A hatalom árnyékában (2011)

George Clooney édesapja ismert híradós volt, a színész tőle örökölte a politikához és a színfalak mögötti munkához való vonzalmát, amit itt rendezőként, forgatókönyvíróként, illetve producerként kamatoztat. Hőse, az idealista Stephen Meyers (Ryan Gosling) egy kampányon dolgozik. Mindenét arra teszi fel, hogy Mike Morris kormányzót (Clooney) hatalomra segítse, mert Morris elnökjelöltként olyan áttörő ötletekkel áll elő, melyek megváltoztathatják a politika menetét. Stephen a kampány legerősebb időszakában hibázik: csapdát állítanak neki, hogy botrányba keverve lehetetlenítsék el. A túlélés kulcsa: kettős játék.  A kérdés persze az, megéri-e ezt a játékot játszani olyasvalakinek, akinek elvei is vannak.

A válságstáb (2016)

Ezúttal Latin-Amerikában járunk, az ottani elnökválasztás a tét, a játékosok mégis amerikai kampánymenedzserek – és George Clooney is újra feltűnik, de csak producerként. Az egyik ilyen politikai kavarógép Jane Bodine (Sandra Bullock), aki túl sokszor szenvedett vereséget ahhoz, hogy a pályán maradjon. Most azonban a bolíviai elnökjelöltnek, Pedro Castillónak van szüksége a segítségére. A férfi nem túl népszerű az országában, így valamilyen nyerő stratégiára van szükség, hogy végül nyerhessen. Amikor Jane megtudja, hogy a régi ellenfele, Pat Candy (Billy Bob Thornton) már Pedro Castillo ellenlábasának kampánymenedzsere lett, gyorsan Bolíviába repül, s elvállalja az állást. Ahhoz azonban, hogy megnyerhessék a választást, több piszkos trükköt is szükséges lesz előhúznia a tarsolyából.

Képtelen kampány (2012)

Ez is olyan, mint az elnökválasztás, csak kicsiben, a tét egy szenátori szék. Veszély fenyegeti Cam Brody demokrata kongresszusi képviselő (a mindig remek Will Ferrell) bebetonozott helyét a kis észak-karolinai körzetben. Ugyanis nem várt vetélytársa akad a botrányba keveredett politikusnak. Két helybeli üzletember ráveszi Marty Hugginst (a mindig bamba Zach Galifianakis), hogy induljon a választáson. Mindezt nem minden hátsó szándék nélkül teszik, kínai cégekkel készülnek illegális üzleteket kötni. A gond, hogy Marty nem éppen politikus alkat. Felbérelik hát a tapasztalt kampánymenedzsert, aki nekilát, hogy eladható figurát varázsoljon belőle.

A nemzet színe-java (1998)

Ki gondolná, hogy egy ilyen listán John Travoltát is megtalálhatjuk, pedig itt van, és ő Jack Stanton szenátor, aki viszonylagos ismeretlensége ellenére indul az elnökválasztáson, és aki hűséges felesége (Emma Thompson) mellett, egy nagyszerű csapat támogatását is élvezi. A szenátor kezd egyre népszerűbbé válni, ám a sajtó hirtelen megszellőztet egy-két kényes dolgot a múltjából. Vajon a sok rosszindulatú pletyka ellenére sikerül megnyernie az amerikai nép bizalmát? A veterán Mike Nichols filmje két Oscar-jelölést is összeszedett, a legjobb adaptált forgatókönyvért, illetve Kathy Bates, az pedig nyílt titok, hogy Travolta szenátorát Bill Clintonról mintázták.

Amikor a farok csóválja... (1997)

A Monica Lewinski-féle botrány évében nem csekély vihart kavart ez a fergeteges politikai vígjáték. Két héttel az elnökválasztás előtt Amerika elnöke félreérthetetlen szex-botrányba keveredik, amely végképp kompromittálja esélyeit. A médiában igen járatos és dörzsölt tanácsadója sugallatára kitalálnak egy háborút, amelyet könnyen meg lehet nyerni. Albánia úgyis messze van, a híradókba meg elég néhány véres kép. Hollywood viszont elég közel, úgyhogy felbérelnek egy csúcsproducert a kitalált háború hiteles megrendezésére. Ez utóbbi lenne Dustin Hoffman, míg az elnök dörzsölt és cinikus tanácsadóját Robert De Niro alakítja, és itt ő a jobb.

