A film története szerint a francia férfi azért utazott Marokkóba, hogy megtalálja harminc évvel ezelőtti szerelmét, de az idegen helyszínen, ha lehet, még elveszettebbnek tűnik, mint az elmúlt évtizedekben. A cselekmény mozgatórugóját a véletlen találkozásaik és a nő barátnőjének közhelyes tanácsai adják. Persze lazán kapcsolódnak a szokásos francia kötelező körök a nő homokos fiáról, aki egy gyógyszerfüggő marokkói nővel él, és a hecc kedvéért van egy kis dogmás kamerakezelés is a filmben, de mindez beleillik a szerelmesfilm sután kedves hangulatába.
És hogy hogy lesz ebből a szokványos francia fesztiválfilmből élvezhető mozi? Hogy Catherine Deneuve és Gérard Depardieu játsszák a főszerepeket. Ha elég naivak vagyunk, azt is hihetnénk, hogy André Téchiné, a film neves francia rendezője Makk Károly Egy hét Pesten és Budán filmje közben határozta el, hogy Törőcsik-Darvas páros után szabadon a két francia idolt is újra összehozza. És bár Deneuve és Depardieu már akkor sem voltak annyira fiatalok és annyira szerelmesek, amikor 1980-ban játszottak először egy párt Truffaut Az utolsó metrójában, a nézők kétezervalahányban így is hanyatt esnek a párosításuktól, elég egy régi fénykép, és egy nagy adag nosztaligiafíling. És a Változó idők kábé ennyit vállalt. Közben persze azt is megtudhatjuk, hogy az öregedés mellett Deneuve is pocakot eresztett, és egy emlékezetes pillanatot is kapunk bónuszként: Depardieu robosztus orrával lefejeli a kirakatüveget.
