Az alkotói gárda öt év múltán újra összeállt, hogy megismételje a nagy dobást.
Az ördög nem alszik
Aki a filmélvezetben csak egy kicsit merült mélyebbre a pattogatott-kukorica majszolásánál és a kólaszürcsölésnél, valószínűleg ismeri már a biztos siker hollywoodi definícióját. De hátha, meg az ördög nem alszik, idézzük fel ismét, melyek azok a szabályok, amelyeket a befektetéseinek biztos megtérülésére áhítozó hollywoodi producereknek mindenek előtt be kell tartaniuk. Először is, ha biztos kasszarobbantást akarsz, gyereket szerepeltess és/vagy állatot. Nem baj, ha a gyerek minél kisdedebb, mert annál édibb és annál gyorsabban nyílnak meg a nézők bukszái. Az állatok meg mindig jól jönnek. Másodszor, nem kötelező a happy end, de ha nagy bevételt akarsz, muszáj a boldog befejezés. Harmadszor, de ez már tényleg nem fontos, ha az első kettő fennáll, sztárok, sztárok és sztárok kellenek, minden mennyiségben. Ennyi lenne, mindösszesen. Ha ezek megvannak, csak a bevételt kell számolni.
A sztori
2000-ben Jane Rosenthal producer és Jay Roach rendező talán nem várt sikert aratott az Apádra ütök című vígjátékkal, amelyben napjaink vezető amerikai komikusa, Ben Stiller ügyefogyott kórházi ápolóként megkérné egy lány (Teri Polo) kezét, ami nem baj, az annál inkább, hogy az apósjelölt egy a szakmája összes hátrányos tulajdonságával rendelkező, épp nyugdíjba vonult CIA-ügynök (Robert De Niro).
Emlékszünk, ugye...
Nos, az alkotói gárda öt év múltán újra összeállt, hogy megismételje a nagy dobást. Azzal persze mindenki tisztában volt, hogy most az előbbinél is nagyobbat kell hajítani a sikerhez. Térjünk csak vissza az ismertetett siker-recepthez! Kell egy gyerek. Byrnesék másik lánya gyermeket szült, aki Byrnes papa sajátos nevelési elvei szerint kényszerül cseperedni. Saját kód szerinti jelbeszéd, titkos kommunikációs csatornák, csupa-csupa CIA-módszer. Mivel Beckur-Stiller közismerten macskagyűlölő, marad a macska, de lesz még egy szexuálisan túlfűtött kutyuli is, csakhogy bonyolultabb legyen az ügy.
Sztárok
Mivel Stiller és De Niro azért épp elég nagy sztár, külön-külön is, talán elég is lennének ők, de a biztonság kedvéért, no, meg egy jó kis komédiázás kedvéért is, beszállt még a játékba két alig ismert színészecske. Barbra Streisand 25 éve nem játszott vígjátékban, ez alkalommal az elmúlt negyedszázad kihasználatlan energiáit zsúfolja össze egy filmben a köztudottan kiváló komika. Ő Stiller, azaz Beckur édesanyja, aki, persze Byrnes papa előtt titkolandó, nyugdíjasszex-oktatóként jeleskedik. A papa pedig Dustin Hoffman, talán hallottak már róla. Ez a kvartett, ha semmit sem csinál a filmvásznon, akkor is dől a közönség, be a moziba és ott benn a röhögéstől, egyaránt. Ráadásul nem is bírják a tétlenséget. De Niro, a "Mr.Karótnyelt" CIA-ügynök, amint asszimilálódik az életvidám és szabadszájú, szabadszellemű zsidó családba, közben arca grimaszversenyre kel Jim Carrey-vel, aki egy másik színész, másik filmben. Nem tudni, ki akkor most a "gumiarc", de szerintem most Bobby bácsi vezet. Barbra Streisand temperamentuma forgószélhez hasonlatos, nem kétséges ki hordja a kalapot a családban, a férjét alakító Dustin Hoffman inkább a házitündér. Alakja a tipikus zsidó kisemberé, de azé, aki túláradóan pozitív életszemléletéből fakadóan felülemelkedik mindenen. Fia, Stiller bamba képet vág majd mindenhez, ez éppen elég a felharsanó röhögéshez. A Byrne-bébi édi, mégpedig nagyon. Mellettük Teri Polo és az anyját alakító Blythe Danner csak mellékszereplő lehet, de azért kapnak ők is néhány mosolyt fakasztó pillanatot.
Puki és happy end
A film 16 éven felülieknek ajánlott, nem tudom miért. A forgalmazók valószínűleg a "puki" szó többszöri elhangzásától, és remélem, nem az életigenlés túlzott hangsúlyozásától akarják megóvni a fiatalságot, mert tényleg semmi olyan nincs a filmben, ami indokolná a sárga karikát. Igazi, habkönnyű vígjáték az egész családnak, a végén pedig ott a harmadik szabály is: a happy end.
