles körben hozzáférhetővé váló internet elterjedése idején még friss, újszerű és szemtelen humor volt, az

ma már fárasztó, és nem is igazán számít píszínek.

A kasszarobbantó blockbuster vígjáték koncepciója kifulladt mostanra: a folyton hülyéskedő, kettyós cimborák másnapos ámokfutása már nem az a téma, ami miatt tódulni kezdenek az emberek a moziba, hiszen a világméretű koronavírus-járvány idején mindenki hozzászokott a kanapén fekve is elérhető streaming bőséghez. Így manapság nem hogy a vígjátékok, de még a több száz millió dollárból leforgatott szuperhősmozik is sorra földbe állnak a pénztárakban.

A „bromance”-vígjátékok ma már egész egyszerűen túl nagy kockázatot jelentenek a stúdiók számára, hiszen egyetlen producernek sem hiányzik, hogy utólag egy-egy film pimasz humora vagy a kisebbségeken való gúnyolódás miatt kelljen közleményekben magyarázkodnia. A fiúöltöző-szagú humor mára kiszorult a vászonról, és csak néha bukkan fel a streaming platformok kínálatában (legutóbb például a Ricky Stanicky volt ilyen az Amazon Prime-on).

John Cena prosztóvígjátékban mondja el, milyen fontosak a barátok

A pankrátorból lett színész a Ricky Stanickyben egy felbérelhető kamu haver, aki annyira jól alakítja a szerepét, hogy ebből lesz az igazi purparlé – a néző meg dől a röhögéstől!

Tovább

A műfaj úttörője, Todd Phillips ráadásul a 2019-ben bemutatott Joker diadalútja óta már inkább számít díjhalmozó rendezőzseninek, mint a prosztóvígjátékok királyának, hiszen komoly presztízst adott a csinbumm cirkusznak elkönyvelt képregényfilmeknek (amelyek eleve lejtmenetben vannak a Bosszúállók: Végjáték óta, de ennek a kitárgyalása már szétfeszítené jelen cikkünk kereteit).

Mivel Todd Phillips már jó ideje a Joker folytatásán dolgozik, a Másnaposok 4-et ő már aligha fogja leforgatni ebben az életben.