Célkeresztben (1993)

Frank Horrigan, a titkosszolgálat embere olyan magának való, kemény fickó, akinek munkája iránti elkötelezettségét a magánélete, barátai és a családja sínylették meg. Bár szakmájának az egyik legjobbja, ma is élénken emlékszik első elnöki megbízatásának kudarcára, amikor 1963 novemberében John F. Kennedy-t kellett volna megvédenie egy Dallas-ban tett látogatás során. Majd harminc évvel később az Egyesült Államok elnöke a közelgő választásokra készülődik, s a Fehér Ház titkosszolgálatának keretében Horrigan is részt vesz fenyegető levelek és telefonok rutinszerű kivizsgálásában. Az egyhangú munka azonban váratlan fordulatot vesz, amikor Horrigan felfedezi, hogy egy profi bérgyilkos jár az elnök nyomában. A film egy olyan ember története, aki feloldozást keresve képes feláldozni akár saját életét is, hogy megmentse Amerika első emberét - Clint Eastwood pedig az ilyen szerepekre született.

Bob Roberts (1992)

Volt idő, amikor azt hittük, hogy a legmagasabb pozíciókba csak olyan juthat, akinek mindig is a politika volt a foglalkozása, hogy ez egy szakma, a kontárok pedig hamar lebuknak. Erre cáfol rá Tim Robbins, aki a címbéli Bob Robertset, a népszerű country-énekest játssza. Sikerét azonban beárnyékolja öntelt és arrogáns személyisége, és az, hogy különféle törvénytelen üzletek révén gazdagodott meg. A férfi elhatározza, hogy a közelgő választáson versenybe száll Pennsylvania állam kormányzói székéért. Ellenfele, Paiste szenátor tapasztalt politikusnak számít, ám az énekesi tehetségét latba vetve Roberts jelentős előnyre tesz szert a közvélemény kutatók felmérése szerint. A választás időpontjához közeledve a jelöltek közötti harc egyre jobban eldurvul, a győzelem érdekében mindenre képesek.

Az elnök emberei (1976)

Az 1972-es választások befutójában Bob Woodward és Carl Bernstein – előbbit Robert Redford, az utóbbit Dustin Hoffman játssza -, a Washington Post újságírói szabad kezet kapnak szerkesztőjüktől, hogy felfedjék a Watergate botrány részleteit, és kinyomozzák Nixon elnök leköszönésének valódi okát. Meglepetésükre az ügy védelmén már több sztárügyvéd is dolgozik, és az a tény, hogy a republikánus pénzalap kezelői nevét és címét találják meg a vádlottal kapcsolatban, tovább növeli gyanújukat, majd előkerül egy titokzatos informátor is. Pakula filmje a klasszikus újságírás és a politikai thriller tökéletes házasságát valósítja meg, amit már csak azért is érdemes megnézni, hogy lássuk, hogy készültek régen az újságok.

A jelölt (1972)

És újra Robert Redford egy, az elnökválasztást érintő politikai thrillerben – ki gondolta volna. Ő a kaliforniai jogász, Bill McKay, aki a kisemberek jogaiért küzd. Karizmatikus személyiségére felfigyel a Demokrata Párt, és meggyőzik őt, induljon el a választásokon a verhetetlennek tűnő republikánus jelölttel szemben. McKay azonban egyre nagyobb sikereket ér el a kampány során, és ezzel minden megváltozik, hiszen most már nem csak a másik párt jelöltjével kell megküzdenie, hanem saját pártján belül is akadnak ellenfelei. Jeremy Larner Oscar-díjat kapott a remek, és akkor nagyon újszerű forgatókönyvért.

A mandzsúriai jelölt (1962)

Raymond Shaw (Laurence Harvey) úgy tér vissza a koreai háborúból, mint a legmagasabb kitüntetéssel kidekorált háborús hős. Egy őrjárat során hihetetlen hőstetteket vitt véghez, s bajtársai tanúvallomásai alapján rászolgált az érdemrendre. Több volt szakasztársának azonban visszatérő rémálmai vannak, miszerint a járőr fogságba esett, s ott kegyetlen kísérleteket hajtottak végre rajtuk. Marco őrnagy, a volt szakaszparancsnok nyomozásba kezd, s az igazság a magas politika és a nemzetközi kémtevékenység pokoli bugyraiba vezeti el. A tét pedig nem más, mint az amerikai elnökválasztás. John Frankenheimer klasszikusában Frank Sinatra is fontos szerepet kapott.