A múlt csapdájában (1996)

Eltartott egy darabig, mire Nick Cave régi barátja és állandó alkotótársa, a szintén ausztrál John Hillcoat rátalált a neki leginkább fekvő sötét, erőszakos, de balladisztikus stílusra, és ez a furcsa pszichothriller amolyan vadhajtás a filmográfiájában. Hőse az egyik első angol nyelvű szerepét játszó francia Tchéky Karyo, aki felesége elvesztése után egy olyan nőben keresi a vigaszt, aki kísértetiesen hasonlít az elhunytra. És mindez a vad, de gyönyörű Pápua Új Guinea tájain játszódik, hősnője pedig a mindig csodás, de sokszor alulértékelt Rachel Griffiths, akit például a Muriel esküvőjéből ismerhetünk A zenét Cave, Mick Harvey és Blixa Bargeld szerezte, vagyis a Nick Cave and the Bad Seeds, akiket az egzotikus környezet a jelek szerint inspirált.

Az ajánlat (2005)

Cave-nek mindig is a vesszőparipája volt az ószövetségi bűn és bűnhődés gondolata, a kárhozat és a gyilkos balladák világa, így, amikor Hillcoat megkereste, hogy felkérje új filmje zenéjének elkészítésére, ő azonnal felajánlotta, hogy a forgatókönyvet is szívesen megírja, és így is lett, sőt, három hét alatt lett vele kész.

Az eredmény a szokásosnál brutálisabb neowestern,

amely tökéletesen használja fel az ausztrál történelmet – létező karaktereket is beépítve a sztoriba, és persze a tájat és az őslakos kultúrát is nagyszerűen használja fel. Hősei a hírhedt Burns fivérek, akiket a törvény egymás ellen fordít, és bár néhol nehéz nézni, szerintem messze ez Hillcoat legjobb filmje.

Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007)

Cave, és ekkor már állandó szerzőtársa, Warren Ellis, akivel Az ajánlatot is közösen írták, és akivel a Grinderman nevű zenekarban is együtt zenélnek, újra egy westernnel dolgoztak, ám a rendező ezúttal új, Andrew Dominik, a két főhős pedig a Jesse Jamest alakító Brad Pitt  és Casey Affleck, aki a gyilkosa, Robert Ford, ami ugyebár kiderül a pompázatosan hosszú címből is. Cave-nek egy aprócska szerep is jutott a filmben, ő az a vándorzenész, aki a történet vége felé egy zsúfolt bárban eljátssza Jesse James balladáját. Dominik volt egyébként az, aki a Chopper című filmmel elindította Eric Bana karrierjét még 2000-ben, és aki dokumentumfilmet készített Cave-ről Még egyszer, érzéssel címmel 2016-ban.

Az út (2009)

Ha Hillcoat előző munkájára, Az ajánlatra azt írtuk, hogy bizonyos részeit nehéz nézni, akkor a Cormac McCarthy azonos című regénye alapján készült filmre azt mondhatjuk, végig iszonyú nehéz nézni, annyira sötét és reménytelen. Egy apa (Viggo Mortensen) és kisfia (Kodi Smit-McPhee) együtt útra kel a talán, de csak talán jobb jövőt jelentő óceán felé, miközben megpróbálják túlélni. Minden vagyonuk elfér egy rozoga bevásárlókosárban, útjuk során nap mint nap meg kell küzdeniük a betevő falatért, fel kell venniük a harcot a természet erőivel, rablókkal, gyilkosokkal és emberevőkkel. Főhőseként Mortensen is úgy néz ki, mint a saját szelleme egy rossz napon, és a szerep kedvéért alig evett és alig aludt, vagy 20 kilót fogyott és az egész forgatás alatt ugyanabban a ruhában maradt. Ennek megfelelően Cave és Ellis zenéje sem éppen az az örömhimnusz, de csodálatosan sikerült.

Türelmi idő (2011)

A Nick Cave – Warren Ellis szerzőpáros hamar népszerű lett, számos dokumentumfilmnek is vállalták a zenéjét és egy egzotikusabb projektbe is hajlandóak voltak belefolyni. Ez a nagyrészt francia pénzből készült mexikói thriller az emberrablás arrafelé oly divatos műfaját vizsgálja három esetet vizsgálva, amelyekben az a közös, hogy mindegyik egy-egy futball világbajnokság alatt történt. Everardo Gout a történeteket egy zsaru, egy áldozat és egy másik áldozat nézőpontjából meséli el, Cave-ék zenéje mellett egy-egy Aticuss Ross és Shigeru Umebayashe szám is elhangzik, illetve Robert Del Naja és Tim Goldworthy szerzemény, amiben Scarlett Johansson énekel.

Fékezhetetlen (2012)

Tulajdonképpen ez a film egyszerre western és gengszter eposz, előbbitől a külsőségeket, utóbbitól a történet keretét kölcsönözve, a történetet pedig megint Cave írta - ahogy a zenét is - a valóban élt Bondurant testvérek életét feldolgozó könyv alapján. Hőseink a harmincas évek elején Virginia állam hegyvidékének legsikeresebb szeszcsempészei voltak, de sikerüket sokan megirigyelték – köztük például egy korrupt nyomozó is, akit Hillcoat kedvenc színésze, Guy Pearce alakít. A film igazi sztárparádé, hiszen szerepelt benne Tom Hardy, Shia LaBeouf, Gary Oldman és Jessica Chastain is,  de nem minden alakult úgy, ahogy azt a rendező és Cave akarták, túl sok beleszólást kapott a stúdió, és az eredmény kevéssé lett mellbevágó. Sőt!

