Robert Altman új filmje, a Cuki hagyatéka úgy indul, ahogy egy Altman-filmtől hívei elvárják A játékos és a Rövidre vágva óta. Egyazon időben és egyazon helyen - az amerikai Dél egy békés kisvárosában - több szálon indul el a történet. A kisváros életének apró, szeretetteljes humortól sem mentes részleteibe avatódunk be, anélkül, hogy a felvillantott pillanatképekben remekül jellemzett különböző figurák kapcsolatáról eleinte sejtelmünk lenne. A komótosan haladó vígjáték során aztán lassan fény derül az érzelmi és családi összefüggésekre, s mire bekövetkezik a békés egyhangúságot felkavaró dráma - ha nem öngyilkosság, akkor gyilkosság történt a városkában -, addigra a néző majdnem tisztán átlátja a kusza szálakat. Onnantól tehát már abból a lassúdad meseszövésből fakad a film feszültsége, amivel Altman szándékosan ütközteti a néző türelmetlenségét. A néző ugyanis tudja, hogy Cuki, a gazdag, furcsa öregasszony (Patricia Neal), aki férje halála óta magányosan, már csak az emlékeinek él a kedves halott fényképeivel és tárgyaival zsúfolt nagy házában, nem gyilkosság áldozata. S pláne hogy nem gyilkos a nő gyanúba keveredett, fekete bőrű, öreg barátja (Charles S. Dutton), aki gyengéd szeretettel gondoskodott róla. A néző tudja, hogy a pöffeszkedően gőgös unokahúg (Glenn Close) hiúsága miatt nem derülhet azonnal fény az öngyilkosságra, és tudja azt is, hogy hogyan tűntek el a nyomok, s hogy a nyomozásban minduntalan elhallgattatott kisfiú egy döntő motívum szemtanúja volt. Végül ez tereli a nyomozókat és a városka joviális rendőreit olyan irányba, hogy az ártatlan öreg ártatlansága ugyan napvilágra kerül, de nem a valós igazság derül ki, hanem a mesebeli igazságszolgáltatás jegyében a kapzsi gonoszság pottyan bele saját vermébe.
Altmanhoz képest lágy és szeretetteli iróniával rajzolódik ki előttünk egy kisváros lakóinak mosolyognivalóan esendő élete, egymás iránti szerető tisztelete. A meséssé túlzott befejezéssel együtt üdítően szórakoztatóak a remekbe szabott figurák, a mesterien hangulatossá formált jelenetek. Julianne Moore pedig káprázatos karakteralakítással lep meg egy ütődött unokahúg szerepében.
