Támadás a Fehér Ház ellen (2013)

Hogy kik a gonoszok? A koreaiak, mint Halj meg máskor című Bond-filmben, a céljuk az két Korea egyesítése, az eszköz pedig az amerikai elnök, pontosabban csak afféle csali, ám ehhez előbb el is kell kapni. A megmentő az elnök volt testőre, aki újra aktiválja magát a támadást látva, amely során a terroristák a Fehér Ház földalatti bunkerében tartják fogva az elnököt, aki maga is elég katonás alkat, lévén, hogy régi kedvencünk, Aaron Eckhart alakítja, az extestőrt pedig Gerard Butler, akinek jól áll az akciószerep. A rendezést Antoine Fuqua vállalta, aki ennél azért tud jobbat is – lásd: Kiképzés - , a legjobb duma pedig a következő: Az Egyesült Államok nem tárgyal terroristákkal! – mondja az elnök, mire a terrorista: Ugyan, ki beszél itt tárgyalásról?

Az elnök végveszélyben (2013)

Időnként előfordul, hogy ugyanabban a témában két hollywoodi produkció is egyszerre készül el, és pont ez történt a Támadás a Fehér Ház ellen és az Elnök végveszélyben esetében. Utóbbit szintén neves rendező jegyzi, a német Roland Emmerich, a nagy robbantások mestere, aki szépen le is zúzza a Fehér Házat. A támadók egy paramilitáris egység mindenre elszánt tagjai, akiknek jól kidolgozott tervük befejezéséhez az elnökre is szükségük van, aki a kor szavának megfelelve színes bőrű. Őt azonban a a CIA utolsó talpon maradt ügynöke védi az élete árán is, ha kell. Bár a történetnek nincs sok teteje, Emmerich az akciórészeket tempósan és látványosan vezényli le, Jamie Foxx elnökként nagyon virulens, Channing Tatum pedig kötelező jelleggel vetkőzik egy kicsit. És, ha a valakinek Tatum izzadt pólójáról, elvált feleségéről és filmbeli keresztnevéről, a Johnról sem jut eszébe, hogy itt kérem a Die Hardot koppintották le egy kicsit. 

Az elnök különgépe (1997) 

Ha nem Harrison Ford alakítaná az amerikai elnököt, akkor ez akár egy Steven Seagal film is lehetne, hiszen az ő specialitása volt az elrabolt járművön való rendcsinálás a kilencvenes években. A kérdéses – címbéli – járművet ugyanis terroristák térítik el, és a túszul ejtett utasokért cserébe a vezérük szabadon bocsátását követelik. Jó megoldás nincs: ha ugyanis nem engedik szabadon az illetőt, módszeresen ki fogják végezni az utasokat, amennyiben teljesítik követelést, az további százezrek biztos halálát jelenti. A döntés az Egyesült Államok elnöke kezében van: vagy feláldozza lányát és feleségét a világ megmentése érdekében, vagy emberek százezreit küldi a halálba. A rendező ismét német, Wolfgang Petersen, a gonoszt a mindig lenyűgöző Gary Oldman játssza, férfias szakállal és eszelős tekintettel, a First Lady pedig Glenn Close. 

Nyolc tanú (2008) 

Itt egy csavar, ott egy csavar, ahány tanú, annyi csavar. Az amerikai elnök ugyanis valamiért egy spanyol kisvárosba utazik, ahol merényletet kísérelnek meg ellene, és mivel a mobeltelefonok, videókamerák és térfigyelők világában élünk, marad nyoma az akciónak. Csakhogy túl sok a nyom, és ezek nagy része vagy hamis, vagy kétértelmű vagy a nyomozók számára kellemetlen, az elnöki stáb is tartogat meglepetéseket, és újabb merényletre is sor kerülhet. Van olyan, hogy a film okosabb akar lenni a nézőnél, de ez csak ritkán sül el jól, és most is ez történik. A rengeteg bedobott motívum, sok szál és sok fontos szereplő között maga a történet veszik el, a hangsúly néha követhetetlenül tolódik el, pedig a Nyolc tanú akár egy nagyszerű film is lehetett volna, és még így is élvezhető, hiszen olyan fantasztikus színészek játszanak benne, mint Dennis Quaid, Forest Whitaker, Sigourney Weaver és William Hurt – igaz, maga egy színész még semmire sem garancia.

Támad a Mars! (1996) 

Végre nem valami nyakatekert okból lázongó terroristák vagy elégedetlen kommandósok fenik a fogukat az Egyesült Államok elnökére, hanem egy idegen faj, akikkel nem lehet packázni. Tim Burton kellőképpen bizarr meséjében a kis zöld fickók a Föld leigázására készülnek, ám az emberiség túl ostoba ahhoz, hogy felismerje a veszélyt, és az USA elnökének is az okozza a legnagyobb gondot, milyen ruhában üdvözölje az idegeneket, feleségét pedig csupán rasszizmusa motiválja, amikor ellenzi a látogatást. A listánk legjobb amerikai elnöke kétségkívül Jack Nicholson, aki úgy tud ripacskdni, mint senki más – ő és Burton korábban is remek párost alkottak a Batman visszatérben pár évvel korábban. Ja, és a marslakókat francia sanzonokkal lehet legyőzni!

A függetlenség napja (1996)

Roland Emmerich már korábban is az amerikai elnők életére tört – lásd fentebb Elnök végveszélyben -, ami nem csoda, hiszen az úriember német, és míg Tim Burton űrbéli támadói teljesen komolytalanok voltak, az itteni látogatók véresen komolyak, és gigantikus űrhajókon érkeznek, hogy aztán véres támadást intézzenek a világ legnagyobb városai ellen. Így pusztul el a Fehér Ház is – a látvány impozáns -, bár az elnököt biztonságos helyre menekítik, és az emberiség felkészül a válaszlépésre, ahol Will Smith által játszott pilóta kap nagy szerepet, de a dicsőség Jeff Goldblumé lesz, aki meghekkeli a földönkívülieket. Kereken 20 év után idén érkezik a folytatás, a A függetlenség napja: Feltámadás.