Távol az emberektől (2014)

Cave szeret ugyanazokkal dolgozni, és Az út után itt újra Viggo Mortensen a főszereplő, aki ezúttal spanyolul és néha arabul játszik, mert a fickó egy nyelvzseni. Algériában, 1954-ben járunk, valahol az Atlasz-hegységben, ahol egy katonaviselt európai tanár azt a feladatot kapja, hogy egy gyilkossággal vádolt arab férfit kísérjen el a bíróságra több faluval arrébb, ahol a biztos halál vár rá, a (hadi)szerencse azonban forgandó. Nick Cave és Warren Ellis talán itt éreztek rá a legjobban a történet és csodás táj hangulatára, és tényleg egyedülállót alkottak. Az elítélt arab férfit egyébként az a Reda Kateb játssza, aki a hamarosan bemutatásra kerülő Django című életrajzi filmben magát a legendás cigány gitárost, Django Reinhardtot alakítja.

A préri urai (2016)

Tulajdonképpen minden Nick Cave film western, és ez most nem Ausztráliában vagy az Atlasz-hegységben játszódik, hanem az igazi Vadnyugaton, csak nem a 19. században, hanem mostanság, bár arrafelé, valahol Texasban még ma is cowboy kalapot hordanak a népek, ha nem baseball sapkát. Hősei pedig, mint régen, a bankok pénzére hajtank, igaz, egy igazságtalan tartozás miatt, nyomukban pedig egy könyörtelen Texas Ranger jár. Ben Foster és Chris Pine párosa tényleg a régi történeteket idézi, de David Mackenzie filmjét az őket üldöző Jeff Bridges viszi a hátán. Bár A préri urai több kategóriában is Oscar-esélyes volt, végül egy díjat sem kapott, Cave-nek viszont hálás feladat volt egy ilyen történet.

Wind River - Gyilkos nyomon (2017)

Vannak nagyon produktív barátságok: A préri urai Oscar-jelölt forgatókönyvírója, Taylor Sheridan és Nick Cave például úgy összehavekodtak, hogy Sheridan első rendezéséhez is Cave-et kérte fel zeneírásra, és természetesen újra egy vadnyugati történetről van szó, annyira vadnyugatiról, hogy egy indiánrezervátumban járunk - igaz, fent északon. Itt zajlik a nyomozás egy tinédzser őslakos lány halála ügyében, a gyilkos vagy gyilkosok nyomában pedig egy messziről érkezett, fiatal FBI nyomozónő és egy sokat látott helyi nyomkövető ered. Az utóbbit az a Jeremy Renner játssza, akivel Cave már a Jesse James meggyilkolásában is együtt dolgozott. A jeges táj, a nyomorúság itteni lét és a gyönyörű fiatal lány halála ideális összetevők egy jó Nick Cave filmzenéhez.

War Machine (2017)

Két tippünk van, ez az afganisztáni háború hiábavalóságáról szóló politika szatírát Nick Cave vagy honfitársa, a rendező David Michôd (Animal Kingdom) miatt vállalta el, vagy a főszereplő Brad Pitt kedvéért, akivel már dolgozott együtt korábban. Akárhogy is, ez a talán méltatlanul alulértékelt film megmutatja az eleve értelmetlen háború minden oldalát, az erősítésekért kilincselő, pojáca tábornokot, aki még hisz a győzelemben, a cinikus politikusokat, a lesajnáló európai szövetségeseket, a jobb sorsra érdemes afgánokat és az egész elbaltázott történetet megíró, és ezzel a tábornok sorsát megpecsételő cinikus újságírót - igaz, a magas rangú katona maga is eleget tesz azért, hogy saját karrierjének keresztbe tegyen.

Lázadók (2017)

Az 1990-es évek elején Millie (Halle Berry) egyedülálló anyaként él Los Angelesben. Szomszédja, Obie (Daniel Craig), aki látszólag közönyös vele szemben, de egyik nap egy rendőri túlkapás miatt

az etnikailag amúgy is vegyes környéken zavargások törnek ki.

Ekkor Obie váratlanul Millie és gyermekei védelmére kell az elharapódzó erőszakhullámban. Cave-nek pedig meg kellett találnia a saját gettó gyökereit - vagy legalábbis valami hasonlóra találnia -, a török Deniz Gamze Ergüven (Mustang) filmje ugyanis a Rodney King-féle  zavargások idején játszódik.

Szöszi (2022)

Íme, az év egyik legjobban várt filmje, amely egyben azt is megmutatja, miként lett az évek során Nick Cave alternatív zenészből felkapott zeneszerző, aki már nem csak az olyan filmekhez adja a nevét, amelyek témájukban, hangulatokban fekszenek neki. Persze a személyi kötődés itt is megvan, hiszen újra Andrew Dominik a rendező, aki ebben az évben ráadásul egy Cave zenés doksit is készített Nick Cave - This Much I Know to Be True címmel. A Joyce Carol Oates regénye alapján készült Szöszi valójában „fiktív életrajzi alkotás”, a tényeket és a fikciót összemosva a színésznő nyilvános és magánéleti énje közötti növekvő feszültséget vizsgálja, miközben megmutatja, hogyan lett Norma Jeane-ből Marilyn Monroe. A Netflix gyártásában készült film hatalmas lehetőség a címszerepet játszó Ana de Armas számára, aki mellett olyan veteránok tűnnek majd fel, mint Adrien Brody, Bobby Cannavale és Scoot McNairy.